Tóth István tradicionális pincészete, merlot, 2003
Animalitás, bőr,mondja a a hátcimke.
Aszaltszilva, mondom én.
Génhiba, mondják ők.
Kinek van igaza? Mindenkinek, gondolom. Nem tudom elképzelni hogy ne meséljek a borról, hogy ne próbáljam meg leírni az érzést, akkor meg túl fogok lépni a jó bor / rossz bor osztályozáson.
Mondjuk ez jó bor volt. Olyan hűvös időre való bor. A kezdeti aszaltszilva mellé jött még némi istálló is, illatban.
A korty meleg. Gyümölcsök játszanak benne. Kicsit egysíkú, nem túl hosszú, kicsit túl édeskés is, de jó inni.
Az nem volt a legjobb ötlet, hogy pörkölt került mellé, belátom. Valami gyümölcsös, édeskés köretű kacsát tudok elképzelni a következő palackhoz. Addig meg erről felskríboljuk hogy erőteljes négy pontos bor ez, egy látogatásra kiszemelt pincéből.
Wednesday, September 26, 2007
hagyományos merlot
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
részben OFF
VF, a .com-os magyar blogok olvasótábora nem-e szűkebb, mint a .hu-soké?
Előfeltettem.
Tévedni persze emberi.
minden szempontból logikus előfeltevés. már csak azt a kérdést kell fetenni, hogy kell-e hogy ez zavarjon engem? nem, nem kell, ha fontosnak vélek egy bejegyzést, akkor majd a fontosnak vélt helyeken elmesélem, hogy tessék, írtam erről vagy arról a borról, jelenségről, emberről.
addig nmeg minden véletlen látogatónak örülök.
Post a Comment