Tuesday, March 18, 2008

Figula Mihály (1952-2008)


Nyugodjék békében.

Tovább...

Monday, March 17, 2008

Kőtéskóstoló

Strekov 1075 kóstoló a Terroir Clubban

Mint azt tudni lehet, jártam én a kürti borászok bemutatkozó estjén, ahol való igaz, a szentlőrinci fajtából szűrt borukat találtam a legérdekesebbnek. Nem az volt a legszebb, de ár-érték arányt és készenléti fokot tekintve nálam az est nyertese lett. Node, merülhet fel a kérdés, milyen volt a többi bor? Érdekes.
Volt olyan chardonnay, ami az ásványos, agyagos talajt hivatott éltetni, nekem inkább savas-savanyú arcát mutatta a bor, ellenben a 2006-os olaszrizling a figyelemreméltó jelzőt kapta; ha forgalmazásba kerül érdemes lesz az alkoholista rizling-szekciójának megkóstolnia. Szlovákiában honos a tramini és veltelini keresztezéséből létrejött devin fajta, a belőle szűrt bor szegfűszeges, szőlős illattal rendelkezik, krémes, telt érzetű ital. A fehér paletta csúcsán a Terroir fehér nevet viselő, szelektált olaszrizling és zöldveltelini házasítása áll, komoly, csöndes kortyolgatásra hangolt tétel, nem a villámkóstolók sztárbora ez. Szép bor, azonban bevallom az árát (5970 forint) túlzónak találom. Nem így a 2006-os Corpus vörösét (1680 forint), ami egy príma hétköznapi ital, a spagettitől a fűszeres sertésig bármit elbír. A Classic kékfrankos előtagja a borcsalád középső szegmensét hivatott jelezni, ehhez mérten a Terroir kékfrankoshoz képest csiszolatlanabb fajtabort kapunk, ha ezt választjuk. A fiatal kor érződik még rajta, a savaknak van hová csillapodniuk. A csúcskékfrankos rendkívüli komplexitásával mutatkozott be az este folyamán: szilvás, fahéjas, kissé lekváros illat után üde, fűszeres, testes bort kóstolhattam. Ára a fehér társáéval egyezik meg. Az Alibernet egy cabernet sauvignon hibrid; rendkívül sűrű, feketébe hajló színű, bántóan nyers, kesernyés lecsengésű bort adott Zsoltéknál, nekem nagyon nem tetszett, de volt, aki több palackkal is vett, lehet, hogy öt év múlva irigyelni fogom érte. Záró tételként egy Dunaj nevezetű hibridet kóstoltunk, amit szintén Szlovékiában (vagy Csehszlovákiában?!) nemesítettek, figyelem!!, oportó, szentlőrinci és muskat bouchet fajtákból, pontosabban, ha jól értem, a középső fajta lett hozzánemesítve a két szélső már létező hibridjéhez. Géntechnológia ez nekem…A lényeg, hogy a fajta jól aszúsodik, így ebből Tiborék kizárólag édes bort szeretnének szűrni. Érdekes, aszalt szilvás, fahéjas (és porcukros), meg kissé rumos hatású volt a zárótétel, étkezések után, portói helyett biztos jó annak, aki ezt szereti, én vissza inkább a kékfrankosokat és a svatovavrinecke-t kóstoltam, no meg a két szép fehéret, hogy a tanninos érzetet lemarjam a nyelvemről.
A záró pillanata a kóstolónak az volt, mikor előkerült egy lábas kőtés. Hogy ez pontosan mi is: kérdezzék meg a kürti embereket, ha egyszer arra tévednek.

Tovább...

Tavasszal a málnásban

Bulgarini Gerumí Garda Merlot 2005
Mondtam én már olyant, hogy a pohárból málnát illatoltam ki. Nem is hazudtam, tényleg így volt. De vannak olyan alkalmak, amikor az embernek megváltozik az igazodási pontja, rájön, hogy rossz helyen jelölte ki az origót. A "málnaillat borban" tengelyen az origó a Bulgarini pincészet szelektált merlot-jánál van mostantól.

Szokás szerint a merlot akkor került terítékre, amikor kacsamellet támadt kedvem sütni. Úgy vagyok vele, hogy a kacsa pinot-ért vagy merlot-ért kiált, talán még ha néma kacsa is az. Mivel pár napja baráti pinot-zást csaptunk, így most utóbbi borok között néztem körül, és elsőnek a fenti tétel akadt a kezembe.
Olasz utunk során ez volt az a kispince, ahol nem kóstoltunk, csak vásárlás zajlott. Ugyanis sikerült vasárnap megállnunk a szállástól pár percnyi kocsiútra levő feldolgozónál, zárt kapuk fogadtak, de észrevettem, hogy egy kíváncsi alak méreget minket: ő volt a borász. Tört angolsággal mondta, hogy bár zárva vannak, de ha venni szeretnénk sürgősen bort, nosza. Így a szortimentet végignézve választottunk pár tételt, a fehérrel sem fürödtünk be.
Node ez a 14,5 alkohol fokos merlot! Két megjelenése is van ennek a fajtának a pincészetben, mi a kivételes évjáratokban készülő, újfahordós tételt hoztuk magunkkal, az ára 10 euró alatt volt, azaz best-buy lenne itthon. Ott a borászat egyik legdrágább áruja.
Már bontáskor éreztem, hogy itt komoly illatfelhő lesz szabadon bocsátva. A pohárba töltve sötét, szinte fekete a bor, tapad a pohár falára rendesen. Illatban a málna tényleg mindent elnyom, egyedül egy leheletnyi vanília tud áttörni a masszív illatfalon. A tannin, ha volt is benne (nyilván volt), annyira belesimult, hogy éppen csak érinti a szájpadlást. Hatalmas teste van a bornak, de a magas alkohol a végén sem csap át égető, bizsergető melegségbe, szépen meg van támogatva minden oldalról. Lehet, hogy némi cukor is maradt a borban, erről nem szól a fáma, csak a kóstolás emléke.
Málnacukor, persze.
Komoly 7 pontot ki merek osztani erre a borra.

Tovább...