Hogyan tovább?

Megmondom mi lesz
Az lesz, hogy a blog marad. Marad, mert lesz olyan, hogy már megírták. Vagy hogy nem olyan a jellege a mondanivalónak. Vagy csak szimplán kereszthivatkozok.
Szóval egyelőre maradok. Reklám után vissza.

Tovább...

Idegen tollak

miklóscsabi ezredes 2006, Bozóky Ezerjó, 2006, Frittmann Ezerjó, 2006

Az ezerjó valahogy nekem eddig kimaradt.

Most meg megírtam erről az aktuális kóstolásomat. Ide.

Tovább...

különböző boréttermekrül

BorLaBor, Bock bisztró

A héten két, erőteljesen borra épülő vendéglátóipari egységet látogattam meg, fogyasztási és beszélgetési céllal. Mind a kettőben meg lehetett tenni e kettőt, mégis. Az ég és a föld.

Szódalovaglás

Úgy rémlik, hogy a BorLaBorban (ez a helyes íráskép, komolyan, egyébként még közepesen szellemesnek is gondolom a nevet) először valamikor a nyitása környékén lehettem, aztán még egyszer-kétszer elvetődtem arra, de az 'ami az országból kimaradt' előétel-válogatáson kívül sok örömet nem leltem ott. Idén viszont volt egy kellemes szürkebarátos poharazgatásom ott, igaz akkor meg a válogatás körözöttje volt kritikán aluli.
A kimért borokat minősítse az a beszélgetés, aminek meghatározó elemei ezek voltak:
- nincs termelő, mátrai, mondom
- meg van még kékfrankos, de azt nagyon nem ajánlom

Mivel a cél fehérbor volt, ezért a palackos itallap alapos böngészése után 1, azaz egy szimpatikus tétel találtatott: Frittmann (gratulálok ezúton neki) Ezerjó: kellemes, visszafogott illatú, karakteres ízvilágú, szép bor, jó volt inni. Kaptunk még pálinkát (mert kértünk), vastag falú, jégbe hűtött pohárban érkezett, azt hittem ezt a kínálást már felülírta az élet, nos, úgy tűnik ide még nem jutottak el az új idők szelei.
A szóda azonban mind külcsinileg, mind belbecsileg kiemelkedő.

Ráérős büsztro
A fentieknél sokkal pozitívabb (jó, jó, nem volt nehéz) élmény ért a Bock borász nevét és kezenyomát viselő bisztróban. Egyrészt a poharazható borok száma: sok. Egy oldalt foglal el a Bock szortiment, két oldalon sorakoznak a különféle (azért dominánsan villányi) fehérek, rozék, vörösök és még van egy kis helye az édes boroknak is. Sör nincs. Van viszont remek konyha, zóna adag ételből, borból egyaránt. Utóbbiból a fehéreket egy Bussay tramini képviselte, kalaplengetés, ilyen vastag, sűrű traminit én még soha. A remek véreshurkához meglepően könnyed, légies Mayer Remete cuvéet ittam, egy szép villányi tétel volt, a sűrűjéből Bock borokat kóstoltam egymáshoz, volt Bock bisztro cuvée vs sima Cabernet franc (előbbi nyert) majd Royal cuvée vs Bock cuvée (erős döntetlen). Rémlik hogy volt a számban nem villányi vörös is, rémlik hogy a Ráspi elfogyott, így az nem, de nem rémlik mi is volt.

Szóda, az itt nem volt.

Tovább...

Nem szürke eminenciások

Laposa szürkebarát, 2005 és Villa Tolnay szürkebarát Reserve 2005

Azt mondja a Laposa üveg, hogy a szürkebarát két évesen mutatja a legszebb arcát. Azt mondja Losonci 'Úrráteszi' Bálint, hogy azért telepít szürkebarátot a birtokára mert igazán megbízható fajta, a legszebb, legizgalmasabb korai szőlő, ha a fene fenét eszik is beérik, persze emiatt oda is kell rá figyelni, nehogy túlérjen, megrothadjon.
Azt mondom, hogy az egyik leglejáratottabb fajta, aminek vissza kellene állítani a presztizsét. Mert az van most, hogy Badacsony, bazársor, szürkebarát. Félédes, lehetőleg.
Szerencsére ezen túl is van élet. A fenti két borban legalábbis biztos. (És nem csak nálam bomlottak ők ki, ezt a sors intézte így.)




Elsőnek a Laposa bomlott ki; egy nehéz nap után úgy voltam, hogy kell valami természetközeli, nem mindig csak a Microsoft project. (Igazi motiváció egy borbontáshoz, ugye?) A tárolóban kóborolva ez akadt a kezembe, jól tette. Elsőre persze ez nem volt ilyen egyértelmű (mostanában a Laposa borokkal előszeretettel ijesztgetem magam), ugyanis nem éreztem illatot. Node, mondok, ásványvíz ez, nem isszák olyan hidegen a bort. Így térültem-fordultam, szeltem kis sajtot, friss házi kenyeret, kerítettem vajat és lekvárt, fügés balzsamecetet, elment vele vagy fél óra, aztán a gyerek is lefürdött, ágyba került, az is volt egy másik fél. Mire visszatértem a pohárhoz beleköltözött a bazaltorgona. Kis alma, háttérben a hordó is ott figyelt. Jól sikerült az első korty is, reszelt alma és sólapocska került a számba, szépen simult bele a sav, az alkohol is csak annyit melegített a végén amennyit még éppen megengedek neki. Aztán ott maradt a számban a bor íze jópár percig, mondhatni: volt lecsengése. Másnap is, harmadnap is. Könnyű átmozgató edzés (tollas) után ásványiaanyag bevitelhez kifejezetten ajánlott. Nekem 5 pontot megér ez.

A Villa Tolnay 2005-ös, Reserve feliratot is magán viselő palackját vasárnapi ebédhez gondoltam, nevezetesen ricottával töltött csirke és fűszeres sonkatök mellé kóstoltam, de jutott a diós birshez is. Gasztroborként megállta a helyét. Önmagában is. Nyitástól zárásig Csobánc illatú, vagyis minerális-sós, nagyon sok más nem is fészkeli be magát az orromba. A korty alapján előbb gondolnék rajnaira a citrusok miatt, mint szürkebarátra, sokkal szikárabb, férfiasabb, sósabb bor mint a Laposa. Én most erős öt pontra taksálom, de ő benne látok még potenciált, ellenben Laposáéknak igazuk lehet a saját két éves csúcs-prognosztíciójukkal.

Tovább...

Zwack und pack

Zwack open kóstoló

Kedves levelet hozott az elektronikus posta: Zwack-kóstolóra invitált A Sommelier. Vannak élethelyzetek, amikor az ellenállás haszontalan, ez is ilyen volt. Kedvcsinálónak be lettek harangozva a borászatok: Buttler, Disznókő, Dobogó, Gere, Losonci, Miklós Csabi, Somlói Apátsági pince, Szecskő. Nyolcan, minta.



Igyekeztem okosabb lenni, mint a 7*7-en, így eldöntöttem, hogy a szentháromságot szigorúan betartom, úgymint: fehér, vörös, édes. Hogy végül nem teljesen sikerült azt szigorúan másokra kenem.

Kezdetben volt a Szecskő. Tamásékhoz egyszer majdnem eljutottunk már, de kóstolható bor hiányában a kóstoló elmaradt. Most volt Királyleányka, Kecskekő Cuvée (zöldveltelini és chardonnay) meg Rubintos. Ez utóbbi kettőt kóstoltam. A Kecskekőnél nekem a zöldveltelini dominált, az a nehezen beazonosítható teltség, mazsolásság köszönt vissza mint amit Etyeken találtam a Hernyáknál. A Rubintosból kétszer is kaptam. Mert valahogy ebből a borból kettő is van. Az egyik később lett palackozva: ez borsos, egyesek szerint sherrys. Szerintem csak borsos, lágy, gömbölyű, itatja-magát bor. Aztán Tamás húga újrajátszást rendelt el (itt szakadt meg a jól eltervezett fehér-vörös-édes sorozatom), ugyanis egy régebb óta palackban heverő bort mutatott: meggylikőr volt az, nem bor. Teljesen más aromák, teljesen más bor, ugyanúgy, de máshogy selymes volt. Ha szavazni kell, a második tétel szebb. Ha nem kell szavazni, akkor gratulálok hozzájuk.
Losonci Bálint és az Úrráteszi olaszrizling következett. Sok vanília mögül néz ki egy komoly fehérbor, a kénhasználat finomodott, állítólag, nem lévén összehasonlítási alapom ezt nem tudom visszajelezni. Ásványos, szép anyag, miként a limitált (260 palack) Cserszegi fűszeres is. Száraz bor, mondja a palack, de hiszi a piszi, igencsak vidám, édes érzetű bor ez, főleg télen fogyasztanám, ha tudnék venni belőle.
Mikós Csabi Mórról elhozta az Ezerjót. Viszafogott, ásványos illat. Én azt hittem az ezerjó valami parfümös kontyalávaló, itt és most: brutális sósság, letaglózó összetettség. Férfias gasztrobor, jegyeztem fel, sok mindent tudnék hozzá főzni, de a páromnak inkább a Haramia cuvéet ajánlanám a termelőtől. Királyleányka és pinot blanc, gyümölcsös-virágos, harsogó illatú kevercs, szép ásványokkal kísért bor.
Továbbra is tartom hogy Somlót sikerült bepalackozniuk az apátsági pincéseknek, Hilla néven kóstolható a végtermék.
A Dobogó és Disznókő furmintokat más tőről metszették: előbbi ásványosságával, gazdag ízével hódit, utóbbi kellemetlen, zavaró ízvilágával taszít engem. Utóbbi pincészet hárslevelűje sem nyerte el tetszésemet, bár csúnyának nem mondanám, de valami hiányzik belőle, valami kedvesség.
A vörösök közt Bukolyi úr borai mindent vittek. Persze nem volt erős mezőny, Gere Attila borait itt és most nem volt nehéz legyűrni. A Gere pince a kékfrankos gerincre épülő, könnyed és szép Athus cuvéet hozta el, ami a hétköznapok bora kategória egyik prominens képviselője lehetne, ha 1500 körül lenne az ára (e felett van), a Phoenix cuvée viszont komolyabb anyagnak tűnt, de kevesebb harmóniát tartalmazott. A Cabernet sauvignon barrique 2005 leginkább a frissességét mutatta, nekem úgy tűnt, hogy ez a bor nem a telt, érett cab.sav. képet fogja mutatni pályája során, inkább a savas, disszonáns fajtabor mintaképe lesz. Aztán a fene tudja, persze.
Node a Buttler. Szinte a teljes paletta be lett mutatva, elsőként portugiesert kóstoltam, mert még mindíg nem hiszem el, hogy ilyen oportót is lehet csinálni. A gyümölcsös, lekváros jelleg, ami Villányban előretolakszik itt a végén, a lecsengésben mutatkozik meg, előtte egy ásványos, hűvös maszk van, izgalmas bor. A pinot 2005-ös igen szép, kifinomult, erdős, gombás jegyek, ásvánnyal körítve. A kadarka frissen bontva inkább bőrös mint fűszeres illatú, ízben lehengerlően összetett, a Syrah trilógiát egyre kevésbé értem, de egyre jobban szeretem, a bikavér meg amennyire friss annyira jó. Érdekes volt a borásszal beszélgetni, még ha kurtán-furcsán is fejeztük be ezt, ha túl sokat és túl sok hülyeséget kérdeztem, ezúton is elnézést, a kiváncsiság hajtott, esküszöm de tényleg.
Édes borból most csak a 99-es Disznókő hatputtonyos került a pohárba, kapros, aszalt gyümölcsös bor volt, kenyérhéjjal, hosszú lecsengéssel örvendeztetett meg.
Szép és jó kóstoló volt ez, köszönöm mindenkinek.

Tovább...

a kacsamell és merlot találkozása a konyhaasztalon

Borgo la caccia, Merlot 2003; kacsamell vörösboros málnaszószban



Évente egyszer eljön a nap, amikor lapozni kell egyet. Megállapítani, hogy öregebb lettem, legyinteni és hátradőlni. Kicsit hagyni, hogy ünnepeljenek, örülni ennek, de közben azért meghitt vacsorára is vágyni.
El is lett döntve, hogy vasárnap este lesz ez a vacsora megejtve, ha lefekszik a gyerek gyorsan összeütünk valami ünnepélyest. Ki is lett találva, hogy kacsamell lesz, málnás-vörösboros szósszal. Hozzá merlot lett kigondolva, a málna okán.

(Tudták Önök, hogy egy (kettő) kacsamell szószostul való elkészítésének ideje kevesebb mint 25 perc? Beleértve, hogy a kacsa áll, miközben készül? A receptért köszönet Váncsa Istvánnak, a módosítási ötleteket a bűvös szakács inspirálta.)

Recept ismertetőt nem írnék, tessék elolvasni Váncsa remek 1001 receptet tartalmazó könyvének a 488-ik opuszát. Amire figyeljünk oda: a friss málna gurul, a fagyasztott málna szottyad a forró vörösborban. Legyen kéznél szűrő a tálaláskor, ha nem akarjuk magokkal teleszórni a kacsát.

Merlot ezúttal Olaszországból került. Pontosabban a nyáron vettük, egy fura helyen. Pozzolengoi szállásadónk ajánlotta a Borgo la Caccia nevű, hm, helyet. Egy elég nagy kiterjedésű birtok kapuján behajtottunk, majd eljutottunk egy épületegyütteshez. Este 7 lehetett, az étteremben egy focicsapat vacsorázott, ez nyilvánvaló volt. Az első kijövő emberrel nem volt szerencsénk, angolul nem tudott, de tudta kit küldjön ki. A fiatal lány aztán felvilágosított, hogy nem focicsapat eszik bent, hanem ők, a kommuna lakói, ex-drogosok. Már ha van ilyen kifejezés.
Kevés ilyen szép kóstolóhelyet láttam, mint ami itt volt. Kevés ennyire rendezett pincét láttam, mint itt. Kiderült, hogy mindent, az utolsó freskóig (szószerint!) a kommunatagok csináltak, beleértve a szőlőtelepítést, bor készítést. (A hordókat nem, azok klasszikus francia barrikok voltak. Kizárólag.) Minden munkához kaptak egy mesterembert, segítségül.
Nyáron négy boruk volt palackban, piacon: egy pinot nero, egy merlot, egy cabernet sauvignon és egy carmenoire, utóbbi nem más, mint a carmenere, egy nagy come-backet átélő szőlőfajta, itt bevalottan kísérleteznek vele, engem nem győztek meg hogy érdemes. Azóta telepítettek fehéret is, úgy mondták.



A merlotjuk csodaszép. Nem csak a butélia meg a cimke; a beltartalom is. Mély, vörös szín, amit málnás, ribizlis, bogyós illat kísér, kicsit alájátszik egy földes jegy is. A korty kerek, harmonikus, kilógó tanninnak nyoma sincs, az újfás jelleg egyáltalán nem érződik. Tanítómesterük terroirista lehetett, mert annó a kóstoló során a szó többször is elhangzott: soha rosszabb tanítót, mondom a terméket ízlelgetve. Nincs piaci kényszer, a bor, a honlap szerint 14 hónapot volt hordóban, félévet palackban, bár így nem jön nekem ki a 2006 májusi piacra kerülés, de sebaj, a lényeg: volt ideje összeérnie annak, aminek össze kell. Lecsengése közepesen hosszú. Emlékét megőrizzük.
A kacsának is ízlett, 7 pontot kioszthatunk neki.

Tovább...