Ezerjó. Majdnem jó.

Frittmann Ezerjó 2006

Valahogy nincs nekem ezzel a Frittmannal szerencsém. Először kifogtam egy szétesett ezerjót tőle, aztán véletlenül mellényúltam a boltban, és irsait vettem tőle, kontrollpalack helyett. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem nyűgözött le. Most végre sikerült mellényúlás nélkül egy hibátlan palackot kifognom. Illetve hogy hibátlan lenne? Hát nem tudom...

Sikerült a fajtába az elmúlt időszak kóstolásai alapján beleszeretnem. Tetszett a móri változat is: nagy savak, sok mineralitás, de tudtam rajongani a florális Alföldért is.
Ezért a Frittmannért viszont nem tudok. Hiába a jó ajánlólevél (Albert gazda), a bontás után közvetlenül megjelenő szénsav nem nyeri el tetszésemet. Az illat is túl direkt, tulajdonképpen bármi lehetne, nota bene, még irsai is. Jó, van benne egy virágos vonulat, ami a tuttifrutti mellett azért arra utal, hogy; de ne utalgatásokból kelljen már kiszűrnöm a valót.
Azért a másnap szebb. Egy kicsit. Legalább a szénsav elpangott. Az illat még mindig kicsit élesztős, mögötte húzódik a fajta. Ízben kifejezetten vékony, könnyen iható, könnyen felejthető. Nem az egyedülivás, nem a gondolkozás bora. Legközelebb társaságban figyelem majd meg, hogy teljesít.
Bár lehet hogy nem igazán leszek rá kíváncsi.
4 pont, nem több a jussa.

Tovább...