komoly beszélgetés

Férfias beszélgetésre kiültünk az erkélyre. Sajt, ecetes hal, spárga, sonka, rozskenyér.
A világot is megváltottuk, meg kiürítettünk egy

Szászi Endre badacsonyi olaszrizlinget, 2005-ből. Nagyon Badacsony, értve ez alatt a mineralitást; és nagyon olaszrizling, értve ez alatt a savakat, a kesernyét. 5 pontos bor, igazi beszélgetős tétel.

no meg kiürült félig egy

Oremus Mandolás furmint, 2005-ös. A klasszikus mandolás furmint friss kiadása, az elején kissé tolakodó fával illatában, de aztán átadja a helyet a fa a mézes, barackos illatnak. Nagyon szép aranysárga szín, kis maradékcukor, lendületes savak, összetett ízvilág, hosszú, hosszú lecsengés.Másnapra még szebb lett. Klasszikus, 6 pontos.

Tovább...

félelem és reszketés

Belebotlottam egy rémisztő kommentbe egyik nap: esik szét a Köpcös furmint, vége, kifújt, ennyit bírt. Rohantam hazáig, dobtam is be a hűtőbe az újabb palackot, toboroztam a párom, hogy gyere, bajban van a Köpcös, meg kell inni, izibe.

Már a színe se állt jól. Ugyanolyan mély, tükrös, arany volt mint pár hónapja. Gyanús. Illatolásra előbújtak a gyümölcsök, kis fa. Mintha semmi nem változott volna. Lehet hogy szétesett bort iszok hónapok óta? Nem, az íze sem támasztja alá a balsejtelmet. Ez még mindig ugyanaz a telt, kicsit tüzes, hosszan lecsengő bor.

Remegő kézzel töltögettem, míg el nem fogyott.
6 pontot nálam ez a bor megér. Remélem a maradék két palack is.

Tovább...

nektárcsepegtetés

Megint egy hosszú hétvége, most éppen Miskolcon ért minket. Onnan meg csak egy ugrás Tokaj. Úgyhogy tokkal és vonóval felszerelkezve (babakocsi, gyerekhordó) elindultunk vasárnap megtekinteni a tokaji bornapokat. Egészen Tarcalig jutottunk a napsütéssel, ott a Sárga Borház megállított minket. Így aztán megnéztük hogy is néz ki a Disznókő feldolgozója (pazarul), mit lehet látni a filagóriájukról (szőlőket, sokat), és 650 forintért milyen három bort lehet kóstolni.
Lehetett 2005-ös furmintot. Hát azt kár volt. Se fajta- se termőhely jelleget nem tudtam kiolvasni a kissé színhiányos borból. Azt hiszem a reduktív furmint nem az én világom. Vagy nem a Disznókő világa.
Aztán jött egy édes szamorodni, nagyon sok kaporral, aszúillattal, hosszú lecsengéssel. Számomra a hármas sor legjobbja, legalább 7 pont lenne, ha pontoznám, de egy korty alapján ettől eltekintek. A vége egy 5 puttonyos aszú volt, kicsit üresnek éreztem, már ha lehet egy ötputtonyos aszút üresnek érezni, de miért ne lehetne.
Tokajba érve hatalmas jégeső, így a kóstolás aznap elmaradt, másnap azonban újra próbáltuk, és ragyogó napsütésben sikerült is megkóstolni pár tételt. A lebonyolítás a szokásos borfesztiválos volt: 1 pohár + 2 kóstolójegy járt a 600 HUF-os beugróért, jegyeket 100 HUF/db áron lehetett vételezni, 2-8 jegybe került egy kóstolónyi adag, amit ki ki a saját íze szerint értelmezett féltől egy decis kiszerelésig.

Kóstolt borok:
Dereszla Szamorodni, száraz, 2000: tömény, aszús illat, kis édesség, sok mandula, hosszú lecsengés.
Béres furmint 2005: A 2003-as nagy kedvencem volt, a 2004-est nagyon utáltam. Ez most félúton van a kettő között, kicsit sajnos a 2004-eshez közelebb. Kicsit üres, nincs lecsengése, pedig illatban bíztató volt.
Árvay Szamorodni, száraz: azt hiszem végképp megszerettem a szamorodnit, ez is tetszett, kicsit kevésbé mint a Dereszla.
Árvay Lajosok furmint: ez már kései szüret, tartalmas, jól iható furmint, szép tétel.
Dereszla háromputtonyos aszú: intenzív illat, csak úgy robbantak bele az aszalt gyümölcsök az orromba, ehhez képest visszafogott ízvilág, kissé rövid lecsengéssel.
Béres ötputtonyos aszú: nagyon szép záró tétel volt, sok akácméz, aszalt gyümölcs, illetában sokkal zártabb mint az előző háromputtonyos aszú, ízben azonban sokkal hömpölygőbb, végtelen lecsengéssel. Még mindig érzem...

De hogy ne legyen pozitív a kép teljesen: mi a faszt keres egy Promontobor a tokaji bornapokon?! És mit nem keres ott egy csomó jó tokaji pince?

Ja, és persze hétfőn mire végeztünk a sétával leszakadt az ég. De én azt már nem bántam...

Tovább...

lazulás

Tonhalas saláta, erkély, kellemes meleg, naplemente (na jó, az nem, az már túl menne a giccshatáron). És 2005-ös fehér Loliense, a Konyáriéktól. Lendületes, nagyon lendületes. Citrusok, kis szénsav, finom, igazi nyári bor. Ár/értéke nekem nem tetszik és nem azért mert az értékkel gond van. Az hozza a négy pontot. Az ár inkább 5-6 pontos fehérnél lenne reális.

Tovább...

napfogyatkozás

Pénteki lazulós borozgatás volt a két szerecsenben, akiknek a borlapja egy üde színvolt a vendéglátóipari egységek körében, ugyanis meglehetősen sokféle bor kapható decis kiszerelésbe is. Hát a 2005-ös Szent Andrea Napbor pont nem. Eyge ene alapon rendfeltünk egx üveggel. A borral már tavaly is találkoztam, akkor nem győzött meg hogy nekem ebből tartanom kéne készleten, aztán Egerszalókon kóstoltam egy olyan verzióját, ami nem öt, hanem tizenegy hónapig látott hordót, ott meg nem tudtam meggyőzni a termelőt hogy ez a nyerő napbor készítési stratégia.

Gondoltam megnézem mit vesztettem hogy nem fektettem le pár üveggel tavaly. Hát semmit. A bor nagyon fás illattal nyit, ez két óra múltán már elég jól visszavonult, de nem jött helyette tulajdonképpen semmi érdekes elő. Mind illatában, mind ízében üres bort találtam a poharamban. Ja, a színe, az szép volt. Hárompontos. Ami itt most inkább egy kimaradt ziccert ér.

Kóstoltam még zempléni chardonnayt, megint, na az jó volt. Viszont a megyeri furmint, na az meg üres volt.
Szóval kissé üresre sikeredett az este, a hummusz pitával azért jólesett.

Tovább...

sárgalé

Ritkán iszok chardonnayt, részben a sikeres ABC kampány miatt (anything but chardonnay/cabernet), részben mert kissé unalmasnak találtam az eddigi kínálatot. Vagyis hát hogy annyira karakterest nem találtam belőle ami felizgatott volna (ellentétben a furmintokkal, olaszrizlingekkel). Mostanság két izgalmas tételbe is belefutottam, mindkettőbe egy esti borzás alkalmával. Először egy zempléni chardonnay fogott meg (Két Szerecsen borlapjáról választva), nagyon kerek volt, olajos, sűrű, egzotikus illatokkal. Chateau Megyer készítette, jól tette, megérdemel öt pontot.
A másikkal a teraszomon futottam össze, forgattam a poharamba, szagolgattam, és nem hittem el. Hihetetlen tiszta, nagyon tükrös, a fentebbinél is sűrűbb anyagot láttam, illatában határozott vaníliával, meg rengeteg, szétszálazni nem is érdemes illatjegyekkel. Ízében hasonlóan összetett, kissé fás, kissé rövid lecsengés. Nálam ez is öt pont. Ja, igen, Szent Andrea, Kovászó a tettes.

Tovább...

borkorcsolya

Hétvégi borozás, barátokkal. Szeretem az ilyesmit, mert lehet rá készülni, lehet gondolkozni a mit igyunk mit együnkön, aztán lehet csak úgy ülni, forgatni a bort, a többit a bor megoldja. Az már majd felvet témákat, viszi a beszélgetés szekerét előre. Aztán ha elfogy, akkor taxit hív és hazaküldi a vendégeket.

Most szombaton került pita (ahhoz képest hogy előre gyártott elég jó volt), került hozzá padlizsánkrém, sima is (értsd: fokhagyma, olaj, citronlé), meg kicsit arabos is (merthogy római kömény, koriander), lett fokhagymakrém, ami igazából krémsajt meg sült fokhagyma kevercs, volt tzatziki, meg volt quiche, hogy a nem annyira vegetáriánusok is hozzájussanak a kockára vágott szalonnájukhoz (nota bene: senki nem vegetáriánus).

Meg kiderült, hogy a Laposa somlai rizling csak jobb lett tavaly óta, hogy a Köpcös furmint a legjobb ár/érték arányú furmintom, hogy a Vylyan pinotja 2004 óta nálam nem esett szét, azonban nekem nem hozza azt a szintet amiért én regionális legjobbnak merném nevezni,
hogy az Áldás, az igen, az nekem továbbra is kedvenc, azonban nem arat osztatlan sikert (ami nem baj, kell ízlésbeli különbség) és hogy Tóth István merlotja egy sor végén nem mutat rosszul, lecsengetésnek kellemes bor.

Jó volt, na.

Tovább...

Ásványvizek

Ha hosszú hétvége, akkor irány a nempest. Ezen az elmúlton a Balatonfelvidék lett az úticél, egyik kedvenc magyar tájam, végtelenül barátságos emberekkel, bazalthegyekkel, és 10 kilométerre a Balatontól már igazi madárcsicsergős nyugalommal.
Gondoltam milyen jó is lesz első este a teraszon ülni és mivel helyi bort akkor még nem, hát majd valami kellemes áruházit iszogatni, ennek megfelelően a bevásásrláskor a kosárba került egy 2006-os Figula olaszrizling. SOHA TÖBBET FIGULÁT. Sok szénsav, még több kesernye, zavaró illatjegyek, nulla fajtajelleg. Így jár az aki az otthon pihentetett Laposa rizlingjét sajnálja megautóztatni. 2 pont.

Másnap volt egy kisebb borbevásárló út, Hegymagason. Mivel az autóvezetés és a kóstolás nem férnek össze így csak minimál kommunikációs élmény alapján kerültek borok a bevásárlótáskámba, nevezetesen Szászi Endrétől egy válogatott olaszrizling, meg vagy két üveg nem válogatott rizling is, Nyári Ödön pedig cserszegi fűszeressel, chardonnayval és szintén olaszrizlinggel járult hozzá a boroskészletemhez. Ez utóbbi termelő két tétele aztán terítéskre is került.

Cserszegi fűszeres (2006)
Acéltartályos érlelés, finoman ásványos, illatban nagyon karakteres. Szinte víztisztaságú, erősen szénsavas (kicsit túlzottan is), a végén egy kissé zavaró kesernyével. Nyár esték egyszerű bora ez, 3 pontra volt jó nálam.

Olaszrizling (2006)
Sajnos ez is acéltartályban érlelt, amiért kicsit kár. Viszont meglepően vastag bor, tükrös, némi maradékcukor mintha lenne benne. 14-15 fokon szépen kinyílt, 10-11 fok körül még igen zárkózottnak tűnt. Másnap, sőt harmadnap is élvezetes maradt.
4 pont, simán.

Került még némi Laposa bor is, muszáj a pincéjükbe elmenni ha az ember a környéken jár, barátságos fogadtatás, pazar kilátás. Már lepalackozták a Sárgamuskotályt (Csobánc hegyről), az első kóstoló alapján ez is a nyári beszélgetések bora lesz, kis kecseksajt, kis spárga mellé tökéletes párosítás. Az első benyomás az ásványosság volt, színben ez is igen visszafogott darab. Egy korty alapján a pontozás elmarad.

Tovább...