a kacsamell és merlot találkozása a konyhaasztalon

Borgo la caccia, Merlot 2003; kacsamell vörösboros málnaszószban



Évente egyszer eljön a nap, amikor lapozni kell egyet. Megállapítani, hogy öregebb lettem, legyinteni és hátradőlni. Kicsit hagyni, hogy ünnepeljenek, örülni ennek, de közben azért meghitt vacsorára is vágyni.
El is lett döntve, hogy vasárnap este lesz ez a vacsora megejtve, ha lefekszik a gyerek gyorsan összeütünk valami ünnepélyest. Ki is lett találva, hogy kacsamell lesz, málnás-vörösboros szósszal. Hozzá merlot lett kigondolva, a málna okán.

(Tudták Önök, hogy egy (kettő) kacsamell szószostul való elkészítésének ideje kevesebb mint 25 perc? Beleértve, hogy a kacsa áll, miközben készül? A receptért köszönet Váncsa Istvánnak, a módosítási ötleteket a bűvös szakács inspirálta.)

Recept ismertetőt nem írnék, tessék elolvasni Váncsa remek 1001 receptet tartalmazó könyvének a 488-ik opuszát. Amire figyeljünk oda: a friss málna gurul, a fagyasztott málna szottyad a forró vörösborban. Legyen kéznél szűrő a tálaláskor, ha nem akarjuk magokkal teleszórni a kacsát.

Merlot ezúttal Olaszországból került. Pontosabban a nyáron vettük, egy fura helyen. Pozzolengoi szállásadónk ajánlotta a Borgo la Caccia nevű, hm, helyet. Egy elég nagy kiterjedésű birtok kapuján behajtottunk, majd eljutottunk egy épületegyütteshez. Este 7 lehetett, az étteremben egy focicsapat vacsorázott, ez nyilvánvaló volt. Az első kijövő emberrel nem volt szerencsénk, angolul nem tudott, de tudta kit küldjön ki. A fiatal lány aztán felvilágosított, hogy nem focicsapat eszik bent, hanem ők, a kommuna lakói, ex-drogosok. Már ha van ilyen kifejezés.
Kevés ilyen szép kóstolóhelyet láttam, mint ami itt volt. Kevés ennyire rendezett pincét láttam, mint itt. Kiderült, hogy mindent, az utolsó freskóig (szószerint!) a kommunatagok csináltak, beleértve a szőlőtelepítést, bor készítést. (A hordókat nem, azok klasszikus francia barrikok voltak. Kizárólag.) Minden munkához kaptak egy mesterembert, segítségül.
Nyáron négy boruk volt palackban, piacon: egy pinot nero, egy merlot, egy cabernet sauvignon és egy carmenoire, utóbbi nem más, mint a carmenere, egy nagy come-backet átélő szőlőfajta, itt bevalottan kísérleteznek vele, engem nem győztek meg hogy érdemes. Azóta telepítettek fehéret is, úgy mondták.



A merlotjuk csodaszép. Nem csak a butélia meg a cimke; a beltartalom is. Mély, vörös szín, amit málnás, ribizlis, bogyós illat kísér, kicsit alájátszik egy földes jegy is. A korty kerek, harmonikus, kilógó tanninnak nyoma sincs, az újfás jelleg egyáltalán nem érződik. Tanítómesterük terroirista lehetett, mert annó a kóstoló során a szó többször is elhangzott: soha rosszabb tanítót, mondom a terméket ízlelgetve. Nincs piaci kényszer, a bor, a honlap szerint 14 hónapot volt hordóban, félévet palackban, bár így nem jön nekem ki a 2006 májusi piacra kerülés, de sebaj, a lényeg: volt ideje összeérnie annak, aminek össze kell. Lecsengése közepesen hosszú. Emlékét megőrizzük.
A kacsának is ízlett, 7 pontot kioszthatunk neki.