Ágyas

A villányi vörösek okozta sokkot próbáltam meg egy Németh Attila Concubina vörössel (cabernet sauvignon + kékfrankos) enyhíteni, nevezetesen még mindig szeretnék bízni benne hogy van 1500ért is jó vörösbor.
Megijedtem.
Bontás után lustán és kicsit fülledten illatozott (kókadozott) a bor a poharamban. Illatban kissé fás volt, mögötte cseresznye, de már kicsit lekvárosan. Ízben volt valami zavaró füstösség. Legalább fél óra kellett neki hogy virgoncabbá váljon, nem ez volt az eredeti elképzelés a fejemben egy ágyasról, de utána már hengerlőbb volt. No, ő a lassú előjátékot szereti. De hűséges fajta, két nap múlva is kész volt egy megismételt partyra. Ekkor már határozottan gyümölcsös jegyeket mutatva kúszott fel a skálámon 4 pontig, erős négy pontig.

Tovább...

kézművesek

A héten két kézműves bor is került a poharamba, az egyik még Villányban, a másik meg látta Villányt, de nem jött ki a hűtőből ott. Mert azért készültünk, hátha a grillezéshez pult alól kell elővenni bort.

Elő is került Orsolyáék friss, 2006-os sík-hegyi leánykája. Jól tette. Kis maradékcukor érződik benne, szép aranysárga szín látszódik rajta, tartalmas. Azt is meg merem kockáztatni hogy ez az a bor, amiben érzem a terroirt. Nem, ilyet mégsem kockáztatok meg. De 6 pontot erre is kiosztok.

Egy ponttal kevesebbet mérek ki a Tamás pince 2003-as olaszrizlingjére. Kicsit nekem sok benne a fa, kicsit elbillen az alkohol felé, de azért rendben volt ez is, gyümölcsök kijöttek belőle, még ha nem is fürgén, node négy év után ezt várni kellene? Három napon át szépen tartotta magát, meg előtte négy évig, újabb fényes bizonyíték arra hogy az olasz jól érlelhető fajta lehet értő kezek mellett, képzavar, vége

Tovább...

Villanyoltás

Hétvégi kirándulás Villányba és Villányban

Jackfall (a.k.a Kisjakabfalva) volt a bázis, ott a nagy kertű, nagyon korrekt felújított sváb parasztházban nagyon jól éreztük magunkat, beleértve a gyerekeket is (kettő darab). A borozások már nem voltak ennyire jók. Az okokat próbálom feltárni.
Először is :a villányi pincesor. Szép, de a Szépasszony völgye sem a látvány miatt hibás. Lélektelen. A kiszolgáló személyzet csak az 'alsókategóriás' borozók igényére készült fel, azaz ilyenekt tudnak egy borról mondani: 'küvé, azaz több bor házasítása', 'eltarthatósága 10-15 év', miközben arra a kérdésre, hogy és van-e a pincének 10-15 éves palackja, amit megkóstoltak, hát erre már nem tudnak válaszolni.
Másodszor: az oportó kérdés. 3 kóstolt oportó alapján nem ítélkeznék, de. Kiss Gábor, lelkes borász szíves elmondása alapján úgy gondolom hogy az ami most kínálatban megjelenik a borból az zsákutca. Ő is épp elcserélni az oportó ültetvényeit, mert hozamkorlátozott szép bort csinálni oportóból felesleges, tömegbort meg minek.Előbbiért nem adna a piac több pénzt mint amit az utóbbiért ad.

Vissza a borokhoz. Kóstolási jegyzet:

Szende pince

- hárslevelű: korrekt reduktív bor, kis hársamézes beütéssel, frissít, rendben van, 3 pont
- rozé: szénsavval túlnyomott, kicsit zárt illatú, fröccsnek jó bor, 2 pont
- oportó: üres korty, a végén határozottan édes, 2 pont
- cabernet sauvignon: rövid, ámde az is édes lecsengés, illatában sokat mutat (bogyók, szegfűszeg), ízben ennek a negyedét sem hozza, 3 pont
- Junior küvé: már kicsit kevesebb, de nekem még mindig sok édesség a végén, szintén elég üres korty, pedig illatban ez is sokat mutatott, 3 pont
- Villányi küvé: ha jól rémlik kékfrankos alapokon nyugszik, nem nagyon emlékszem rá, így nem is pontozom, ekkor már elég csalódottak voltunk
- szende küvé, 2002: klasszikus bordeaux-i házasítás: cabernetek és merlot, nem dobtunk ettől sem hanyatt magunkat, viszonylag kevés megfejteni való volt benne, kis extrakt édességgel nyitott, a vége hosszú lecsengésű, korrektnek mondanám, 4 pontot megér

Jackfall Bormanufaktúra, avagy hogy tegyük hiteltelenné a borászatot

Legelőször is jelentsük ki hogy én vagyok az egyik borász (vagy szőlész? amúgy nem, de most mindegy), aztán igyunk sört és közben fejtsük ki hogy a bort kifejezetten utálom. Félreértés ne essék, a házigazdánk nagyon jó fej volt, nagyon jó pörkölt került ki a keze alól, imádta a gyerekeket, beszélt a borokról, a borkészítésről, de közben kiderült hogy ő csak beházasodott ebbe a bizniszbe, hogy a sört preferálja, hogy a pincében kíméletesen igyekeznek dolgozni a borral, node nyilván van amikor csak durva anyagokkal lehet beavatkozni. Nyilván.
A kóstolt borok:

- Chardonnay: friss, illatos, reduktív, nem a stílusom, de vacsora előtt jól esett. 3 pont
- Rozé: kicsit nehéz fajta, kevés szénsavval, enyhén üdítő, 3 pont
- Oportó: nem, nem, nem az én borom. Ez nem volt édes, ez semmilyen sem volt. 2 pont
- Duett: kékfrankos alapú házasítás, közepes testtel, visszafogott illattal, nem túl hosszú, de nem is reménytelenül üres korttyal és lecsengéssel, korrekt 'hétköznapi bor', árban e fölé árazva. 4 pont
- Grand: a cabernet-ek házasítása, viszonylag nagy testű, ennél több nem maradt meg bennem.

és a kakukktojás: Olaszrizling, 2002, nem teljesen erjedt ki, kicsit sherry szerű, de azért nem egy fino minőségű izé, megosztó bor, nekem inkább a hibásság jut róla az eszembe, másnak ízlett.

Másnap, sokaknak nagyon másnap, de azért nekivágtunk egy könnyű ebédnek Bockéknál. Gyógysör (ha-ha-ha), ásványvíz, gyömbér, cigánypecsenye voltak a slágertermékek, node ha már egyszer ott vagyunk és a cabernet franc mostanság hayangolva lett nálam, viszont a Boxi meg állítólag ebben jó (ha szelektál), ezért került egy deci a
Feketehegyi Szelekcióból. Jól tette, hogy került, mert visszadta a hitemet, illatban ott volt benne az egész erdő, minden bogyójával, a szegfűszeg, a fahéj, a minden, és az íz ezt hozta is. Egy kellemes extrakteédesség vezeti be a kortyot, majd elindulnak a tanninok, csak hogy kitöltse a korty az egész szájat, a lecsengés meg eltart jó pár percig. 7 pont, 7000 forint, valahogy azért megvenni nem volt kedvem a bort.

KissPince

Jött, látott, láttuk, győzött. Gábor meggyőzött minket (engem), hogy lehet itt is lelkesen bort készíteni, kevés pincemunkával, rengeteg zöldmunkával, meghajolva az elemek előtt (természetes fürtválogatást használ Gábor, hagyja hogy a jég 40 dekás átlaghozamot hagyjon a tőkéken), persze vannak problémák a borvidéken, péládul az oportóval, ami hiába szép, hiába lett kevés, mégsem lehet többezerforintos bor, így viszont ráfizetéses az előállítása. Hiába gyengébb a friss Merum mint az elődei, nem lehet olcsóbban adni, sőt, muszáj lennei Merumnak, különben a kereskedő veszi a kalapját, és azért a megélhetéshez mégiscsak az kell, hogy el legyen adva minden palack. Jó volt hallani hogy a fiatal borászok országszerte összetartanak, jó volt inni a borokat a pincében.

Rizling: hordós rajnai, acélos olasz keverék. Üdítő, kellemes, tartalmas bor, 4 pont
Oportó: kis hozamból lett egy koncentrált, azért még gyümölcsös, kicsit savhangsúlyos bor, korrekt, de ez sem volt több 3 pontnál
Kissvörös: A hétvége legkorrektebb hétköznapi bora, grillezéshez ideális, 4 pont, de könyörgöm, 1800 huf!
Merlot: keveset szellőzködött, ezét igen zártnak éreztem, aztán ahogy melegedett a pohárban úgy kezdtek jönni a meleg illatok (málna, cseresznye?), 5 pontig javult
Merum2005: nem a legjobb évjárat, mégis a hétvége legjobb bora lett, szép test, szép lecsengsé, finom és diszkrét íz és illatvilág, nincs benne az a kicsit erőltetett túláradó édesség, ismét csak az árat tartom túlzónak (de azért csak vettem belőle, ami főleg a borász miatt volt), 5 pont, nem több.

Összeségében azért maradok vörösborban Egerben, Szekszárdon. És a soproni ismerkedés még hátravan!

Tovább...

ami nem akar kipukkanni

Immár egy éve nyúzom őket, tárolom őket nem egységes hőfokú tárolóban, nyitok negyedévente egy palackot belőlük, de nem, az istennek sem esnek szét. Talán az eddigi legszebb palack volt. Finoman ásványos, kis kesernyével a végén, hogy férfiasnak hasson, de van eleje, közepe is, ami kicsit még behízelgő is, hogy az asszony is szeresse, simán 6 pont, kánikula ide vagy oda.

Ja, Laposa, somlai rizling, 2005.

Tovább...

csalogány26

Remek étterem a szerencsejáték rt közvetlen szomszédságában. Odafigyelő pincérek, rövid étlap, napi ajánlatok, tartalmas, nem kockázatos borlap, minden ételnek meg lehet találni a maga kísérőjét.
Felvezetés Ebner Borzongásával (korrekt prosecco dél-Magyarországról). Az ördöghalas előételt szépen kísérte a nem túl testes, sőt önmagában nem is tetsző Konyári chardonnay, kicsit a mangófagyis köret el is nyomta az ízét, de azt hiszem az a tömény mangóíz mást is elnyomott volna.
A bárányhoz -mi mást- pinot ajánlottak, de amúgy is azt kértem volna, Gál Tibor nem-szelektált pinotja nagyon szép bor, el is fogyott két pohár belőle. Desszertborként végre volt szerencsém találkozni Szepsy 2003-as szamorodnijával, nagyon sok gyümölcs, nagyon sok lendület, mégsem játszotta túl a diós nudlit, meg a friss kecskesajtkrémet.

Ha törzshelyem lesz, itt lesz az. Most azt hiszem.

Tovább...