Palackba zárt Somló

Somlói Apátsági pince, Hilla cuvée, 2006


Az úgy volt, hogy egyszercsak azt olvastam: új termelő bukkant fel Somlón, első borukat Hilla néven forgalomba is hozták (és jól tették, mondom így egy palack után). Zwack forgalmazás, hogy ez hordoz-e bármilyen értékítéletet, nem tudom.

El is határoztuk hogy a pincét megnézzük, Somlót szeretjük úgyis, kirándulni meg jó. Aztán a gyerek nem így gondolta, kirándulás helyett orrszívózás lett. De a kíváncsiság nagy úr, így helyszíni szemle ide vagy oda, a palackbontás azért megtörtént.

Remek kezdés egy induló borászattól, ezt az elején le kell szögeznem.
Tudtommal 6 éve építgetik baráti alapon a pincét, Fazekas Tibor értő borászkodása mellett még hárman, tehát némi tapasztalat van már mögöttük. De örülök hogy újabb pince szeretné megmutatni nekem, mi is az a Somló (legkisebb magyar borvidék,Vágó úr).

Hát elsősorban ásványok, ezt mondja a Hilla, meg mézes mangó. Legalábbis az illata Somlónak ilyen, szerintük. Az íze meg sós, meg tropikális; egyszerre édes, egyszerre keserű (mandulás). Ha nem tudnám hogy nincs benne olaszrizling, belemondanám. De tudom hogy 60-30-10 százalékban van benne hárs, juhfark, furmint. De nem érdekel ez, egy cuvée ne arról szóljon, hogy mi van benne, hanem önmagáról. Meg a termőhelyről. Ezzel a borral sikerült bemutatnom Somlót a páromnak, ő ugyanis eddig azt hitte hogy a félszáraz bor kicsit édes, mostantól elhiszi hogy ha azt írom/mondom hogy a bor sós, ásványos. És értjük, mit jelent a vulkanikus talaj.
Hosszú, kellemesen hosszú a bor. Két dolog tesz neki igazán jót:a dekantálás és a melegítés, olyan vörösbor hőmérsékleten a legszebb, talán. 7 pont határán a bor, osszuk is ki neki ezt.

Azért a terv változatlan: a pincét meg fogjuk látogatni. Immár elvárások is vannak, azonban.