Garda-tó, Velence után az ember valahogy visszavágyik oda, ahol jókat lehet enni, inni, aludni, menni, nézni. Tervbe is vettük hogy vagy toszkán vagy piemonti tájakon fogunk jövőre egy kicsinyt időzni, ennek örömére gyorsan fel is bontottam egy ajándék lovat, nevezetesen egy chianti riservát, 2003-ból.
Kezdetben a 20 hónap hordó nyomott el minden mást, ezt felváltotta az érett pirosgyümölcsös illat, fél nap kellett neki hogy úgy érezzem: kész, kibontakozott a bor. Addigra a fa háttérbe szorult, onnan terelgette a meggyes, csokis illatokat előre fele, no meg némi kellemes animalitás. Szájban a húzós tannin megszelidült, kellemes, közepes lecsengésű, abszolút száraz érzetű korty kerekedett ki.
5 pont határán ez a bor, legyen is annyi. Kedvet nem vett el a nyaralástól.
No comments:
Post a Comment