öregúr

Laposa szürkebarát 2002

Öregecske hangulatú borozásra adtam a fejem: kiültem a teraszra, néztem ahogy a vénasszonyok nyara zajlik, és ezt a bort találtam ki ehhez a hangulathoz.

Már a tavalyi helyszíni kóstolón meglepett ugyanis ez a bor. Ha jól emlékszem valahogy véletlenül maradt a pince nyakán egy német export visszamondása miatt ez a 2002-es szürkebarát, és a tételek kóstolgatásánál az átlagosnál több dugóhibás palack került elő, ezért a belföldi piacot is megkímélték ettől a bortól.
Lehet hogy nem kellett volna, de ha így alakult, hát legalább lesz némi tapasztalat a szürkebarát palackállóságával kapcsolatban. Ehhez hozzáteszem most a saját véleményemet.

A felbontás után egy érdekes, kicsit szamorodnis, mazsolás illattal nyit a bor. Mivel kóstoltam ezt tavaly novemberben és idén augusztusban is, ezért nem lepődtem meg ezen, hisz eddig is így kezdődött a találkozás. A színe a bornak: óbor szín, mély, aranysárga. Nem akar viháncolni a pohárban, komótosan, olajosan mozog. Ez a mazsolás illat kitart, ízben is visszaköszön a töppedt szőlő (maradékcukor is van benne, érzésre), még mintha némi botritiszes jegy is lenne benne. Találtam még valami virágos ízt is, kevés bazaltot. Érdekes volt a szárazpróba: határozott kenyérhéj illat maradt a pohárban.

Szépen öregedett meg ez, szerencsére a dugósság elkerült engem, 4 pontot simán hozott a Laposa konyhára ez a bor.

Közben a nap lement.