savanya

Kikelet pince, furmint, 2005



Az ominózus borteszt után elkezdtem a furmintjaimat vizslatni. Elsőként felkerült a Kikelet pince 2005-ös furmintja. Első megjegyzésem, bár ilyet nem szoktam, de most muszáj: a cimke. Pontosabban a hátcimke. Ez a kevercs nyelv számomra érthetetlen. Bizonytalan identitást sugároz. Jelen esetben ez nem is akkora baj, ugyanis sajnos a bor is ezt teszi.



Több napon át birkóztam vele, de nem jutottam dűlőre. Azt bizton állíthatom, hogy a bor nem öregedett meg, nem esett szét. Sőt, bodzás illata sincs.
Citromos. Eufemisztikusan azt is mondhatnám, hogy citrusillatú, de nem az, ez tömény citrom. Olyan limonádés az egész hatás.
Sajnos az íze sem mutat mást. Teljesen szárazra erjedt a bor, legalábbis maradékcukrot nem, fedeztem fel benne. A rengeteg savtól azonban mást nem láttam. Egy kis ásványosság még besegít, ez menti meg a bort, de annyira nagyon ez sem. Nem tudom mi lehet vele, mindenesetre a maradék üveg kap még némi haladékot, hátha valamerre elmozdul. Ha nem, akkor az is három pontos bor lesz. Ez most nem több annál.
És sajnálom, mert nagyobb ígéretnek gondoltam ezt annó.