átmeneti borok

Különböző majdnem-vörösök

Vannak a fehér- meg a vörösborok. Aztán vannak a kettő között elhelyezkedőek. Ilyenek a rozék, sillerek. Nehéz megmondani hol kezdődik a vérbeli vörösbor, a határmezsgyén mozog szerintem a kadarka, legalábbis a mostanában kóstolt, identitásukat kereső kadarkák minden bizonnyal. Mert a fogyasztó (melyik, ugye?) egy vörösbortól testet, töménységet vár el. Persze ugyanez a kérdés felmerül a kékfrankos, pinot kapcsán is.
Most hétvégén az első kalapba tartozó borok kerültek a pohárba, nevezetesen egy rozé, egy siller meg két kadarka.



Az első megállapítás: kóstolni elmélyülten is jó, de két másfél év körüli gyerekkel körülvéve is élmény. Áll az ember a konyhában, nézi a kölyköket, akik épp összevesznek a kisautón, és eleve jobban ízlik a bor.
Másrészt ezek a borok örömmel válaszolnak arra kérdésre, hogy mit együnk a borhoz. Bármit, mondják, és igazuk van. A pástétom, a sonka, a friss kenyér (na jó, ezt megkövetelik), a kecskesajt (érettebb verzióban birsalmasajttal), az olajbogyó mind jól kísérték végig a kóstolást.

Kezdetben Hernyák Laci 2006-os rozéja nézett farkasszemet velünk a pohárból, mi untuk meg hamarabb, így ő vesztett, hamar elfogyott szegény. Nem is volt ez a bor sosem többre szánva: őszi borozást bevezető tétel. Kezdetben kis szénsav, illatban friss, első szedésű málna, még a málnaszőrök is megjelennek az illatban, esküszöm. Nem az orrbavágós fajta, teszem hozzá. Kis maradékcukor, de a mellette jelen levő savak miatt nem zavaró. Alapanyaga pinot noir, hogy van-e még hazánkban 100% pinotból készített rozé, én nem tudom.
Mint ahogy azt sem, hogy siller ugyanebből az alapanyagból készül-e. Olvastam az alkoholista siller tesztjét, ott ilyent nem láttam. Kár, kiváncsi lettem volna mit írnak a műveltek erről a tételről. Mert bizony igencsak jóívású bor ez. Egyes vélemény szerint a délután legszebb bora. Az biztos, hogy mélyebb, nem csak színben, ízben is, hosszú, már amennyire egy siller hosszú tud lenni. Itt a málna már eltűnik, inkább egy virágosabb, lekvárosabb (cseresznye) illat tűnik fel, ízben a savak viszi előre a történetet.
Savakban nem szegény az Orsolya kadarka sem, már meg lett énekelve, ez a palack sem okozott csalódást. Volt némi elméleti összevetés Buttler hasonló fajtaborával, a nyersesség, frissesség szavak hangzottak el, nem kritikai éllel. Meg a lecsengésben levő enyhe kesernye (ez lenne a Csite által megorrontott almasav-maradék)?
A zárótétel hagyott némi keserű szájízt bennünk, holott a bor inkább édességével akart direkt hatást gyakorolni ránk. A Heimann harmados kadarka már a kissé túlérett málna illatát hordozta, alkoholja nekem kilóg az egész kompozícióból. Lehet hogy a túlzott fürtcsonkolás felesleges volt? Nem tudom. Biztos hogy szerethető bor, de nálam a kadarka fűszerek nélkül olyan mint House sántítás nélkül, hogy végre én is írjak bornírt hasonlatot.