elzászi kitekintés

Pierre (és Chantal) Frick kóstoló, Terroir klub


Keveset tudok a külföldi borokról, pláne a franciákról, hovatovább az elzásziakról. Amit, azt is olvasmányélményekből. Ezért is örülök annak hogy eljutottam egy ilyen kóstolóra.

Ahol a termelő házaspár (Kató András tolmácsolásában) elsőként a szemléletmódjukról mesélt. Biodinamizmus 1981 óta, előtte 11 év organikus művelés. Homeopátia a szőlőben, röviden ez a lényege a módszernek, no meg kvázi nulla beavatkozás a borospincében. Minimális kén, ennyi. Az eredmény: természethű borok.
Teszik ezt olyan környezetben, ahol 30 körüli a megengedett beavatkozások száma, kezdve a tannincserétől, a chaptalozáson át a a fajélesztőkig.

Szimpatikus volt az a szemlélet, hogy minden borhoz egyből ételpárosítást is javasoltak, hisz valóban: a jó bor egy jó vacsorát ki kell hogy egészítsen.
Ami meglepő volt: jó pár éve felhagytak a parafa használattal, részben a TCA problémák miatt, de leginkább azért, mert egy parafa dugó, szerintük, rányomja valamelyest a bélyegét a borra. És a valamelyest már ellene van a filozófiájuknak. Ezért ők koronazárral palackoznak. Igen: söröskupakkal.

Ilyen borokat, többek között (nem mindent, hisz volt itt még szemléltváltás előtti tétel is).

Pinot noir, 2002: Birtok pinot, azaz több dűlő termése. 2002 nehéz év volt, nehéz szürettel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az összesen 2 hektár pinot 20 ember 5 napig szedte, válogatta. Persze a válogatás már szüret előtt is intenzív volt, ez a 100 embernapnyi munka csak a szüretre vonatkozik. Az eredmény: téglapiros bor, kissé narancsos karimával. Illatában a gyümölcs uralkodik, kóstolva kellemes, szép pinot, de sok pluszt nem ad hozzá a pinot képemhez.
Pinot noir, 2002 Rot Murlé Terrasses: Külön dűlő is készült abban az évben, a szüretre a fentiek vonatkoznak, csak a feldolgozóban lett külön erjesztve a bor. Teljesen más anyagnak tűnik, egyrészt a sokkal szigorúbb hozamkorlátozás miatt, másrészt a dűlő egyénisége miatt is. Illatában háttérbe szorul a gyümölcs, a bőrős, húsos, animális anyag, nagyon meleg, alkoholosabb érzetű (és alkoholosabb) a bor, sokkal komplexebb, sokkal szebb.
Pinot noir, 2005, Ráspi: A kóstoló után, versenyen kívül került a poharamba ez, ezúton is köszönöm az Ismeretlen Úriembernek, aki beletöltötte. Valami eszméletlen gyümölcsáradat jött ki a pohárból: elsősorban ribizli, de málna, cseresznye, valahány nyári gyümölcs ott tobzódott. Íze ehhez mérve is komplex, kerek. Teljesen más anyag mint az eddig megismert egri pinot-k, valószínűleg Sopron ezt tudja: játékosan komoly bor, vagy inkább komoly játékos?
Sylvaner 2002: Miszerint zöldszilváni. Igen, az ami itt nálunk alsópolcos, literes bor. Ott is, teszik hozzá, node erre is képes a fajta ha megfelelően bánnak vele: mély szalmasárga szín, letaglózó illat. Nekem elsősorban birsalmasajt, akácmézzel. Kóstolva kicsit vaníliás, mazsolás érzetű, igen összetett, hosszú bor. Nem mondanám meg róla, hogy 5 éve an palackban. Egy nagy meglepetés volt.
Riesling Bihl, 2004: Citrusok az illatában, ahogy az egy rizlingnél kell, kis maradékcukor van benne, de szinte teljesen száraz már az érzete a bornak. Nekem kicsit üres volt, egysíkú.
Riesling Vorburg Grand Cru 2003: Terroir bor. Illatában, ízében nem tipikusan rizling, sokkal inkább a meszes talajt emeli ki, nagyon komplex bor, nagyon friss, nagyon aromás. Mint kiderült seprőn volt tartva, egyszer leállt az erjedése, de nem lett lekénezve, így lement az almasav bomlás, majd következő nyáron teljesen kierjedt a maradékcukor. Szerettem ezt inni.
Gewürztraminer, 2005: Parfümösségnek nyoma sincs, meglepően mandarinos az illata. Igen lendületes, együltőhelyes bor, kicsit a mazsola is bevillant nekem a lecsengsében.
Sylvaner Moellux Bergweingarten 2001: Édes bor, sőt, kései szüretelésű, amit a fajta miatt nem lehet ráírni. Akácméz, 30 g cukor van benne, de ennek jó ha a felét lehet érezni, abszolút könnyed, fiatal bor benyomását kelti.
Riesling Vendange Tardive 1997: Sokadszor volt az az érzésem, hogy ezt nem hiszem el. Nem hiszem hogy 10 éves bort kóstolok, annyira fiatalos az íz, az illat, a szín. Nyoma sincs fáradtságnak, lendületes, nagyon krémes érzetű bor, libamáj az ő társa, szól a verdikt, és hát lehet. 42 gramm a cukra, de ő is letagadhat jónéhányat ebből is, a korából is.
Pinot Gris Sélections des Grains Nobles 1992: azaz szemenként válogatott szürkebarát. Mélyarany szín, aszús illat, a poháron felmászik a bor. Igazi desszertbor, ehhez ne együnk semmit, ezzel fejezzük be a vacsorát.

Összességében: élmény volt. Élmény volt látni azokat a mély színeket a pohárban, amik a természetes módszernek köszönhetőek (állítólag; kicsi vagyok én ezt megítélni), de ha más nem, akkor a borok kora és ennek ellenére meglévő frissessége azt mondatja velem: a módszer működik.