Sunday, November 11, 2007

Olcsó bornak leve

Olasz hétvége

Nyári emlékeket felidézve került elő a spájzból egy vörös és egy fehér bor Olaszországból, mindkettő bőven a 10 euró alatti árfekvésből. A vörös Valpolicella völgyből származó Ripasso volt, valahogy nagyon megkapott engem ez a 'technológiai borfajta', a fehér pedig a tömegtermelés legmarkánsabb képviselője, egy Trebbiano fajtából szűrt tétel volt, Garda-tó környékéről. Nézzük mit tudnak az olcsó olasz borok!


Rémisztgetni, elsősorban. Hogy tudniillik olcsó bornak nem feltétlenül híg a leve. A vörösnek kifejezetten nem.

Ripasso 2004, Azienda Agricola BONAZZI DARIO E FABIO

Nagy, meleg illat, málnás vattacukor és gyümölcslé, pirosak, örömteliek. A korty lendületben van, marad is a fogyasztás alatti három napban, a lecsengés végig hosszú. Tanninnak szinte nyoma sincs, körbeöleli az ember száját, betölti, de nem szárítja ki. A nyelv lila lesz az esti poharazás után. A paradicsomos tészta jól megy hozzá, pláne ha húsos. A parmezánt kifejezetten kedveli a bor, én is. Hat pontos örömbor.

Lugana 2006, Azienda Agricola Bulgarini, Pozzolengo

Pozzolengo egy kis városka a Garda-tó környékén. Ideális kiindulópont ha a tóra kiváncsi az ember, de a nyüzsgést el akarja kerülni, mert mondjuk családi nyaralást szeretne, agroturizmust. A környéken hemzsegnek az ilyen szállások, meg a helyek, ahol a helyi ízeket lehet megkóstolni. Mi történetesen a bort gondoltuk ilyen íznek, így bekopogtunk Bulgariniékhez. Rosszkor, ugyanis épp nem voltak nyitva, így a helyi kóstolás elmaradt, de pár bort eltettünk jobb napokra. Ezt a trebbianot, amit itt történetesen Lugananak hívnak ha jól rémlik kevesebb mint 6 euróért mérték.
240-260 kiló szőlő jön le egy hektárról ebből a fajtából. Azt mondják legalábbis ők. A szüret kézi, a feldolgozás modern, az íz intenzív. Zöldes sárga szín, aszalt gyümölcs, sárgabarack illat, komoly, krémes korty, közepesen hosszú lecsengéssel. Mindennap innám, pláne ennyi pénzért. Kis izgalom persze kéne bele, node ennyi pénzért?! 5 pont határán a bor.

Tanulság? Tudja a fene.

3 comments:

Imola said...

Hasonlóan olcsó és jó olasz bor vásárlásához Budapesten melyik olasz importőr céget javasolnád / javasolnátok?
Üdv:
Imola

vörös és fehér said...

nem tom, még itthon nem vettem, azt hiszem, olasz bort. szépnek tűnt a borkápolna (vii. kerület, damjanich u.) kínálata, árai rendben voltak, eladószemélyzet ksézséges. tinto fino emlékeim szerint túlárazott és kevésbé barátságos szokott lenni, többi kereskedőt meg nem ismerem, a montalcinoba szeretnék valamikor eljutni (hold utca), utána reflektálok majd róla.

imola said...

Köszönöm a tippeket! Végül is a Damjanich utca mellett döntöttem a karácsonyi rohamban, de nem a Kápolna (52.sz.), hanem kicsit feljebb sétálva az utcán, a Vino Fino (25.sz.) mellett. Tényleg sokféle olasz bor, minden árkategóriában, szolgálatkész, készséges eladó.
Hagytam magam rábeszélni a Decanter Magazinban megjelent Nero D'Avolájukra (1300 Ft körül), és vettem egy Chianti-t, Montepulcianót, és tipikus szőke nőként egy Fragolinót is. Nem török a Művelt Alkoholista babérjaira, az elemzést meghagynám a hozzáértőknek :-D
Röviden csak annyit: a benyomásaim pozitívak, a bor finom, és ennyiért igazán megéri...