Monday, October 29, 2007

dödölle, gesztenye

Baráti borozás keretében a fenti étkek mellé kerítettünk bort. A dödölle kapott négy fehéret, nevezetesen négy olaszrizlinget, a gesztenyéknek vörösek jutottak, szám szerint három.
A móka kedvéért a fehérek vakon lettek kóstolva, hogy ne befolyásoljon a termelő kiléte senkit. Érdekes hogy nem jött ki azonos végeredmény senkinél, node ez végülis így van jól.


A legnagyobb egyetértés Szászi Endre "Kabócás" olaszrizlingjének megítélésekor volt. Nagyon szép tétel, a félszárazság csak kidomborítja a rizlingességet, a korty végi kesernyét balanszíroza. (Megnyugtatásul: senki nem beszél így a barátaim közül...) Kellemes, üde bor, én hatpontosra taksálom, legalább.
A legmegosztóbb díjat Fekete Béla 2005-ös rizlingje érdemelte ki: volt aki szerint akár még a második helyre is érdemes volt, nekem abszolút negyedik, de nagyon az. Most nyithatnék elméleti vitát hogy az oldszkúl iskola képviselője-e a bor, vagy csak szimplán nekem nem jött be a nem túl tiszta hordóíz, a korty végi túlzott savanya (nem is kesernye!), hiába a mineralitás, ez most nem lökte feljebb 3 pontnál a bort.
Kevésbé osztotta meg a nagyérdeműt a Tamás pince 2003-asa. Egyetértettünk hogy ez egy más kategória a többi borhoz képest: vajas, telt, harmonikus, ámde inkább chardonnay jegyeket muattó, szépen megöregedett bor, nálam 4 pont még mindig, erős négy, nyaldossa az öt határát. Most nem mászott fel odáig.
Korrekt tétel volt Laposáék badacsonyi rizlingje, fajtajelleges, kesernyés, ásványos, gömbölyű, 5 pontot zsebre tehet, többet azért nem, mert a 2005-ös somlai, az a referenciabor immár náluk, abban volt valami plussz.






A hősies gesztenyepucolónak köszönhetően volt mit eszegetni a vörösökhöz is. Elsőként az Orsolya pince kékfrankosa került a pohárba: gyönyörű bor, pinós beütésekkel, gyümölcsök, elsősorban málna, csereszenye, virágok, kis bőrösség. Meg van benne minden ami nálam 7 pontot ér, a játékosság, a több-mint-kékfrankosság.
Áldás, 2004. Szerintem kb. a csúcsán tart a bor. Meleg, gyümölcsös illatú, nagyon kerek, szép tannin, visszafogott fa használat, hosszú. Valami finesz még kéne bele, így most ez 6 pont legyen.
A Kiss Gábor féle Merum meg egy nagy meglepetés. 8 óra alatt képtelen volt magához térni, annyit állt ugyanis nyitva. Az illata szépen kibomlott, eltűnt belőle a kezdeti bizonytalan fásság, maradt a tömény feketeribizli illat. Színe igen mély. Íze viszont: szárító, kellemetlen tannin. 3 pont, mondtam, és ejnyéztem. Mivel ő volt az utolsó a sorban, maradt belőle rendesen. Másnap estére eltűnt a "rossz" tannin belőle, illetve visszahúzódott, és a bogyósgyümölcsök maradtak meg. Lehet ez? Jó ez? Így akár ötös alá is lehetne, összeségében maradjunk a 4 pontnál, de aki érti a tannin-evolúciót az adja át!

Végeredményben azért a kóstolót a dödölle nyerte.

1 comment:

P. said...

na, összehozunk egy kadarkázást?