Rejtőzködők

Turay cabernet franc 2004 és Orsolya Százrejtekű 2002

Két meglepetés ért a közelmúltban borfronton. Az egyik a Maligán kóstolón, ahol is egy általam ismeretlen pincészet (Hun Kft) cabernet francja lenyomta az egyébként igen erős mezőnyt. A másik a Csalogányban, ahol az Orsolya pince 2002-es cabernet franc (70) - kékfrankos (30) cuvéeje letaglózott.
Most egymásnak engedtem a két bort, hadd küzdjenek meg egymással.




Először a Turay nyílt ki. Nyitáskor egyből megüti az embert a tömény illat, ami meleg, málnás, vaníliás, kis fűszerrel, ami leginkább fahéj, meg talán garam masala? Mindenképen valami ázsiai édeskés keveréket idéz fel bennem ez. Az íze pariban van az illattal: összetett, feketegyümölcsös, a fűszer inkább az utóízben jelentkezik, megintcsak: fahéjas, kardamomos formában. A tannin nem húz túlzottan, még a harmónián innen van a bor. Enyhe édesség marad a végére, de nem (túl) zavaró. Alkoholja relatíve magas, 14%, de ez nem a kilógos fajta, akkor melegít amikor ezt elvárom egy téli estén. 6 pontot megér a bor.

Az Orsolya bor adott két nap előnyt a Turaynak, de hiába, így frissiben is beérte azt. (Önblog rész: a szerző fogyasztási sebessége, különösen vörösbor esetén: 3-4 este per üveg. Fordítva durva lenne, tudom.) Már nyitáskor sokkal intenzívebb és összetettebb az illata: meggy, ribizli, kis bőr, gomba. A fűszer itt is megjelenik, ő a borsosságot választotta magához illőnek. A korty sokrétű. Először is: a tannin kitölti az egész arcot. (Kicsit talán túl sűrűen is.) Megvan nekem az az orsolyás feelingem, amit nem tudok szavakba foglalni: íve van a bornak. Fűszeres, fineszes bor ez is, nehéz pontos ízjegyet találni, talán a ribilzlilekvár (nem cukros!) dominál leginkább. Nekem ez ünnepi bor, 8 ponttal jutalmazom. És elkezdem a több napos dekantálását a bornak, amit úgy érzem megérdemel, talán meg is kíván. Jópár órát mindenképp. (Használati útmutató: a tapsztalat azt mondatja velem, hogy minimum 1 nap dekantálás kell, illetve a fogyasztási hőmérsékletet csökkentsük 14-15 fokra le.)

Lecsengetés:
Érdekes kérdés, pláne az Orsolya (értsd: kis pince, piackényszerrel megverve) kapcsán, hogy honnan jön elő egy 5 éves bor. Nos: a Maligán tulaja, Szentesi József fogta és annó, 2004-ben megvette ezt a bort, aztán hagyta a pincében porosodni, érni. És az idei kóstolás azt mondatta vele: kész a bor. Több kérdést felvet ez bennem: hogy érzi vajon meg valaki, hoyg ez a bor egy nagy ígéret? Hány nagy bor nem mutatta meg magát a korai piacrakerülés miatt? (Idevágó újságcikk: óborok tesztje, Borigó, pont Orsolya borok kapcsán - jó, szégyellem, de olvasom, bár ha a TompaImrei ámokfutás folytatódik benne, akkor újabb újságnak mondok búcsút.)