Hermány leányka, 2006, Orsolya pince
Van az úgy hogy valamire készül az ember, aztán csak nem úgy sül el, ahogy. Készültem hogy komplettírozom az Orsolya leányka trilógiát, ez végülis sikerült. Jó ötletnek bizonyult utólag az is, hogy a rizottó felöntéshez használtam ezt a bort, bár megremegett a kezembe a frissen bontott üveg.
De a bor most nem jött be.
Pedig. Először is, a legszebb cimke volt a boron, nekem legalábbis ez sugározta a legtöbb vidámságot. Talán a tappancs-betű miatt. És úgy is indult, hogy nagyon szép, mély szalmasárga szín, illatban pedig töppedt szőlő. Meg is néztem, 30 % volt a töppedési arány. Eddig rendben is lennénk, ez ilyen lett. 13%-os alkohol, tehát az eddgieknél kevésbé alkohol hangsúlyos leánykát vártam. Ízben viszont az alkohol dominált, mellette a savak semmilyen kiegyenlítő szerepet nem játszottak. Konkrétan égette a bor a torkunk. Nem találtam harmóniát a borban, se frissen, sem melegebb állapotában, semnem másnap.
A friss szüreti jelentés szerint az idei Hermány nagy ígéret a pince számára. Kiváncsi leszek. Ez így most három pontos csak.
Sunday, November 11, 2007
Égetett szesz
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Fiatalon még elég vadak szoktak lenni az Orsolya borok. Ha van még palackod érdemes várni vagy két évet a bontással.
igen, van, és ez a tervem. a többi leányka is elég vad, persze, őket is fektetem még, de muszáj volt megcsinálnom a trilógia tesztet még frissiben. és abban utolsó lett a hermány. aztán majd 1-2 év múlva meglátjuk mi lesz belőlük.
jo kezdet
Post a Comment