hullámzó balaton

Szászi Endre, olaszrizling, 2005

Vannak emberek, akiknek mindig ugyanazt adom. Ez nem szándékos, hanem így sikerül. De ezt nem bánják.
Szászi Endre boraival idén kezdtem megismerkedni, volt ami tetszett, volt ami nem. Az biztos, hogy még nem találkoztam a Balaton-felvidéken olyan pincével ahol az olaszrizling ennyire a központba lenne állítva (inklúding Laposa). Van nála dűlőszelekció, különböző termőhelyek (Szent-György hegy, Szigliget) , egybeszüret, kései szüret, valahány név a naptárban. Emellett van még a pincében muskotály, sauvignon blanc, szürkebarát, vörösök is, süss wein, rot wein, ahogy ezt egy ilyen környéken csinálni muszáj. Persze látszik hogy nem a muszáj miatt van ekkora szortiment, hanem mert a lelkesedés.
Sajnos valahogy az ottani kóstolóim (kettő, szám szerint) mindig vis major miatt rövidebbek lettek, mint kellett volna, de majd legközelebb!, ígérem meg magamnak újfent. Viszont került a birtokomba legutóbb is 2005-ös olasz, ami tegnap ismét rekordgyorsasággal ürült ki. És cseppet sem lett rosszabb mint a múltkori tesztelésnél, finoman ásványos, nem csontszáraz, kis kesernye a végén, ahogy szeretem.
Továbbra is erős 5 pont.

(Update: legalább félhat, aszondja a zember aki megitta a borom.)