sírni, sírni, sírni

avagy Figula Nyerges a legnagyobb király

Hétvége, gyerekes program. Felkapott vidéki gyerekbarát hotel. Minden rendben van vele, gyerek élvezi, szülők élvezik. Aztán vacsora.
Régóta kikivánkozik már belőlem: miért nem képes egy magára valamit is adó hely normális borlapot összeállítani? Kedvencem a felkapott éttermekben megjelenő, igen silány minőségben elém tett in vino veritas-os borlap, egy fokkal jobb amikor a bortársaság lapját tolják elém. (Ebből a legszebb kivitelő a Klasszban van, és legalább nem tucatborokkal teleírt.)
Konkrét esetben adva van egy szálloda, ami gyerekes családokra épít, meg német/osztrák nyugdíjasokra (gyógyászat okán). Az előbbi réteg tele van sznob apukákkal (jelen!), a másiknak meg szimplán van pénze. A hely egy köpésre van a Balaton-felvidéktől.

Mondom mit adtak decire: Németh-Bezerics pince 3 fehérbora. Chardonnayt ittam, értékelhetetlen volt, faforgács íz, fajtajelleg nulla. Gondoljunk bele: ebből a borból fog az osztrák következtetéseket levonni a magyar borokról.
Szintén sirám: miért nem lehet 5-6 fehér és ugyanennyi vörös bort nyitva tartani egy felkapott, sok ember megfordul benne helyen? Érthetetlen ez.

Másnap már a külön ajánlatként megjelenő Figula bort ittuk, szerencsére találtam partnert hozzá. Súlyos bor. Félliteres kiszerelés, nehéz üvegben. Pinot gris, miszerint szürkebarát, szelekció. Mély, aranyló szín. Kezdetben élesztős illat, ez valami Figula kézjegy lehet, lassan hamarabb fog ez eszembe jutni róla ez mint a loboncos haj. Aztán nyílik a bor. Mineralitás már illatban is , meg virágok, növények, rét. Ízben szikla, szőlő, komplexitás. Lecsengése hosszú. Nyarat idéző. Figuláttöbbésose visszavonva. 6 pont kiosztva.

De ez még nem menti fel a béna borlapos helyeket.