himmel und hölle

A hétvégén összeszedett enyhe lefolyású nátha kúrálása közben (lassan énblog leszek...) az az elvetemült ötletem támadt, hogy megbontok egy üveg 'került bort'. Találtam ugyanis egy üveg Gundel tokaji hárslevelűt, 2003-ból, a félédes fajtából. Mentségemre legyen mondva: nem fizettem érte.
Nem éreztem hibásnak a palackot, szögezem le az elején. Én vagyok a hibás hogy ilyen ötletek jutnak az eszembe.
Egy szétesett, a műcukor íztől a kesernyéig terjedő ízskálán mozgó, pedig illatban még bíztató löttyöt találtam a poharamban. Aztán a lefolyóban láttam már az italt. 2 pont, büntető 2 pont. És ígérem hogy amint színre lép egy új Gundel bor, immár a Mádi Kör tagjaként hozamkorlátozott formában, igyekszem megkóstolni azt is.

Addig azonban ijedtemben egy St. Andrea 2005-ös 'sima' pinot noirt bontottam. Könnyed, gyümölcsös, szép savakkal megáldott teremtés ez a bor, kicsit a végén biccent az alkohol, ettől azonban csak a lecsengése lesz végtelenül elnyújtott, igencsak kedvemre való, 6 pontot erre ki merek osztani. Szexi bor. (Érzékeny lelkű olvasóimtól elnézést kérek.)

Végeredményben jót boroztam, a náthám javult, hétköznapra mit kívánhat még az ember fia?