Hernyák és a többiek

Valahogy nekem eddig Etyek kimaradt. Pedig mostanában lépten-nyomon azt hallom a borászoktól, hogy ha van kedvenc fesztiváljuk akkor az Etyek, akár a pincefesztivál akár a kezes-lábas. És nem csak mert ingyenes, bár nyilván az is jól jön, de meghívásos, baráti. No ezt a baráti hangulatot mentünk megnézni nem-fesztivál hétvégén ( amúgy ebből van több egy évben).

Megtaláltuk.

Először a Hernyák Lacinál. Aki persze Hernyák Vali is, meg ott van a fiú is, aki lassan papíron is szőlész-borász lesz. Szóval igazi családi pince a Hernyák pince. Ahol jó lenni. Rusztikus, mi több: eklektikus kóstolóhelyiség, gyertyafény, fotel, bor. Jó ott időzni, pláne ha kerül a pohárba is. Került, időztünk, köszönjük.



Ami került: sok pinot noir. Ez az a fajta, amiből fehér, rozé és siller versenyző is kikerült, no meg ott érik a hordóban a vörös is. Meg került más is:

Pinot noir, fehér : barackszínű, kicsit édes, kicsit kesernyés végű, könnyed nyári bor, a beszélgetős műfajból.
Birtokbor: 40% chardonnay, 40% sauvignon blanc, 20% pinot: krémesebb struktúrájú, mélyebb színű, könnyed, jól csúszik. Én szivesebben beszélgettem emellett.
Sauvignon blanc 2006: hordós érlelésű, még igen friss, a savak kiugranak még belőle, érezhetően komoly játékossá érhet, a tervek szerint jövő decemberig palackban érik, meglátjuk.
Szürkebarát: a kedvenc fehérem volt egy ideig a kóstolásnál. 7 g maradékcukor, mazsolás, puncsos íz, kissé visszafogott illat, a friss levegő jót tesz neki, ezt egy órával később örömmel állapítottam meg. Mondjuk akkor már könnyű volt megörvendeztetni engem.
Rozé: hordós érlelésű, zárkózott, málnás illat, tipikus "őszi rozé" (c) Németh Attila
Siller: nálam ő nyerte a rózsaszínbor versenyt, már határozottan pinós bor, akár annak is elmehetne, nagyon elegáns, fűszeres illatú, jól iható tétel.
Királyleányka, 2007: hát ezt a muslicákkal együtt ittuk a pincében, ahol a reduktív borok életét éli, még igen elején tart a borrá válásnak, érdekes volt megkóstolni. De hogy egy borász ebből hogy tudja megállapítani hogy kell-e valamit borászkodnia?! (Lehet hogy ért hozzá?)
Sauvignon blanc, 2004: egy reduktív bor, ami csodálatosan egyben van, friss, zamatos, ropogós, valószínűleg az etyeki savak komoly potenciált biztosíthatnak az itteni boroknak.
Zöldveltelini: a bor, amiért kutyaszemekkel kellett nézni, ugyanis már elfogyott. Megérte a nézés, ugyanis egy nagyon komplex, szép bort kóstolhattunk, kicsit marcipános, mások szerint brackos felhangokkal (lehet igazából ilyen esküvői marcipánbarack volt az illata), végül ő nyerte nálam a fehérbor-versenyt, plecsnit majd gyártok hozzá.


A szállásunk az etyeki vendégfogadóban volt, ahol kaptunk enni, jókat, adtak inni is, kinek mit, nekem ezt:

Kattra rozé : nagyon üde, gyümölcsös, enyhe kesernyével a végén, igazi nyári rozé, ami nyárutón is jó hangulatot teremt.
Rókusfalvy Sauvignon blanc azt hiszem ez a nemhordós volt, mindenesetre jól esett. Az első korty valahogy furcsa volt, aztán összeszoktunk
Rókusfalvy szürkebarát: más ligában focizik mint a Hernyák féle, ez a reduktív, könnyedebb műfajban játszik, ott jó, rakkolós játékos, nem mutat be nagy cseleket, de tisztességesen végigfutja a meccset.

Azért etyekinek lenni jó dolog.