Zwack und pack

Zwack open kóstoló

Kedves levelet hozott az elektronikus posta: Zwack-kóstolóra invitált A Sommelier. Vannak élethelyzetek, amikor az ellenállás haszontalan, ez is ilyen volt. Kedvcsinálónak be lettek harangozva a borászatok: Buttler, Disznókő, Dobogó, Gere, Losonci, Miklós Csabi, Somlói Apátsági pince, Szecskő. Nyolcan, minta.



Igyekeztem okosabb lenni, mint a 7*7-en, így eldöntöttem, hogy a szentháromságot szigorúan betartom, úgymint: fehér, vörös, édes. Hogy végül nem teljesen sikerült azt szigorúan másokra kenem.

Kezdetben volt a Szecskő. Tamásékhoz egyszer majdnem eljutottunk már, de kóstolható bor hiányában a kóstoló elmaradt. Most volt Királyleányka, Kecskekő Cuvée (zöldveltelini és chardonnay) meg Rubintos. Ez utóbbi kettőt kóstoltam. A Kecskekőnél nekem a zöldveltelini dominált, az a nehezen beazonosítható teltség, mazsolásság köszönt vissza mint amit Etyeken találtam a Hernyáknál. A Rubintosból kétszer is kaptam. Mert valahogy ebből a borból kettő is van. Az egyik később lett palackozva: ez borsos, egyesek szerint sherrys. Szerintem csak borsos, lágy, gömbölyű, itatja-magát bor. Aztán Tamás húga újrajátszást rendelt el (itt szakadt meg a jól eltervezett fehér-vörös-édes sorozatom), ugyanis egy régebb óta palackban heverő bort mutatott: meggylikőr volt az, nem bor. Teljesen más aromák, teljesen más bor, ugyanúgy, de máshogy selymes volt. Ha szavazni kell, a második tétel szebb. Ha nem kell szavazni, akkor gratulálok hozzájuk.
Losonci Bálint és az Úrráteszi olaszrizling következett. Sok vanília mögül néz ki egy komoly fehérbor, a kénhasználat finomodott, állítólag, nem lévén összehasonlítási alapom ezt nem tudom visszajelezni. Ásványos, szép anyag, miként a limitált (260 palack) Cserszegi fűszeres is. Száraz bor, mondja a palack, de hiszi a piszi, igencsak vidám, édes érzetű bor ez, főleg télen fogyasztanám, ha tudnék venni belőle.
Mikós Csabi Mórról elhozta az Ezerjót. Viszafogott, ásványos illat. Én azt hittem az ezerjó valami parfümös kontyalávaló, itt és most: brutális sósság, letaglózó összetettség. Férfias gasztrobor, jegyeztem fel, sok mindent tudnék hozzá főzni, de a páromnak inkább a Haramia cuvéet ajánlanám a termelőtől. Királyleányka és pinot blanc, gyümölcsös-virágos, harsogó illatú kevercs, szép ásványokkal kísért bor.
Továbbra is tartom hogy Somlót sikerült bepalackozniuk az apátsági pincéseknek, Hilla néven kóstolható a végtermék.
A Dobogó és Disznókő furmintokat más tőről metszették: előbbi ásványosságával, gazdag ízével hódit, utóbbi kellemetlen, zavaró ízvilágával taszít engem. Utóbbi pincészet hárslevelűje sem nyerte el tetszésemet, bár csúnyának nem mondanám, de valami hiányzik belőle, valami kedvesség.
A vörösök közt Bukolyi úr borai mindent vittek. Persze nem volt erős mezőny, Gere Attila borait itt és most nem volt nehéz legyűrni. A Gere pince a kékfrankos gerincre épülő, könnyed és szép Athus cuvéet hozta el, ami a hétköznapok bora kategória egyik prominens képviselője lehetne, ha 1500 körül lenne az ára (e felett van), a Phoenix cuvée viszont komolyabb anyagnak tűnt, de kevesebb harmóniát tartalmazott. A Cabernet sauvignon barrique 2005 leginkább a frissességét mutatta, nekem úgy tűnt, hogy ez a bor nem a telt, érett cab.sav. képet fogja mutatni pályája során, inkább a savas, disszonáns fajtabor mintaképe lesz. Aztán a fene tudja, persze.
Node a Buttler. Szinte a teljes paletta be lett mutatva, elsőként portugiesert kóstoltam, mert még mindíg nem hiszem el, hogy ilyen oportót is lehet csinálni. A gyümölcsös, lekváros jelleg, ami Villányban előretolakszik itt a végén, a lecsengésben mutatkozik meg, előtte egy ásványos, hűvös maszk van, izgalmas bor. A pinot 2005-ös igen szép, kifinomult, erdős, gombás jegyek, ásvánnyal körítve. A kadarka frissen bontva inkább bőrös mint fűszeres illatú, ízben lehengerlően összetett, a Syrah trilógiát egyre kevésbé értem, de egyre jobban szeretem, a bikavér meg amennyire friss annyira jó. Érdekes volt a borásszal beszélgetni, még ha kurtán-furcsán is fejeztük be ezt, ha túl sokat és túl sok hülyeséget kérdeztem, ezúton is elnézést, a kiváncsiság hajtott, esküszöm de tényleg.
Édes borból most csak a 99-es Disznókő hatputtonyos került a pohárba, kapros, aszalt gyümölcsös bor volt, kenyérhéjjal, hosszú lecsengéssel örvendeztetett meg.
Szép és jó kóstoló volt ez, köszönöm mindenkinek.