nektárcsepegtetés

Megint egy hosszú hétvége, most éppen Miskolcon ért minket. Onnan meg csak egy ugrás Tokaj. Úgyhogy tokkal és vonóval felszerelkezve (babakocsi, gyerekhordó) elindultunk vasárnap megtekinteni a tokaji bornapokat. Egészen Tarcalig jutottunk a napsütéssel, ott a Sárga Borház megállított minket. Így aztán megnéztük hogy is néz ki a Disznókő feldolgozója (pazarul), mit lehet látni a filagóriájukról (szőlőket, sokat), és 650 forintért milyen három bort lehet kóstolni.
Lehetett 2005-ös furmintot. Hát azt kár volt. Se fajta- se termőhely jelleget nem tudtam kiolvasni a kissé színhiányos borból. Azt hiszem a reduktív furmint nem az én világom. Vagy nem a Disznókő világa.
Aztán jött egy édes szamorodni, nagyon sok kaporral, aszúillattal, hosszú lecsengéssel. Számomra a hármas sor legjobbja, legalább 7 pont lenne, ha pontoznám, de egy korty alapján ettől eltekintek. A vége egy 5 puttonyos aszú volt, kicsit üresnek éreztem, már ha lehet egy ötputtonyos aszút üresnek érezni, de miért ne lehetne.
Tokajba érve hatalmas jégeső, így a kóstolás aznap elmaradt, másnap azonban újra próbáltuk, és ragyogó napsütésben sikerült is megkóstolni pár tételt. A lebonyolítás a szokásos borfesztiválos volt: 1 pohár + 2 kóstolójegy járt a 600 HUF-os beugróért, jegyeket 100 HUF/db áron lehetett vételezni, 2-8 jegybe került egy kóstolónyi adag, amit ki ki a saját íze szerint értelmezett féltől egy decis kiszerelésig.

Kóstolt borok:
Dereszla Szamorodni, száraz, 2000: tömény, aszús illat, kis édesség, sok mandula, hosszú lecsengés.
Béres furmint 2005: A 2003-as nagy kedvencem volt, a 2004-est nagyon utáltam. Ez most félúton van a kettő között, kicsit sajnos a 2004-eshez közelebb. Kicsit üres, nincs lecsengése, pedig illatban bíztató volt.
Árvay Szamorodni, száraz: azt hiszem végképp megszerettem a szamorodnit, ez is tetszett, kicsit kevésbé mint a Dereszla.
Árvay Lajosok furmint: ez már kései szüret, tartalmas, jól iható furmint, szép tétel.
Dereszla háromputtonyos aszú: intenzív illat, csak úgy robbantak bele az aszalt gyümölcsök az orromba, ehhez képest visszafogott ízvilág, kissé rövid lecsengéssel.
Béres ötputtonyos aszú: nagyon szép záró tétel volt, sok akácméz, aszalt gyümölcs, illetában sokkal zártabb mint az előző háromputtonyos aszú, ízben azonban sokkal hömpölygőbb, végtelen lecsengéssel. Még mindig érzem...

De hogy ne legyen pozitív a kép teljesen: mi a faszt keres egy Promontobor a tokaji bornapokon?! És mit nem keres ott egy csomó jó tokaji pince?

Ja, és persze hétfőn mire végeztünk a sétával leszakadt az ég. De én azt már nem bántam...