borkorcsolya

Hétvégi borozás, barátokkal. Szeretem az ilyesmit, mert lehet rá készülni, lehet gondolkozni a mit igyunk mit együnkön, aztán lehet csak úgy ülni, forgatni a bort, a többit a bor megoldja. Az már majd felvet témákat, viszi a beszélgetés szekerét előre. Aztán ha elfogy, akkor taxit hív és hazaküldi a vendégeket.

Most szombaton került pita (ahhoz képest hogy előre gyártott elég jó volt), került hozzá padlizsánkrém, sima is (értsd: fokhagyma, olaj, citronlé), meg kicsit arabos is (merthogy római kömény, koriander), lett fokhagymakrém, ami igazából krémsajt meg sült fokhagyma kevercs, volt tzatziki, meg volt quiche, hogy a nem annyira vegetáriánusok is hozzájussanak a kockára vágott szalonnájukhoz (nota bene: senki nem vegetáriánus).

Meg kiderült, hogy a Laposa somlai rizling csak jobb lett tavaly óta, hogy a Köpcös furmint a legjobb ár/érték arányú furmintom, hogy a Vylyan pinotja 2004 óta nálam nem esett szét, azonban nekem nem hozza azt a szintet amiért én regionális legjobbnak merném nevezni,
hogy az Áldás, az igen, az nekem továbbra is kedvenc, azonban nem arat osztatlan sikert (ami nem baj, kell ízlésbeli különbség) és hogy Tóth István merlotja egy sor végén nem mutat rosszul, lecsengetésnek kellemes bor.

Jó volt, na.