nem csak ünnepi borok

Új év, új év

Valahogy úgy alakult hogy az ünnepek, mármint az összcsaládiak, nem a borokról szólnak. Egyik szülői vonalon sincs meg az igény a borra, a jó borra meg pláne nem, így leszoktam arról hogy ilyenkor hozakodjak elő a rejtett kincsekkel. Azért került néha bor a pohárba, ezeket emígyen foglalnám össze.





Németh Attila Concubina Sárgamuskotályát a Fertő-tó melletti kis apartmanunkban fogyasztottuk, lobogú tűz mellett, előtt. Lobogott a bor is, édes-tüzes, lendületes ital volt, a sárgamuskotály mindent betöltő, szőlős illatával kísérve. Kedves kesernye is volt benne, szerettük, ha pontozni kéne ez az ünnepi 7 pontot simán elviszi.

Ünnepi bor volt, 24-én estére jutott, desszertként, a Béres pincészet ötputtonyos aszúja is, 2003-ból. Nem vagyok az édes borok szakértője (sem), de azt mondanám erre, hogy kicsit egysíkú. Alapvetően kapros, aszaltgyümölcsös az illata, nagyon sima, krémes az érzete, de valami trükk kéne bele. Így kicsit rövid volt. Bár így is hamar elfogyott, és persze másnap estére szebb is lett. Mondjuk erős 6 pont.

Volt még a poharamban Bozóky Ezerjó, 2005-ből, ami harmadnapra teljesen összezuhant, de már előtte sem volt túl szép, harmóniát nem leltem benne. Felejtsük is el.

Kapott egy újabb esélyt Frittmann. Ezúttal az irsaijukat kóstoltam, na ez nagyon rendben volt, az intenzív illat mögött egy könnyed, légies bor rejtezett, a lecsengésben markáns kesernye, ami nagyon jól állt neki, kis nyár a télben, 5 pontot ki merek rá jelenteni.



Hát így. És persze BÚÉK.