Nem szürke eminenciások

Laposa szürkebarát, 2005 és Villa Tolnay szürkebarát Reserve 2005

Azt mondja a Laposa üveg, hogy a szürkebarát két évesen mutatja a legszebb arcát. Azt mondja Losonci 'Úrráteszi' Bálint, hogy azért telepít szürkebarátot a birtokára mert igazán megbízható fajta, a legszebb, legizgalmasabb korai szőlő, ha a fene fenét eszik is beérik, persze emiatt oda is kell rá figyelni, nehogy túlérjen, megrothadjon.
Azt mondom, hogy az egyik leglejáratottabb fajta, aminek vissza kellene állítani a presztizsét. Mert az van most, hogy Badacsony, bazársor, szürkebarát. Félédes, lehetőleg.
Szerencsére ezen túl is van élet. A fenti két borban legalábbis biztos. (És nem csak nálam bomlottak ők ki, ezt a sors intézte így.)




Elsőnek a Laposa bomlott ki; egy nehéz nap után úgy voltam, hogy kell valami természetközeli, nem mindig csak a Microsoft project. (Igazi motiváció egy borbontáshoz, ugye?) A tárolóban kóborolva ez akadt a kezembe, jól tette. Elsőre persze ez nem volt ilyen egyértelmű (mostanában a Laposa borokkal előszeretettel ijesztgetem magam), ugyanis nem éreztem illatot. Node, mondok, ásványvíz ez, nem isszák olyan hidegen a bort. Így térültem-fordultam, szeltem kis sajtot, friss házi kenyeret, kerítettem vajat és lekvárt, fügés balzsamecetet, elment vele vagy fél óra, aztán a gyerek is lefürdött, ágyba került, az is volt egy másik fél. Mire visszatértem a pohárhoz beleköltözött a bazaltorgona. Kis alma, háttérben a hordó is ott figyelt. Jól sikerült az első korty is, reszelt alma és sólapocska került a számba, szépen simult bele a sav, az alkohol is csak annyit melegített a végén amennyit még éppen megengedek neki. Aztán ott maradt a számban a bor íze jópár percig, mondhatni: volt lecsengése. Másnap is, harmadnap is. Könnyű átmozgató edzés (tollas) után ásványiaanyag bevitelhez kifejezetten ajánlott. Nekem 5 pontot megér ez.

A Villa Tolnay 2005-ös, Reserve feliratot is magán viselő palackját vasárnapi ebédhez gondoltam, nevezetesen ricottával töltött csirke és fűszeres sonkatök mellé kóstoltam, de jutott a diós birshez is. Gasztroborként megállta a helyét. Önmagában is. Nyitástól zárásig Csobánc illatú, vagyis minerális-sós, nagyon sok más nem is fészkeli be magát az orromba. A korty alapján előbb gondolnék rajnaira a citrusok miatt, mint szürkebarátra, sokkal szikárabb, férfiasabb, sósabb bor mint a Laposa. Én most erős öt pontra taksálom, de ő benne látok még potenciált, ellenben Laposáéknak igazuk lehet a saját két éves csúcs-prognosztíciójukkal.