Villanyoltás

Hétvégi kirándulás Villányba és Villányban

Jackfall (a.k.a Kisjakabfalva) volt a bázis, ott a nagy kertű, nagyon korrekt felújított sváb parasztházban nagyon jól éreztük magunkat, beleértve a gyerekeket is (kettő darab). A borozások már nem voltak ennyire jók. Az okokat próbálom feltárni.
Először is :a villányi pincesor. Szép, de a Szépasszony völgye sem a látvány miatt hibás. Lélektelen. A kiszolgáló személyzet csak az 'alsókategóriás' borozók igényére készült fel, azaz ilyenekt tudnak egy borról mondani: 'küvé, azaz több bor házasítása', 'eltarthatósága 10-15 év', miközben arra a kérdésre, hogy és van-e a pincének 10-15 éves palackja, amit megkóstoltak, hát erre már nem tudnak válaszolni.
Másodszor: az oportó kérdés. 3 kóstolt oportó alapján nem ítélkeznék, de. Kiss Gábor, lelkes borász szíves elmondása alapján úgy gondolom hogy az ami most kínálatban megjelenik a borból az zsákutca. Ő is épp elcserélni az oportó ültetvényeit, mert hozamkorlátozott szép bort csinálni oportóból felesleges, tömegbort meg minek.Előbbiért nem adna a piac több pénzt mint amit az utóbbiért ad.

Vissza a borokhoz. Kóstolási jegyzet:

Szende pince

- hárslevelű: korrekt reduktív bor, kis hársamézes beütéssel, frissít, rendben van, 3 pont
- rozé: szénsavval túlnyomott, kicsit zárt illatú, fröccsnek jó bor, 2 pont
- oportó: üres korty, a végén határozottan édes, 2 pont
- cabernet sauvignon: rövid, ámde az is édes lecsengés, illatában sokat mutat (bogyók, szegfűszeg), ízben ennek a negyedét sem hozza, 3 pont
- Junior küvé: már kicsit kevesebb, de nekem még mindig sok édesség a végén, szintén elég üres korty, pedig illatban ez is sokat mutatott, 3 pont
- Villányi küvé: ha jól rémlik kékfrankos alapokon nyugszik, nem nagyon emlékszem rá, így nem is pontozom, ekkor már elég csalódottak voltunk
- szende küvé, 2002: klasszikus bordeaux-i házasítás: cabernetek és merlot, nem dobtunk ettől sem hanyatt magunkat, viszonylag kevés megfejteni való volt benne, kis extrakt édességgel nyitott, a vége hosszú lecsengésű, korrektnek mondanám, 4 pontot megér

Jackfall Bormanufaktúra, avagy hogy tegyük hiteltelenné a borászatot

Legelőször is jelentsük ki hogy én vagyok az egyik borász (vagy szőlész? amúgy nem, de most mindegy), aztán igyunk sört és közben fejtsük ki hogy a bort kifejezetten utálom. Félreértés ne essék, a házigazdánk nagyon jó fej volt, nagyon jó pörkölt került ki a keze alól, imádta a gyerekeket, beszélt a borokról, a borkészítésről, de közben kiderült hogy ő csak beházasodott ebbe a bizniszbe, hogy a sört preferálja, hogy a pincében kíméletesen igyekeznek dolgozni a borral, node nyilván van amikor csak durva anyagokkal lehet beavatkozni. Nyilván.
A kóstolt borok:

- Chardonnay: friss, illatos, reduktív, nem a stílusom, de vacsora előtt jól esett. 3 pont
- Rozé: kicsit nehéz fajta, kevés szénsavval, enyhén üdítő, 3 pont
- Oportó: nem, nem, nem az én borom. Ez nem volt édes, ez semmilyen sem volt. 2 pont
- Duett: kékfrankos alapú házasítás, közepes testtel, visszafogott illattal, nem túl hosszú, de nem is reménytelenül üres korttyal és lecsengéssel, korrekt 'hétköznapi bor', árban e fölé árazva. 4 pont
- Grand: a cabernet-ek házasítása, viszonylag nagy testű, ennél több nem maradt meg bennem.

és a kakukktojás: Olaszrizling, 2002, nem teljesen erjedt ki, kicsit sherry szerű, de azért nem egy fino minőségű izé, megosztó bor, nekem inkább a hibásság jut róla az eszembe, másnak ízlett.

Másnap, sokaknak nagyon másnap, de azért nekivágtunk egy könnyű ebédnek Bockéknál. Gyógysör (ha-ha-ha), ásványvíz, gyömbér, cigánypecsenye voltak a slágertermékek, node ha már egyszer ott vagyunk és a cabernet franc mostanság hayangolva lett nálam, viszont a Boxi meg állítólag ebben jó (ha szelektál), ezért került egy deci a
Feketehegyi Szelekcióból. Jól tette, hogy került, mert visszadta a hitemet, illatban ott volt benne az egész erdő, minden bogyójával, a szegfűszeg, a fahéj, a minden, és az íz ezt hozta is. Egy kellemes extrakteédesség vezeti be a kortyot, majd elindulnak a tanninok, csak hogy kitöltse a korty az egész szájat, a lecsengés meg eltart jó pár percig. 7 pont, 7000 forint, valahogy azért megvenni nem volt kedvem a bort.

KissPince

Jött, látott, láttuk, győzött. Gábor meggyőzött minket (engem), hogy lehet itt is lelkesen bort készíteni, kevés pincemunkával, rengeteg zöldmunkával, meghajolva az elemek előtt (természetes fürtválogatást használ Gábor, hagyja hogy a jég 40 dekás átlaghozamot hagyjon a tőkéken), persze vannak problémák a borvidéken, péládul az oportóval, ami hiába szép, hiába lett kevés, mégsem lehet többezerforintos bor, így viszont ráfizetéses az előállítása. Hiába gyengébb a friss Merum mint az elődei, nem lehet olcsóbban adni, sőt, muszáj lennei Merumnak, különben a kereskedő veszi a kalapját, és azért a megélhetéshez mégiscsak az kell, hogy el legyen adva minden palack. Jó volt hallani hogy a fiatal borászok országszerte összetartanak, jó volt inni a borokat a pincében.

Rizling: hordós rajnai, acélos olasz keverék. Üdítő, kellemes, tartalmas bor, 4 pont
Oportó: kis hozamból lett egy koncentrált, azért még gyümölcsös, kicsit savhangsúlyos bor, korrekt, de ez sem volt több 3 pontnál
Kissvörös: A hétvége legkorrektebb hétköznapi bora, grillezéshez ideális, 4 pont, de könyörgöm, 1800 huf!
Merlot: keveset szellőzködött, ezét igen zártnak éreztem, aztán ahogy melegedett a pohárban úgy kezdtek jönni a meleg illatok (málna, cseresznye?), 5 pontig javult
Merum2005: nem a legjobb évjárat, mégis a hétvége legjobb bora lett, szép test, szép lecsengsé, finom és diszkrét íz és illatvilág, nincs benne az a kicsit erőltetett túláradó édesség, ismét csak az árat tartom túlzónak (de azért csak vettem belőle, ami főleg a borász miatt volt), 5 pont, nem több.

Összeségében azért maradok vörösborban Egerben, Szekszárdon. És a soproni ismerkedés még hátravan!