kézművesek

A héten két kézműves bor is került a poharamba, az egyik még Villányban, a másik meg látta Villányt, de nem jött ki a hűtőből ott. Mert azért készültünk, hátha a grillezéshez pult alól kell elővenni bort.

Elő is került Orsolyáék friss, 2006-os sík-hegyi leánykája. Jól tette. Kis maradékcukor érződik benne, szép aranysárga szín látszódik rajta, tartalmas. Azt is meg merem kockáztatni hogy ez az a bor, amiben érzem a terroirt. Nem, ilyet mégsem kockáztatok meg. De 6 pontot erre is kiosztok.

Egy ponttal kevesebbet mérek ki a Tamás pince 2003-as olaszrizlingjére. Kicsit nekem sok benne a fa, kicsit elbillen az alkohol felé, de azért rendben volt ez is, gyümölcsök kijöttek belőle, még ha nem is fürgén, node négy év után ezt várni kellene? Három napon át szépen tartotta magát, meg előtte négy évig, újabb fényes bizonyíték arra hogy az olasz jól érlelhető fajta lehet értő kezek mellett, képzavar, vége