Kőtéskóstoló

Strekov 1075 kóstoló a Terroir Clubban

Mint azt tudni lehet, jártam én a kürti borászok bemutatkozó estjén, ahol való igaz, a szentlőrinci fajtából szűrt borukat találtam a legérdekesebbnek. Nem az volt a legszebb, de ár-érték arányt és készenléti fokot tekintve nálam az est nyertese lett. Node, merülhet fel a kérdés, milyen volt a többi bor? Érdekes.
Volt olyan chardonnay, ami az ásványos, agyagos talajt hivatott éltetni, nekem inkább savas-savanyú arcát mutatta a bor, ellenben a 2006-os olaszrizling a figyelemreméltó jelzőt kapta; ha forgalmazásba kerül érdemes lesz az alkoholista rizling-szekciójának megkóstolnia. Szlovákiában honos a tramini és veltelini keresztezéséből létrejött devin fajta, a belőle szűrt bor szegfűszeges, szőlős illattal rendelkezik, krémes, telt érzetű ital. A fehér paletta csúcsán a Terroir fehér nevet viselő, szelektált olaszrizling és zöldveltelini házasítása áll, komoly, csöndes kortyolgatásra hangolt tétel, nem a villámkóstolók sztárbora ez. Szép bor, azonban bevallom az árát (5970 forint) túlzónak találom. Nem így a 2006-os Corpus vörösét (1680 forint), ami egy príma hétköznapi ital, a spagettitől a fűszeres sertésig bármit elbír. A Classic kékfrankos előtagja a borcsalád középső szegmensét hivatott jelezni, ehhez mérten a Terroir kékfrankoshoz képest csiszolatlanabb fajtabort kapunk, ha ezt választjuk. A fiatal kor érződik még rajta, a savaknak van hová csillapodniuk. A csúcskékfrankos rendkívüli komplexitásával mutatkozott be az este folyamán: szilvás, fahéjas, kissé lekváros illat után üde, fűszeres, testes bort kóstolhattam. Ára a fehér társáéval egyezik meg. Az Alibernet egy cabernet sauvignon hibrid; rendkívül sűrű, feketébe hajló színű, bántóan nyers, kesernyés lecsengésű bort adott Zsoltéknál, nekem nagyon nem tetszett, de volt, aki több palackkal is vett, lehet, hogy öt év múlva irigyelni fogom érte. Záró tételként egy Dunaj nevezetű hibridet kóstoltunk, amit szintén Szlovékiában (vagy Csehszlovákiában?!) nemesítettek, figyelem!!, oportó, szentlőrinci és muskat bouchet fajtákból, pontosabban, ha jól értem, a középső fajta lett hozzánemesítve a két szélső már létező hibridjéhez. Géntechnológia ez nekem…A lényeg, hogy a fajta jól aszúsodik, így ebből Tiborék kizárólag édes bort szeretnének szűrni. Érdekes, aszalt szilvás, fahéjas (és porcukros), meg kissé rumos hatású volt a zárótétel, étkezések után, portói helyett biztos jó annak, aki ezt szereti, én vissza inkább a kékfrankosokat és a svatovavrinecke-t kóstoltam, no meg a két szép fehéret, hogy a tanninos érzetet lemarjam a nyelvemről.
A záró pillanata a kóstolónak az volt, mikor előkerült egy lábas kőtés. Hogy ez pontosan mi is: kérdezzék meg a kürti embereket, ha egyszer arra tévednek.