Csajok a csúcson - 2. rész

Röpke 4 órás kóstoló Ostoroson, Orsolyáéknál. Eddigi kóstolóim legjobbika, nem csak a borok minősége miatt (de!de!), hanem a körítés okán is. Adva van egy szimpatikus fiatal pár, akik eltökételték hogy nagy borokat fognak csinálni, és lőn. Csinálják, miközben végtelenül alázatosan állnak hozzá a szőlőhöz, borhoz. Büszkék arra amit csinálnak. Összefognak (St. Andrea, Demeter, Csutorás, Kaló, Bukolyi és másokkal) hogy Egerről, az egri borvidékről valami határozott képet közvetítsenek: ez pedig a változatosság, a sokszínűség. Nem az uniformizált egri ízt keresik, hanem az évjárat és termőhely sajátosságait megmutató bort. Úgy tűnik sikerül is nekik. Nem kapkodnak, megvárják hogy a piac keresse őket. Az pedig keresi, terjed szájról szájra hogy van Ostoroson egy fiatal család, akik.

Akik ilyen borokat prezentáltak.

Rizlingszilváni 2006 - a bemelegítés. Kapásból az ember lereduktívozza a bort, holott ugyanúgy fahordós, mint az összes többi bor. Rengeteg gyümölcs, friss, harapós savak. Az első vita a borásszal: kellenek-e beszélgetőborok. Ők a gasztroborban hisznek, kell étel a bor mellé, én úgy gondolom hogy egy kellemes délutáni fröccsözés (sic!) helyénvaló. Szóval szerintem ez beszélgetősbor.

Leányka 2006 sík hegy - csodálatos. Már most palackész, már most nagy bor. Nagy leányka, és ez nem paradoxon.
Leányka 2006 tagi dűlő - elfelejtetetm a pontos számokat, de ez a magasabb alkohololfokú leányka, picit ki is lóg az alkohol, de annyira picit, hogy ez el fog múlni. Nálam nem ő a kedvenc leányka.
Chardonnay 2006 - az ellentmondás. Hisz a cél: helyi fajták bemutatása, ennek ellenére úgy vélik hogy érdemes egy világfajtát is megmutatni -helyi hangolásban. És tényleg, érdemes. Nem egetrengető, máshol jobb a chardonnay, itt ilyen: gyümölcs, könnyedség.
Viognier 2006 - az ismeretlen. Hogy kell vajjon viogniert kóstolni? Mik a jellemző illat- és ízjegyek? Felkészületlenül ért a bort, nem szerettük meg egymást, így elsőre. Ebben a 15,5 (?) -es alkohol is közrejátszott, meg a mézes-mázos mangalica, roston zöldségekkel is, ami elnyomta a viognier-élményt.
Kadarka 2006 - a meglepetés. Klasszikus kadarka, halvány szín, eszméletlen fűszeres illat, tüzes. Tényleg gasztobor, bármit elbír, bámilyen ételt ki bír emelni. Nagyon kellemes bor.
Abrakadabra - a cuvée. Maradékbor. Aki nem jelenhet meg önmagában, az se szégyenkezzen, egy nagyon kiegyensúlyozott, harmonikus, gömbölyű küvéhez hozzáteheti magát. Olaszrizling, leányka (Hermány dűlő), hárslevelű. Mindenki hozta a formáját, hát ez nekem megint egy igen jó beszélgetősbornak tűnt.
Rozé - szamóca, málnával. Semmi szénsav, de egyértelműen rozé, nem is akar majdnem vörösnek lászani.
Pinot 2006 - még nem. Még inkább kadarka, kis pinósággal a háttérben. Hadd érjen.
Pinot 2005 - már igen. Sok pinóság, kevés kékfrankosság. Nyitva maradt a palack, így pár óra múlva egy másik bor került a pohárba, nagyon pinós, sok állat, föld, istálló, annak aki szereti. Szeretem.
Merlot 2006 - Nagyon erős szeder illattal nyit, majd előbukkan egy csipkelekvár illat. Ízben már most teljesen kitölti a szájat a gyümölcs, tudom, nem annak van szánva, de most kiülnék egy tavaszi napon egy literrel a kertbe nézni a fű növését.
Merlot 2005 - Gondolom meggyőző volt, mert vettem belőle pár palackkal, kicsit itt már a mennyiség bezavart az értékelésben.
Kékfrankos nagy galagonyás 2006 - disznóknak gyöngyöt. Arra emlékszem hogy záróbornak ezt ajánlotta Zoltán, és arra is emlékszem hogy ezzel a borral osztatlan sikere is volt.

Jövőre, remélem, újra.