csireg-csörög

Szecskő Királyleányka és Németh Attila Olaszrizling



Úgy esett, hogy megint jöttek vendégeskedni, de most a lányok gondolták úgy hogy bort innának. Ehhez kellett valamit keríteni, gondoltam itt az alkalom hogy megismerjem Szecskő Tamást királyleánykáját, hamár a mátrai túrán elkerültük őt, vagy ő került el minket, mindegy is. De azért behűtöttem egy Németh Attila olaszt is, sose lehet tudni alapon, meg hát a bor fogyóeszköz.


Király, leányka!
Ócska szóvicc, bár helytálló. A pohárba töltve halovány színe tűnik fel először, de pillanatokon belül megcsap a friss, üde gyümölcsillat. Tuttifrutti. Ehhez a virgonc kezdethez képest a korty kifejezetten telt, harmonikus. Savak rendben, alkohol észre sem vehető, a korty közben-végén a minerális ízek is előtolakodnak. Alapvetően női ital, de férfiak sem fogják megbánni ha megismerkednek vele. Csak vigyázni kell, igen gyors tempóban fogy. 5 pont simán jár neki.

Mégis.
A Németh-kóstoló után 'nem az én stílusom'-mal sommáztam a pince 2005-ös olaszrizlingjét. De, ezt is szeretem, korrigálok most. Megint meglepődtem hogy ennyire eleven, friss, a maradékcukrával ügyesen operáló bort találok a pohárban, ami acéltartályt nem látott. A hordóhasználat teljesen háttérbe szorul, a kellemes édesérzetet finoman ellenpontozza az épp hogy jelen levő keserűmandulásság. Erős négy pont dukál.

(Ma megint lányos este van, ennek örvén elvitték az utolsó palack Nobilis sárgamuskotályt a házból. Kérem együttérzésüket.)

Tovább...

Rejtőzködők

Turay cabernet franc 2004 és Orsolya Százrejtekű 2002

Két meglepetés ért a közelmúltban borfronton. Az egyik a Maligán kóstolón, ahol is egy általam ismeretlen pincészet (Hun Kft) cabernet francja lenyomta az egyébként igen erős mezőnyt. A másik a Csalogányban, ahol az Orsolya pince 2002-es cabernet franc (70) - kékfrankos (30) cuvéeje letaglózott.
Most egymásnak engedtem a két bort, hadd küzdjenek meg egymással.




Először a Turay nyílt ki. Nyitáskor egyből megüti az embert a tömény illat, ami meleg, málnás, vaníliás, kis fűszerrel, ami leginkább fahéj, meg talán garam masala? Mindenképen valami ázsiai édeskés keveréket idéz fel bennem ez. Az íze pariban van az illattal: összetett, feketegyümölcsös, a fűszer inkább az utóízben jelentkezik, megintcsak: fahéjas, kardamomos formában. A tannin nem húz túlzottan, még a harmónián innen van a bor. Enyhe édesség marad a végére, de nem (túl) zavaró. Alkoholja relatíve magas, 14%, de ez nem a kilógos fajta, akkor melegít amikor ezt elvárom egy téli estén. 6 pontot megér a bor.

Az Orsolya bor adott két nap előnyt a Turaynak, de hiába, így frissiben is beérte azt. (Önblog rész: a szerző fogyasztási sebessége, különösen vörösbor esetén: 3-4 este per üveg. Fordítva durva lenne, tudom.) Már nyitáskor sokkal intenzívebb és összetettebb az illata: meggy, ribizli, kis bőr, gomba. A fűszer itt is megjelenik, ő a borsosságot választotta magához illőnek. A korty sokrétű. Először is: a tannin kitölti az egész arcot. (Kicsit talán túl sűrűen is.) Megvan nekem az az orsolyás feelingem, amit nem tudok szavakba foglalni: íve van a bornak. Fűszeres, fineszes bor ez is, nehéz pontos ízjegyet találni, talán a ribilzlilekvár (nem cukros!) dominál leginkább. Nekem ez ünnepi bor, 8 ponttal jutalmazom. És elkezdem a több napos dekantálását a bornak, amit úgy érzem megérdemel, talán meg is kíván. Jópár órát mindenképp. (Használati útmutató: a tapsztalat azt mondatja velem, hogy minimum 1 nap dekantálás kell, illetve a fogyasztási hőmérsékletet csökkentsük 14-15 fokra le.)

Lecsengetés:
Érdekes kérdés, pláne az Orsolya (értsd: kis pince, piackényszerrel megverve) kapcsán, hogy honnan jön elő egy 5 éves bor. Nos: a Maligán tulaja, Szentesi József fogta és annó, 2004-ben megvette ezt a bort, aztán hagyta a pincében porosodni, érni. És az idei kóstolás azt mondatta vele: kész a bor. Több kérdést felvet ez bennem: hogy érzi vajon meg valaki, hoyg ez a bor egy nagy ígéret? Hány nagy bor nem mutatta meg magát a korai piacrakerülés miatt? (Idevágó újságcikk: óborok tesztje, Borigó, pont Orsolya borok kapcsán - jó, szégyellem, de olvasom, bár ha a TompaImrei ámokfutás folytatódik benne, akkor újabb újságnak mondok búcsút.)

Tovább...

testnövelés

Hedonista esték: Csalogány 26 és Klassz

Úgy alakult hogy lett egy szabad esténk, nagymama a nagyszobában, gyerek a kicsiben, mi pedig elszöktünk. Mivel megígértem magamnak hogy ha lesz egy törzshelyem, ezért a Csalogányba tértünk be. Aztán úgy is alakult, hogy lett egy szabad estém, nagymama, pár, gyerek vidéken, így úgy tűnik lett egy másik törzshelyem is.
Mindkét helyben közös volt hogy alapvetően a borra fűztem fel az estét, valamint hogy jót falatoztam.




A Csalogány itallapja megváltozott. Erre a pincérünk is felhívta a figyelmemet, egyben azt sem mulasztotta el megjegyezni hogy bizony én voltam már itt. Nem von le a közlés értékéből, hogy ugyanezt az első alkalommal is megjegyezte, ugyanis most megmutatta hogy a múltkor hol is ültem. Ezzel engem meg is vett ő. Én meg őt azzal, hogy az előételt úgy kértem ajánlani, hogy Villa Tolnayt fogok inni hozzá. Egyrészt olaszrizling került elém, másrészt zsályás gnocchi, füstölt tőkehallal. A rizling kissé zárkózott volt, kellett neki egy kis melegedés hogy elkezdjen illatozni, szépen, visszafogottan. Ízben ásványosság, kis kesernye, közepes test. Harmonikusan szép bor. Még a másik tányérról lopott kacsamáj terrine sem rontott rajta.
A főételt már az Orsolya pince 2002-es Százrejtekűjére kértem hangolni: bárányborda, zöldségek, krumpli került a tányérra. Amíg várakoztunk kértem egy átvezető bort, amit én ajánlottam, magamnak: Ráspi Kékfrankos szelekció, 2005. Volt fejek vakarása, hümmögés a pincér részéről. A bor nagyon durva ugyanis. Van benne egy kis dohos pince, egy folyamatosan változó illat, és nagyon sok dög. Dögös bor. Nem vagyok benne biztos hogy megértettem a bort, de megsüvegeltem. A pincér sem érti, ő még a süvegeléstől is eltekint.
Aztán leborultunk az Orsolya előtt. Külön is megéneklem, mert megérdemli. Hihetetlen komplexitás, közepes test, nem nyom el benne semmi semmit, visszafogott tannintartalom, hosszú lecsengés, fineszes bor.
Szokás szerint nem hagytam abba a kóstolást a csúcson, így jött egy átlagos nagybor: Demeter Csaba XY, 2003. Szép, nagyon kerek, nem sokat mesél, itatja magát, kellemesen hosszú, de terroirnak, játéknak terepe nincs, szigorúan meg van tervezve ez a bor mint a cimkéje. Ajándékként kaptam a Villa Tolnay cabernet sauvignonából: az a bor pinot versenyen nem jönne zavarba. Cabernet teszten kizárnák. A 'ki tud többet Csobáncról' vetélkedőt megnyerné. Nem tudom hova tenni.
A desszerthez már tokaji dukált: Szepsy szamorodni, könnyed, gyümölcsös, harmonikus, mint a glace nugát volt. Aztán egy kis Demeter Zoli Főbor, csak hogy egyszer lássam a kettőt egymás mellett. Zoli komolyabb bort csinált, Szepsy szebbet, ez lett a konklúzióm.

A Klassz borlapja jóval egyszerűbb: Bortársaság által forgalmazott tételek sorakoznak rajta. Rengeteg nyitott palack, deci helyett féldecit is mérnek, szájhúzogatás nélkül. Tudom, tudom, természetesen, kéne írnom, de sajnos a magyar valóság nem feltétlenül ezt mondatja.
Előitalnak St. Andrea meggylét újbort ittam, jól esett. Aztán jött a kacsacomb, májával, rizottóval és almával körítve, hozzá Etyeki kúria pinot noir. A bor szép, gyümölcsös (málna, cseresznye), játékos (fürge, édeskés), szerettem. Az árát, azt viszont nem szerettem, ennyit azért nem ér meg.
Alapvetően az édességről, a melegről szólt Luka Enikő madárlátta merlotja is, ezt is el tudnám kortyolgatni hideg estéken, zenehallgatás, olvasás közben, nagyon erre sem kell odafigyelni, nincsnek hoppák és ühümök benne. Bolyki bikavér is került, a közepes testű, fűszeres bikvér vonalat erősítő, kicsit talán éretlen tétel volt ez. Érettségben nem volt hiány a feketecsokis torta mellé kért és kapott Heimann Syrahnál. De őszintén: copy/paste-elni tudnám a kadarkánál írtakat. Egysíkú bor, indul az aszaltszilvás, kicsit csokis illattól és eljut: ugyanoda.
Volt még egy kellemes francia bor emlékem, közepes testű, gyümölcsösö, nem édes (végre!), kellemes tanninokkal megáldott Cotes du Rhone volt.

Mind a két helynek üzenem inenn, az internet bugyrából: megyek még az utcájukba.

Tovább...

átmeneti borok

Különböző majdnem-vörösök

Vannak a fehér- meg a vörösborok. Aztán vannak a kettő között elhelyezkedőek. Ilyenek a rozék, sillerek. Nehéz megmondani hol kezdődik a vérbeli vörösbor, a határmezsgyén mozog szerintem a kadarka, legalábbis a mostanában kóstolt, identitásukat kereső kadarkák minden bizonnyal. Mert a fogyasztó (melyik, ugye?) egy vörösbortól testet, töménységet vár el. Persze ugyanez a kérdés felmerül a kékfrankos, pinot kapcsán is.
Most hétvégén az első kalapba tartozó borok kerültek a pohárba, nevezetesen egy rozé, egy siller meg két kadarka.



Az első megállapítás: kóstolni elmélyülten is jó, de két másfél év körüli gyerekkel körülvéve is élmény. Áll az ember a konyhában, nézi a kölyköket, akik épp összevesznek a kisautón, és eleve jobban ízlik a bor.
Másrészt ezek a borok örömmel válaszolnak arra kérdésre, hogy mit együnk a borhoz. Bármit, mondják, és igazuk van. A pástétom, a sonka, a friss kenyér (na jó, ezt megkövetelik), a kecskesajt (érettebb verzióban birsalmasajttal), az olajbogyó mind jól kísérték végig a kóstolást.

Kezdetben Hernyák Laci 2006-os rozéja nézett farkasszemet velünk a pohárból, mi untuk meg hamarabb, így ő vesztett, hamar elfogyott szegény. Nem is volt ez a bor sosem többre szánva: őszi borozást bevezető tétel. Kezdetben kis szénsav, illatban friss, első szedésű málna, még a málnaszőrök is megjelennek az illatban, esküszöm. Nem az orrbavágós fajta, teszem hozzá. Kis maradékcukor, de a mellette jelen levő savak miatt nem zavaró. Alapanyaga pinot noir, hogy van-e még hazánkban 100% pinotból készített rozé, én nem tudom.
Mint ahogy azt sem, hogy siller ugyanebből az alapanyagból készül-e. Olvastam az alkoholista siller tesztjét, ott ilyent nem láttam. Kár, kiváncsi lettem volna mit írnak a műveltek erről a tételről. Mert bizony igencsak jóívású bor ez. Egyes vélemény szerint a délután legszebb bora. Az biztos, hogy mélyebb, nem csak színben, ízben is, hosszú, már amennyire egy siller hosszú tud lenni. Itt a málna már eltűnik, inkább egy virágosabb, lekvárosabb (cseresznye) illat tűnik fel, ízben a savak viszi előre a történetet.
Savakban nem szegény az Orsolya kadarka sem, már meg lett énekelve, ez a palack sem okozott csalódást. Volt némi elméleti összevetés Buttler hasonló fajtaborával, a nyersesség, frissesség szavak hangzottak el, nem kritikai éllel. Meg a lecsengésben levő enyhe kesernye (ez lenne a Csite által megorrontott almasav-maradék)?
A zárótétel hagyott némi keserű szájízt bennünk, holott a bor inkább édességével akart direkt hatást gyakorolni ránk. A Heimann harmados kadarka már a kissé túlérett málna illatát hordozta, alkoholja nekem kilóg az egész kompozícióból. Lehet hogy a túlzott fürtcsonkolás felesleges volt? Nem tudom. Biztos hogy szerethető bor, de nálam a kadarka fűszerek nélkül olyan mint House sántítás nélkül, hogy végre én is írjak bornírt hasonlatot.

Tovább...

savanya

Kikelet pince, furmint, 2005



Az ominózus borteszt után elkezdtem a furmintjaimat vizslatni. Elsőként felkerült a Kikelet pince 2005-ös furmintja. Első megjegyzésem, bár ilyet nem szoktam, de most muszáj: a cimke. Pontosabban a hátcimke. Ez a kevercs nyelv számomra érthetetlen. Bizonytalan identitást sugároz. Jelen esetben ez nem is akkora baj, ugyanis sajnos a bor is ezt teszi.



Több napon át birkóztam vele, de nem jutottam dűlőre. Azt bizton állíthatom, hogy a bor nem öregedett meg, nem esett szét. Sőt, bodzás illata sincs.
Citromos. Eufemisztikusan azt is mondhatnám, hogy citrusillatú, de nem az, ez tömény citrom. Olyan limonádés az egész hatás.
Sajnos az íze sem mutat mást. Teljesen szárazra erjedt a bor, legalábbis maradékcukrot nem, fedeztem fel benne. A rengeteg savtól azonban mást nem láttam. Egy kis ásványosság még besegít, ez menti meg a bort, de annyira nagyon ez sem. Nem tudom mi lehet vele, mindenesetre a maradék üveg kap még némi haladékot, hátha valamerre elmozdul. Ha nem, akkor az is három pontos bor lesz. Ez most nem több annál.
És sajnálom, mert nagyobb ígéretnek gondoltam ezt annó.

Tovább...

13 franc

Cabernet franc kóstoló, Maligán

A szokásos heti Maligán kóstoló témája ezúttal a cabernet franc volt. Mivel a fajtát régebben előszeretettel kóstoltam, izgalmasabbnak találván azt a sauvignonnál, de az utóbbi időben kiesett valahogy a látó- és ízlelő körömből, ezért nekivágtam a 13 tételből álló sornak.
Az elképzelés az volt, hogy bársonyos, fűszeres, izgalmas borokat fogok kóstolni, ami nagyjából valóra is vált.
A kóstolási sorrendtől eltérve, saját pontszámaim sorba téve megyek végig a tételeken, kezdve a végéről. Zárójelben a 20 kóstoló száj verdiktjét hordozó átlagolt helyezése a bornak.



13. Salánki pince, 2003, Tihany: Nagyon halvány kadarka szín. Azt hittem viccelnek és betettek a sorba egy kadarkát, netalántán sillert, de nem, ezt cabernet francként árulják, remélem minél kevesebb embernek, savanyú, rossz bor, lefolyó helyett kiöntőben végezte, gyakorlatilag mindenkinél, mert átlagban is (13).
12. Takler 2005: Kicsit meglepődtem a leleplezéskor, de azért nagyon nem. Igazán jó Takler bort én még nem ittam. Így mondjuk sok esély nincs rá hogy drágán mért borukkal próbálkozzak. Illatra rendben volt a bor, jöttek a fűszeres jegyek, ízben a zöldesség mindent elnyomott. (12, egyöntentű lehúzás)
11. Gál Tibor 2005: Abszolút egysíkú, szárító tanninokkal teletűzdelt, túl sok hordót látott bor, aminek gyanítom a hibákat kellett volna hogy elfednie, hát nem sikerült, ezt is egy emberként ítélte el a tömeg (11).
10. Gere Tamás 2003: Nálam az édes vörösbor egyik etalonja volt, üres korty, amolyan körzős-vonalzós tétel, nagyon nem a stílusom, a többieknek úgy tűnt bejön ez (3).
8-9. Chateau Teleki 2005: Sok égetett hordó az illatban, a vanília mindenen átüt. Mögötte meggy, bujaság, ízben szép, fűszeres, csak a kellemetlen szárító tannin, az nem kéne bele. Lehetne jó bor, de nem az. (6)
8-9. Mondivin 2002: Leginkább fahéj illatú bor, édes lecsengése van, nálam ezért büntetés jár. Semmi plusz nincs benne, elindul a korty aztán úgy marad a végéig. (7)
7. Bock 2003 Feketehegyi Selection: Boxi drága bora. (Évek óta kínzó kényszert érzek hogy egyszer én is Boxizzak már egyet. Kár hogy Wunderlich nem volt a sorban...) Villányban engem lehengerelt, most vakon kevésbé. Feketecseresznye, kis paprika benne, baromi hosszú lecsengés. Ez a rendben volt kategória, de visszakóstolva is elmaradt a hoppá érzés. (5)
6. Vylyan 2003: Animalitás, ami már-már zavaró. Ízben málna, aszalt szilva, ami meg szép. Nem tudtam hova tenni a bort, egyszerre vonzott, egyszerre taszított. Utólag lehet hogy őt elpontoztam és hátrébb lenne a helye, de volt olyan érzésem is, hogy ha időben lett volna nyitva a palack, akkor meg előbbre is kerülhetett volna. (mint ahogy átlagosan előbbre is került: 4)
5. Simon 2003: Egyik legizgalmasabb illatú bor. Egy kis éretlenséget mintha éreztem volna benne, de ázsiai fűszerek jöttek leginkább elő, némi aszalt szilvával keverve. Szilvásgombós? Fene tudja, izgalmas mindesetre. Nekem, legalábbis, akkor és ott. (8)
4. Günzer 2004: Itt leginkább a pontozási szakma nehézségeire hívnám fel a figyelmet: két rossz bor után jött ez. Keveset írtam róla, de valahogy előre került a maga fekete gyümölcsös jellegével, kerekségével. Valószínűleg tényleg szép bor lehetett, bár sokan nem így gondolták (10)
3. Turay 2004: Az est felfedezettje. Van benne némi vaníliás illat, de mellette nagyon sok érett gyümölcs, tanninjai kerekek, harmonikus, igen hosszú lecsengésű a bor. És kerül vagy 2100 forintba, abszolút best buy. Hogy a Maligánon kívül hol kapható ez, fene tudja, egy nem gondozott honlapról sokat nem tudtam meg róluk. (1)
2. Bock 2003: Nos igen. Amikor a kistestvér lealázza a nagyot. Bors, meggy, ahogy kell. Nagyon egyben van, nagyon körzős bor, de szerkesztettek bele izgalmat is. Hollywood, de jól esett. Neki valószínűleg mindegy hogy szellőzködik-e. (2)
1. Vincze Béla 2000,selection: Úgy látom megosztó bor volt ez. Nekem már szippantásra is igen hűvös bornak tűnt, érezhetően más volt mint a többi. Én ezt díjaztam, mások nem. Animalitás, de csak diszkréten, ásványosság (Tamás pincét vagy Egert tippeltem helyből), buja, fűszeres, élettel teli bor, meglepett sokminden vele kapcsolatban, a borász is, az évjárat is. (A tömeg 8-at helyre tartotta érdemesnek ezt a bort)

Utólag is meglepett a saját sorrendem, de aznap este ilyen hangulatban voltam, jót boroztam, találtam megint új termelő izgalmas borát, láttam elhullani nagy bort, nagy nevet.

Hogy gyakrabban kerül-e a poharamba eztán ez a fajta? Franc tudja.

Tovább...

Égetett szesz

Hermány leányka, 2006, Orsolya pince

Van az úgy hogy valamire készül az ember, aztán csak nem úgy sül el, ahogy. Készültem hogy komplettírozom az Orsolya leányka trilógiát, ez végülis sikerült. Jó ötletnek bizonyult utólag az is, hogy a rizottó felöntéshez használtam ezt a bort, bár megremegett a kezembe a frissen bontott üveg.
De a bor most nem jött be.



Pedig. Először is, a legszebb cimke volt a boron, nekem legalábbis ez sugározta a legtöbb vidámságot. Talán a tappancs-betű miatt. És úgy is indult, hogy nagyon szép, mély szalmasárga szín, illatban pedig töppedt szőlő. Meg is néztem, 30 % volt a töppedési arány. Eddig rendben is lennénk, ez ilyen lett. 13%-os alkohol, tehát az eddgieknél kevésbé alkohol hangsúlyos leánykát vártam. Ízben viszont az alkohol dominált, mellette a savak semmilyen kiegyenlítő szerepet nem játszottak. Konkrétan égette a bor a torkunk. Nem találtam harmóniát a borban, se frissen, sem melegebb állapotában, semnem másnap.
A friss szüreti jelentés szerint az idei Hermány nagy ígéret a pince számára. Kiváncsi leszek. Ez így most három pontos csak.

Tovább...

Olcsó bornak leve

Olasz hétvége

Nyári emlékeket felidézve került elő a spájzból egy vörös és egy fehér bor Olaszországból, mindkettő bőven a 10 euró alatti árfekvésből. A vörös Valpolicella völgyből származó Ripasso volt, valahogy nagyon megkapott engem ez a 'technológiai borfajta', a fehér pedig a tömegtermelés legmarkánsabb képviselője, egy Trebbiano fajtából szűrt tétel volt, Garda-tó környékéről. Nézzük mit tudnak az olcsó olasz borok!

Rémisztgetni, elsősorban. Hogy tudniillik olcsó bornak nem feltétlenül híg a leve. A vörösnek kifejezetten nem.

Ripasso 2004, Azienda Agricola BONAZZI DARIO E FABIO

Nagy, meleg illat, málnás vattacukor és gyümölcslé, pirosak, örömteliek. A korty lendületben van, marad is a fogyasztás alatti három napban, a lecsengés végig hosszú. Tanninnak szinte nyoma sincs, körbeöleli az ember száját, betölti, de nem szárítja ki. A nyelv lila lesz az esti poharazás után. A paradicsomos tészta jól megy hozzá, pláne ha húsos. A parmezánt kifejezetten kedveli a bor, én is. Hat pontos örömbor.

Lugana 2006, Azienda Agricola Bulgarini, Pozzolengo

Pozzolengo egy kis városka a Garda-tó környékén. Ideális kiindulópont ha a tóra kiváncsi az ember, de a nyüzsgést el akarja kerülni, mert mondjuk családi nyaralást szeretne, agroturizmust. A környéken hemzsegnek az ilyen szállások, meg a helyek, ahol a helyi ízeket lehet megkóstolni. Mi történetesen a bort gondoltuk ilyen íznek, így bekopogtunk Bulgariniékhez. Rosszkor, ugyanis épp nem voltak nyitva, így a helyi kóstolás elmaradt, de pár bort eltettünk jobb napokra. Ezt a trebbianot, amit itt történetesen Lugananak hívnak ha jól rémlik kevesebb mint 6 euróért mérték.
240-260 kiló szőlő jön le egy hektárról ebből a fajtából. Azt mondják legalábbis ők. A szüret kézi, a feldolgozás modern, az íz intenzív. Zöldes sárga szín, aszalt gyümölcs, sárgabarack illat, komoly, krémes korty, közepesen hosszú lecsengéssel. Mindennap innám, pláne ennyi pénzért. Kis izgalom persze kéne bele, node ennyi pénzért?! 5 pont határán a bor.

Tanulság? Tudja a fene.

Tovább...

Palackba zárt Somló

Somlói Apátsági pince, Hilla cuvée, 2006


Az úgy volt, hogy egyszercsak azt olvastam: új termelő bukkant fel Somlón, első borukat Hilla néven forgalomba is hozták (és jól tették, mondom így egy palack után). Zwack forgalmazás, hogy ez hordoz-e bármilyen értékítéletet, nem tudom.

El is határoztuk hogy a pincét megnézzük, Somlót szeretjük úgyis, kirándulni meg jó. Aztán a gyerek nem így gondolta, kirándulás helyett orrszívózás lett. De a kíváncsiság nagy úr, így helyszíni szemle ide vagy oda, a palackbontás azért megtörtént.

Remek kezdés egy induló borászattól, ezt az elején le kell szögeznem.
Tudtommal 6 éve építgetik baráti alapon a pincét, Fazekas Tibor értő borászkodása mellett még hárman, tehát némi tapasztalat van már mögöttük. De örülök hogy újabb pince szeretné megmutatni nekem, mi is az a Somló (legkisebb magyar borvidék,Vágó úr).

Hát elsősorban ásványok, ezt mondja a Hilla, meg mézes mangó. Legalábbis az illata Somlónak ilyen, szerintük. Az íze meg sós, meg tropikális; egyszerre édes, egyszerre keserű (mandulás). Ha nem tudnám hogy nincs benne olaszrizling, belemondanám. De tudom hogy 60-30-10 százalékban van benne hárs, juhfark, furmint. De nem érdekel ez, egy cuvée ne arról szóljon, hogy mi van benne, hanem önmagáról. Meg a termőhelyről. Ezzel a borral sikerült bemutatnom Somlót a páromnak, ő ugyanis eddig azt hitte hogy a félszáraz bor kicsit édes, mostantól elhiszi hogy ha azt írom/mondom hogy a bor sós, ásványos. És értjük, mit jelent a vulkanikus talaj.
Hosszú, kellemesen hosszú a bor. Két dolog tesz neki igazán jót:a dekantálás és a melegítés, olyan vörösbor hőmérsékleten a legszebb, talán. 7 pont határán a bor, osszuk is ki neki ezt.

Azért a terv változatlan: a pincét meg fogjuk látogatni. Immár elvárások is vannak, azonban.

Tovább...

elzászi kitekintés

Pierre (és Chantal) Frick kóstoló, Terroir klub


Keveset tudok a külföldi borokról, pláne a franciákról, hovatovább az elzásziakról. Amit, azt is olvasmányélményekből. Ezért is örülök annak hogy eljutottam egy ilyen kóstolóra.

Ahol a termelő házaspár (Kató András tolmácsolásában) elsőként a szemléletmódjukról mesélt. Biodinamizmus 1981 óta, előtte 11 év organikus művelés. Homeopátia a szőlőben, röviden ez a lényege a módszernek, no meg kvázi nulla beavatkozás a borospincében. Minimális kén, ennyi. Az eredmény: természethű borok.
Teszik ezt olyan környezetben, ahol 30 körüli a megengedett beavatkozások száma, kezdve a tannincserétől, a chaptalozáson át a a fajélesztőkig.

Szimpatikus volt az a szemlélet, hogy minden borhoz egyből ételpárosítást is javasoltak, hisz valóban: a jó bor egy jó vacsorát ki kell hogy egészítsen.
Ami meglepő volt: jó pár éve felhagytak a parafa használattal, részben a TCA problémák miatt, de leginkább azért, mert egy parafa dugó, szerintük, rányomja valamelyest a bélyegét a borra. És a valamelyest már ellene van a filozófiájuknak. Ezért ők koronazárral palackoznak. Igen: söröskupakkal.

Ilyen borokat, többek között (nem mindent, hisz volt itt még szemléltváltás előtti tétel is).

Pinot noir, 2002: Birtok pinot, azaz több dűlő termése. 2002 nehéz év volt, nehéz szürettel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az összesen 2 hektár pinot 20 ember 5 napig szedte, válogatta. Persze a válogatás már szüret előtt is intenzív volt, ez a 100 embernapnyi munka csak a szüretre vonatkozik. Az eredmény: téglapiros bor, kissé narancsos karimával. Illatában a gyümölcs uralkodik, kóstolva kellemes, szép pinot, de sok pluszt nem ad hozzá a pinot képemhez.
Pinot noir, 2002 Rot Murlé Terrasses: Külön dűlő is készült abban az évben, a szüretre a fentiek vonatkoznak, csak a feldolgozóban lett külön erjesztve a bor. Teljesen más anyagnak tűnik, egyrészt a sokkal szigorúbb hozamkorlátozás miatt, másrészt a dűlő egyénisége miatt is. Illatában háttérbe szorul a gyümölcs, a bőrős, húsos, animális anyag, nagyon meleg, alkoholosabb érzetű (és alkoholosabb) a bor, sokkal komplexebb, sokkal szebb.
Pinot noir, 2005, Ráspi: A kóstoló után, versenyen kívül került a poharamba ez, ezúton is köszönöm az Ismeretlen Úriembernek, aki beletöltötte. Valami eszméletlen gyümölcsáradat jött ki a pohárból: elsősorban ribizli, de málna, cseresznye, valahány nyári gyümölcs ott tobzódott. Íze ehhez mérve is komplex, kerek. Teljesen más anyag mint az eddig megismert egri pinot-k, valószínűleg Sopron ezt tudja: játékosan komoly bor, vagy inkább komoly játékos?
Sylvaner 2002: Miszerint zöldszilváni. Igen, az ami itt nálunk alsópolcos, literes bor. Ott is, teszik hozzá, node erre is képes a fajta ha megfelelően bánnak vele: mély szalmasárga szín, letaglózó illat. Nekem elsősorban birsalmasajt, akácmézzel. Kóstolva kicsit vaníliás, mazsolás érzetű, igen összetett, hosszú bor. Nem mondanám meg róla, hogy 5 éve an palackban. Egy nagy meglepetés volt.
Riesling Bihl, 2004: Citrusok az illatában, ahogy az egy rizlingnél kell, kis maradékcukor van benne, de szinte teljesen száraz már az érzete a bornak. Nekem kicsit üres volt, egysíkú.
Riesling Vorburg Grand Cru 2003: Terroir bor. Illatában, ízében nem tipikusan rizling, sokkal inkább a meszes talajt emeli ki, nagyon komplex bor, nagyon friss, nagyon aromás. Mint kiderült seprőn volt tartva, egyszer leállt az erjedése, de nem lett lekénezve, így lement az almasav bomlás, majd következő nyáron teljesen kierjedt a maradékcukor. Szerettem ezt inni.
Gewürztraminer, 2005: Parfümösségnek nyoma sincs, meglepően mandarinos az illata. Igen lendületes, együltőhelyes bor, kicsit a mazsola is bevillant nekem a lecsengsében.
Sylvaner Moellux Bergweingarten 2001: Édes bor, sőt, kései szüretelésű, amit a fajta miatt nem lehet ráírni. Akácméz, 30 g cukor van benne, de ennek jó ha a felét lehet érezni, abszolút könnyed, fiatal bor benyomását kelti.
Riesling Vendange Tardive 1997: Sokadszor volt az az érzésem, hogy ezt nem hiszem el. Nem hiszem hogy 10 éves bort kóstolok, annyira fiatalos az íz, az illat, a szín. Nyoma sincs fáradtságnak, lendületes, nagyon krémes érzetű bor, libamáj az ő társa, szól a verdikt, és hát lehet. 42 gramm a cukra, de ő is letagadhat jónéhányat ebből is, a korából is.
Pinot Gris Sélections des Grains Nobles 1992: azaz szemenként válogatott szürkebarát. Mélyarany szín, aszús illat, a poháron felmászik a bor. Igazi desszertbor, ehhez ne együnk semmit, ezzel fejezzük be a vacsorát.

Összességében: élmény volt. Élmény volt látni azokat a mély színeket a pohárban, amik a természetes módszernek köszönhetőek (állítólag; kicsi vagyok én ezt megítélni), de ha más nem, akkor a borok kora és ennek ellenére meglévő frissessége azt mondatja velem: a módszer működik.

Tovább...