mert borozni muszáj

Ezerjó. Majdnem jó.

2008-05-26T21:25:00.003+02:00

Frittmann Ezerjó 2006

Valahogy nincs nekem ezzel a Frittmannal szerencsém. Először kifogtam egy szétesett ezerjót tőle, aztán véletlenül mellényúltam a boltban, és irsait vettem tőle, kontrollpalack helyett. Nem mondom, hogy rossz volt, de nem nyűgözött le. Most végre sikerült mellényúlás nélkül egy hibátlan palackot kifognom. Illetve hogy hibátlan lenne? Hát nem tudom...

Sikerült a fajtába az elmúlt időszak kóstolásai alapján beleszeretnem. Tetszett a móri változat is: nagy savak, sok mineralitás, de tudtam rajongani a florális Alföldért is.
Ezért a Frittmannért viszont nem tudok. Hiába a jó ajánlólevél (Albert gazda), a bontás után közvetlenül megjelenő szénsav nem nyeri el tetszésemet. Az illat is túl direkt, tulajdonképpen bármi lehetne, nota bene, még irsai is. Jó, van benne egy virágos vonulat, ami a tuttifrutti mellett azért arra utal, hogy; de ne utalgatásokból kelljen már kiszűrnöm a valót.
Azért a másnap szebb. Egy kicsit. Legalább a szénsav elpangott. Az illat még mindig kicsit élesztős, mögötte húzódik a fajta. Ízben kifejezetten vékony, könnyen iható, könnyen felejthető. Nem az egyedülivás, nem a gondolkozás bora. Legközelebb társaságban figyelem majd meg, hogy teljesít.
Bár lehet hogy nem igazán leszek rá kíváncsi.
4 pont, nem több a jussa.

Figula Mihály (1952-2008)

2008-03-18T21:26:00.002+01:00

Nyugodjék békében.

Kőtéskóstoló

2008-03-17T21:23:00.005+01:00

Strekov 1075 kóstoló a Terroir Clubban

Mint azt tudni lehet, jártam én a kürti borászok bemutatkozó estjén, ahol való igaz, a szentlőrinci fajtából szűrt borukat találtam a legérdekesebbnek. Nem az volt a legszebb, de ár-érték arányt és készenléti fokot tekintve nálam az est nyertese lett. Node, merülhet fel a kérdés, milyen volt a többi bor? Érdekes.
Volt olyan chardonnay, ami az ásványos, agyagos talajt hivatott éltetni, nekem inkább savas-savanyú arcát mutatta a bor, ellenben a 2006-os olaszrizling a figyelemreméltó jelzőt kapta; ha forgalmazásba kerül érdemes lesz az alkoholista rizling-szekciójának megkóstolnia. Szlovákiában honos a tramini és veltelini keresztezéséből létrejött devin fajta, a belőle szűrt bor szegfűszeges, szőlős illattal rendelkezik, krémes, telt érzetű ital. A fehér paletta csúcsán a Terroir fehér nevet viselő, szelektált olaszrizling és zöldveltelini házasítása áll, komoly, csöndes kortyolgatásra hangolt tétel, nem a villámkóstolók sztárbora ez. Szép bor, azonban bevallom az árát (5970 forint) túlzónak találom. Nem így a 2006-os Corpus vörösét (1680 forint), ami egy príma hétköznapi ital, a spagettitől a fűszeres sertésig bármit elbír. A Classic kékfrankos előtagja a borcsalád középső szegmensét hivatott jelezni, ehhez mérten a Terroir kékfrankoshoz képest csiszolatlanabb fajtabort kapunk, ha ezt választjuk. A fiatal kor érződik még rajta, a savaknak van hová csillapodniuk. A csúcskékfrankos rendkívüli komplexitásával mutatkozott be az este folyamán: szilvás, fahéjas, kissé lekváros illat után üde, fűszeres, testes bort kóstolhattam. Ára a fehér társáéval egyezik meg. Az Alibernet egy cabernet sauvignon hibrid; rendkívül sűrű, feketébe hajló színű, bántóan nyers, kesernyés lecsengésű bort adott Zsoltéknál, nekem nagyon nem tetszett, de volt, aki több palackkal is vett, lehet, hogy öt év múlva irigyelni fogom érte. Záró tételként egy Dunaj nevezetű hibridet kóstoltunk, amit szintén Szlovékiában (vagy Csehszlovákiában?!) nemesítettek, figyelem!!, oportó, szentlőrinci és muskat bouchet fajtákból, pontosabban, ha jól értem, a középső fajta lett hozzánemesítve a két szélső már létező hibridjéhez. Géntechnológia ez nekem…A lényeg, hogy a fajta jól aszúsodik, így ebből Tiborék kizárólag édes bort szeretnének szűrni. Érdekes, aszalt szilvás, fahéjas (és porcukros), meg kissé rumos hatású volt a zárótétel, étkezések után, portói helyett biztos jó annak, aki ezt szereti, én vissza inkább a kékfrankosokat és a svatovavrinecke-t kóstoltam, no meg a két szép fehéret, hogy a tanninos érzetet lemarjam a nyelvemről.
A záró pillanata a kóstolónak az volt, mikor előkerült egy lábas kőtés. Hogy ez pontosan mi is: kérdezzék meg a kürti embereket, ha egyszer arra tévednek.

Tavasszal a málnásban

2008-03-17T20:47:00.006+01:00

Bulgarini Gerumí Garda Merlot 2005
Mondtam én már olyant, hogy a pohárból málnát illatoltam ki. Nem is hazudtam, tényleg így volt. De vannak olyan alkalmak, amikor az embernek megváltozik az igazodási pontja, rájön, hogy rossz helyen jelölte ki az origót. A "málnaillat borban" tengelyen az origó a Bulgarini pincészet szelektált merlot-jánál van mostantól.

Szokás szerint a merlot akkor került terítékre, amikor kacsamellet támadt kedvem sütni. Úgy vagyok vele, hogy a kacsa pinot-ért vagy merlot-ért kiált, talán még ha néma kacsa is az. Mivel pár napja baráti pinot-zást csaptunk, így most utóbbi borok között néztem körül, és elsőnek a fenti tétel akadt a kezembe.
Olasz utunk során ez volt az a kispince, ahol nem kóstoltunk, csak vásárlás zajlott. Ugyanis sikerült vasárnap megállnunk a szállástól pár percnyi kocsiútra levő feldolgozónál, zárt kapuk fogadtak, de észrevettem, hogy egy kíváncsi alak méreget minket: ő volt a borász. Tört angolsággal mondta, hogy bár zárva vannak, de ha venni szeretnénk sürgősen bort, nosza. Így a szortimentet végignézve választottunk pár tételt, a fehérrel sem fürödtünk be.
Node ez a 14,5 alkohol fokos merlot! Két megjelenése is van ennek a fajtának a pincészetben, mi a kivételes évjáratokban készülő, újfahordós tételt hoztuk magunkkal, az ára 10 euró alatt volt, azaz best-buy lenne itthon. Ott a borászat egyik legdrágább áruja.
Már bontáskor éreztem, hogy itt komoly illatfelhő lesz szabadon bocsátva. A pohárba töltve sötét, szinte fekete a bor, tapad a pohár falára rendesen. Illatban a málna tényleg mindent elnyom, egyedül egy leheletnyi vanília tud áttörni a masszív illatfalon. A tannin, ha volt is benne (nyilván volt), annyira belesimult, hogy éppen csak érinti a szájpadlást. Hatalmas teste van a bornak, de a magas alkohol a végén sem csap át égető, bizsergető melegségbe, szépen meg van támogatva minden oldalról. Lehet, hogy némi cukor is maradt a borban, erről nem szól a fáma, csak a kóstolás emléke.
Málnacukor, persze.
Komoly 7 pontot ki merek osztani erre a borra.

Tamáskodás

2008-02-11T20:42:00.001+01:00

Két bor a Tamás pincéből

A Tamás pincével először a Maligánban találkoztam. Az egyik szommelier ajánlgatta boldog-boldogtalannak azon az estén a pince olaszrizlingjét. Azóta a kínáló srác (Füles, ahogy magát aposztrofálta kedvesen) immár máshol ajánl, a pincét azonban felírtam magamnak a "gyakrabban kéne kóstolni, el kéne hozzájuk látogatni" agyzugomban. Utóbbi terv még megvalósításra vár, előbbit két bor összekóstolásával részben abszolváltam.

Mindkét kóstolt bornak volt előzménye is. Az olaszrizling korábbi változatát egy félvak kóstolón már méltattuk, azonban ott is kilógott a "hagyományosabb" rizlingek közül. A cabernet franc pedig mind a 7*7-en elkerült, fáradtság okán, majd pedig a Maligános vakkóstolón hiányoltam. Úgyhogy vártam a vele való találkozást.

Rendhagyó módon kezdjük is ezzel a bírálatot.

Tamás Cabernet Franc 2004

Az első illatjegy, amivel még a palack nyitásakor találkozok: marcipán. Édesszájú lévén már örülök. A kitöltés nem ront kezdeti lelkesedésemen: szép, egészséges, pirospozsgás bor köszön ki a pohárból. A marcipán boldogan integet, aztán elköszön. Helyette ázsiai fűszerbolt tolakszik elő: ez bizony garam masala illat, ismerem föl. Szétszálazni a kardamomt a fahéjtól, ánizst a szerecsendiótól felesleges. Mellette a magyar cukrászipar is képviselteti magát: meggyes-kakaós süteménnyel. A kóstolás sem kisebb élmény, mint az illatokkal való ismerkedés: gömbölyű, kerek a történet. Hosszan megmarad a csípős masala íz, borsosság a szájban. 3 nap múlva is csak csöppnyi fáradtság látszik a boron, akkor a lecsengésben az alkohol picit éget. De a hat pont akkor sem kérdéses.

Más fából faragták a 2006-s fehéret.

Tamás Olaszrizling 2006

Pontosabban: sok fából faragták, mégsem lett királyfi nálam. Pedig Palack odáig volt érte. Nekem pont az volt sok benne, ami másnak a teljesség felé mutató utat jelöli ki: a komplexitás. Mintha a teljes csopaki tájt bele akarták volna egy borba szuszakolni, Lehet hogy sikerült, lehet hogy alma, körte, ásványok, fák és barackok jellemzik a tájat, de hol marad az olaszrizling? Hol a kellemes, mandulás kesernye? Nekem meleg alkohol jutott, savak kevésbé. Amit a 2003-as bor kapcsán fáradtságnak éreztem, azt itt tartsam nyersességnek? És kóstoljam meg a 2005-öst, hátha a csúcson érdemes kezdeni velük az ismerkedést? Nem tudom, dilemma ez nekem. De úgy gondolom hogy most a 4 pont mellett esélyt is adok még egy rizlingnek.

A következő kóstolásig pedig javaslom, hogy olvassuk együtt a Tőkétől a borig c. tartalmas (bár sokat fogni akaró), szép Tamás könyvet.

zzzzzzzzzzz

2008-01-22T18:59:00.000+01:00

Vaszary László Zefír 2006

Néha úgy vagyok vele, hogy hagyom magam. Hagyom hogy a borkereskedő rábeszéljen valami újra, másra. Most is így jártam, a Borkápolnában ajánlották Vaszary László borait. Frissen érkeztek, hamar fogynak - szólt az intelem. Mivel zefírt életemben nem ittam, gondoltam nosza, két légy, egy csapás. Hát csapás, az volt.

Leánykát keresztezett hárslevelűvel Király Ferenc és csapata 1951-ben, de a fajta eltűnt, legalábbis előlem biztos. Ugyanennyire volt ismeretlen előttem Vaszary doktor munkássága is. Honlapjáról annyi mindenesetre kiderült, hogy nem terroir-hívő, inkább a tiszta, üde borok avatott szakértője lehet ő.
Tiszta és üde a dolgozat tárgya is. Sosem fogom megérteni azonban, hogy miért írják rá a hátulsó címkére a jellemző illatokat. Itt és most: muskotályt és feketeribizlit kell érezni. Én kerestem itthon egy feketeribizke szörpöt, de nem a pohárban, hanem a kamrában találtam ezt meg. Élesztő, ez volt az első illatjegy. Aztán: parfüm. Később: még több parfüm, édeskés, ha nagyon akarom: gyümölcsös illat. De annyira nem akarom.
Ízben egy elejétől végig jól iható, könnyed, izgalmaktól mentes bor. Érdemes egy ültő helyben meginni, mert másnapra kezd kicsit fáradni. Jó hidegen igyuk, és nyáron. Vagy inkább akkor se, hagyjuk meg a lányoknak, ők értékelni fogják. Mi, kesernyés rizlingekhez, ásványos furmintokhoz szokottak osszunk ki rá 3 pontot és ne ebben a fajtában keressük az új kedvencet.

Két szép bor

2008-01-07T21:44:00.000+01:00

Bock és Buttler

Pizzával kísért beszélgetős est volt, hozzá nem kisebb borok mint Bock Ermitage és Buttler B cuvée. Előbbi 2005-ből, utóbbi egy évvel hamarábbról.
Mindkét bor szép volt, szögezem le hamar. Csak hát. Csak hát.

Divat vagy nem, belemondom: az egyik bor izgalmas volt, a másik meg körzővel-vonalzóval tervezett. Legalábbis a Ráspi-Orsolya-Buttler vonalon mozogva az utóbbi időben, meg a rosszul sikerült villányi kirándulással mögöttem, jelentem alássan, előítéletes lettem. Annak ellenére, hogy vakon (is) elismerem: szép a Bock szortiment.

Bock Ermitage, 2005
Ez sem kivétel a szép, ámde kevés izgalmat okozó Bock borok alól. Bontáskor az egész konyhát-nappalit betölti a málna, málnacukor illat. Jönnek még: fűszerek, cseresznye. Szájban: kerek. A tannin épp csak kicsit bizserget, a korty sima, nem túl hosszú, de van eleje, közepe, vége. Jó inni, tényleg. 5 pontot is megér.

Buttler B cuvée
Cabernet sauvignon és merlot lépett frigyre 2004-ben. Nyitáskor a megszokott brutalitás, egí teljes istálló szökik ki a palackból. Elsőre kóstolva a bor rúg egyet és otthagy. Node nem is ezért szeretem a Bukolyi borokat. Másnapig szépen elkóstolgatom a kiöntött egy decit, este meg jelmezes főpróba.
Fűszerek, meggy, erdei gyümölcsök. Rajtuk egy finom ázott avar-réteg. Harmónia van benne, tanninnak nyoma sincs. Izgalmas, 7 pontos bor.

nem csak ünnepi borok

2008-01-01T20:41:00.001+01:00

Új év, új év

Valahogy úgy alakult hogy az ünnepek, mármint az összcsaládiak, nem a borokról szólnak. Egyik szülői vonalon sincs meg az igény a borra, a jó borra meg pláne nem, így leszoktam arról hogy ilyenkor hozakodjak elő a rejtett kincsekkel. Azért került néha bor a pohárba, ezeket emígyen foglalnám össze.

Németh Attila Concubina Sárgamuskotályát a Fertő-tó melletti kis apartmanunkban fogyasztottuk, lobogú tűz mellett, előtt. Lobogott a bor is, édes-tüzes, lendületes ital volt, a sárgamuskotály mindent betöltő, szőlős illatával kísérve. Kedves kesernye is volt benne, szerettük, ha pontozni kéne ez az ünnepi 7 pontot simán elviszi.

Ünnepi bor volt, 24-én estére jutott, desszertként, a Béres pincészet ötputtonyos aszúja is, 2003-ból. Nem vagyok az édes borok szakértője (sem), de azt mondanám erre, hogy kicsit egysíkú. Alapvetően kapros, aszaltgyümölcsös az illata, nagyon sima, krémes az érzete, de valami trükk kéne bele. Így kicsit rövid volt. Bár így is hamar elfogyott, és persze másnap estére szebb is lett. Mondjuk erős 6 pont.

Volt még a poharamban Bozóky Ezerjó, 2005-ből, ami harmadnapra teljesen összezuhant, de már előtte sem volt túl szép, harmóniát nem leltem benne. Felejtsük is el.

Kapott egy újabb esélyt Frittmann. Ezúttal az irsaijukat kóstoltam, na ez nagyon rendben volt, az intenzív illat mögött egy könnyed, légies bor rejtezett, a lecsengésben markáns kesernye, ami nagyon jól állt neki, kis nyár a télben, 5 pontot ki merek rá jelenteni.

Hát így. És persze BÚÉK.

Hogyan tovább?

2007-12-22T19:43:00.000+01:00

Megmondom mi lesz
Az lesz, hogy a blog marad. Marad, mert lesz olyan, hogy már megírták. Vagy hogy nem olyan a jellege a mondanivalónak. Vagy csak szimplán kereszthivatkozok.
Szóval egyelőre maradok. Reklám után vissza.

Idegen tollak

2007-12-17T16:43:00.000+01:00

miklóscsabi ezredes 2006, Bozóky Ezerjó, 2006, Frittmann Ezerjó, 2006

Az ezerjó valahogy nekem eddig kimaradt.

Most meg megírtam erről az aktuális kóstolásomat. Ide.

különböző boréttermekrül

2007-12-17T08:25:00.000+01:00

BorLaBor, Bock bisztró

A héten két, erőteljesen borra épülő vendéglátóipari egységet látogattam meg, fogyasztási és beszélgetési céllal. Mind a kettőben meg lehetett tenni e kettőt, mégis. Az ég és a föld.

Szódalovaglás

Úgy rémlik, hogy a BorLaBorban (ez a helyes íráskép, komolyan, egyébként még közepesen szellemesnek is gondolom a nevet) először valamikor a nyitása környékén lehettem, aztán még egyszer-kétszer elvetődtem arra, de az 'ami az országból kimaradt' előétel-válogatáson kívül sok örömet nem leltem ott. Idén viszont volt egy kellemes szürkebarátos poharazgatásom ott, igaz akkor meg a válogatás körözöttje volt kritikán aluli.
A kimért borokat minősítse az a beszélgetés, aminek meghatározó elemei ezek voltak:
- nincs termelő, mátrai, mondom
- meg van még kékfrankos, de azt nagyon nem ajánlom

Mivel a cél fehérbor volt, ezért a palackos itallap alapos böngészése után 1, azaz egy szimpatikus tétel találtatott: Frittmann (gratulálok ezúton neki) Ezerjó: kellemes, visszafogott illatú, karakteres ízvilágú, szép bor, jó volt inni. Kaptunk még pálinkát (mert kértünk), vastag falú, jégbe hűtött pohárban érkezett, azt hittem ezt a kínálást már felülírta az élet, nos, úgy tűnik ide még nem jutottak el az új idők szelei.
A szóda azonban mind külcsinileg, mind belbecsileg kiemelkedő.

Ráérős büsztro
A fentieknél sokkal pozitívabb (jó, jó, nem volt nehéz) élmény ért a Bock borász nevét és kezenyomát viselő bisztróban. Egyrészt a poharazható borok száma: sok. Egy oldalt foglal el a Bock szortiment, két oldalon sorakoznak a különféle (azért dominánsan villányi) fehérek, rozék, vörösök és még van egy kis helye az édes boroknak is. Sör nincs. Van viszont remek konyha, zóna adag ételből, borból egyaránt. Utóbbiból a fehéreket egy Bussay tramini képviselte, kalaplengetés, ilyen vastag, sűrű traminit én még soha. A remek véreshurkához meglepően könnyed, légies Mayer Remete cuvéet ittam, egy szép villányi tétel volt, a sűrűjéből Bock borokat kóstoltam egymáshoz, volt Bock bisztro cuvée vs sima Cabernet franc (előbbi nyert) majd Royal cuvée vs Bock cuvée (erős döntetlen). Rémlik hogy volt a számban nem villányi vörös is, rémlik hogy a Ráspi elfogyott, így az nem, de nem rémlik mi is volt.

Szóda, az itt nem volt.

Nem szürke eminenciások

2007-12-09T20:56:00.000+01:00

Laposa szürkebarát, 2005 és Villa Tolnay szürkebarát Reserve 2005

Azt mondja a Laposa üveg, hogy a szürkebarát két évesen mutatja a legszebb arcát. Azt mondja Losonci 'Úrráteszi' Bálint, hogy azért telepít szürkebarátot a birtokára mert igazán megbízható fajta, a legszebb, legizgalmasabb korai szőlő, ha a fene fenét eszik is beérik, persze emiatt oda is kell rá figyelni, nehogy túlérjen, megrothadjon.
Azt mondom, hogy az egyik leglejáratottabb fajta, aminek vissza kellene állítani a presztizsét. Mert az van most, hogy Badacsony, bazársor, szürkebarát. Félédes, lehetőleg.
Szerencsére ezen túl is van élet. A fenti két borban legalábbis biztos. (És nem csak nálam bomlottak ők ki, ezt a sors intézte így.)

Elsőnek a Laposa bomlott ki; egy nehéz nap után úgy voltam, hogy kell valami természetközeli, nem mindig csak a Microsoft project. (Igazi motiváció egy borbontáshoz, ugye?) A tárolóban kóborolva ez akadt a kezembe, jól tette. Elsőre persze ez nem volt ilyen egyértelmű (mostanában a Laposa borokkal előszeretettel ijesztgetem magam), ugyanis nem éreztem illatot. Node, mondok, ásványvíz ez, nem isszák olyan hidegen a bort. Így térültem-fordultam, szeltem kis sajtot, friss házi kenyeret, kerítettem vajat és lekvárt, fügés balzsamecetet, elment vele vagy fél óra, aztán a gyerek is lefürdött, ágyba került, az is volt egy másik fél. Mire visszatértem a pohárhoz beleköltözött a bazaltorgona. Kis alma, háttérben a hordó is ott figyelt. Jól sikerült az első korty is, reszelt alma és sólapocska került a számba, szépen simult bele a sav, az alkohol is csak annyit melegített a végén amennyit még éppen megengedek neki. Aztán ott maradt a számban a bor íze jópár percig, mondhatni: volt lecsengése. Másnap is, harmadnap is. Könnyű átmozgató edzés (tollas) után ásványiaanyag bevitelhez kifejezetten ajánlott. Nekem 5 pontot megér ez.

A Villa Tolnay 2005-ös, Reserve feliratot is magán viselő palackját vasárnapi ebédhez gondoltam, nevezetesen ricottával töltött csirke és fűszeres sonkatök mellé kóstoltam, de jutott a diós birshez is. Gasztroborként megállta a helyét. Önmagában is. Nyitástól zárásig Csobánc illatú, vagyis minerális-sós, nagyon sok más nem is fészkeli be magát az orromba. A korty alapján előbb gondolnék rajnaira a citrusok miatt, mint szürkebarátra, sokkal szikárabb, férfiasabb, sósabb bor mint a Laposa. Én most erős öt pontra taksálom, de ő benne látok még potenciált, ellenben Laposáéknak igazuk lehet a saját két éves csúcs-prognosztíciójukkal.

Zwack und pack

2007-12-07T21:17:00.001+01:00

Zwack open kóstoló

Kedves levelet hozott az elektronikus posta: Zwack-kóstolóra invitált A Sommelier. Vannak élethelyzetek, amikor az ellenállás haszontalan, ez is ilyen volt. Kedvcsinálónak be lettek harangozva a borászatok: Buttler, Disznókő, Dobogó, Gere, Losonci, Miklós Csabi, Somlói Apátsági pince, Szecskő. Nyolcan, minta.

Igyekeztem okosabb lenni, mint a 7*7-en, így eldöntöttem, hogy a szentháromságot szigorúan betartom, úgymint: fehér, vörös, édes. Hogy végül nem teljesen sikerült azt szigorúan másokra kenem.

Kezdetben volt a Szecskő. Tamásékhoz egyszer majdnem eljutottunk már, de kóstolható bor hiányában a kóstoló elmaradt. Most volt Királyleányka, Kecskekő Cuvée (zöldveltelini és chardonnay) meg Rubintos. Ez utóbbi kettőt kóstoltam. A Kecskekőnél nekem a zöldveltelini dominált, az a nehezen beazonosítható teltség, mazsolásság köszönt vissza mint amit Etyeken találtam a Hernyáknál. A Rubintosból kétszer is kaptam. Mert valahogy ebből a borból kettő is van. Az egyik később lett palackozva: ez borsos, egyesek szerint sherrys. Szerintem csak borsos, lágy, gömbölyű, itatja-magát bor. Aztán Tamás húga újrajátszást rendelt el (itt szakadt meg a jól eltervezett fehér-vörös-édes sorozatom), ugyanis egy régebb óta palackban heverő bort mutatott: meggylikőr volt az, nem bor. Teljesen más aromák, teljesen más bor, ugyanúgy, de máshogy selymes volt. Ha szavazni kell, a második tétel szebb. Ha nem kell szavazni, akkor gratulálok hozzájuk.
Losonci Bálint és az Úrráteszi olaszrizling következett. Sok vanília mögül néz ki egy komoly fehérbor, a kénhasználat finomodott, állítólag, nem lévén összehasonlítási alapom ezt nem tudom visszajelezni. Ásványos, szép anyag, miként a limitált (260 palack) Cserszegi fűszeres is. Száraz bor, mondja a palack, de hiszi a piszi, igencsak vidám, édes érzetű bor ez, főleg télen fogyasztanám, ha tudnék venni belőle.
Mikós Csabi Mórról elhozta az Ezerjót. Viszafogott, ásványos illat. Én azt hittem az ezerjó valami parfümös kontyalávaló, itt és most: brutális sósság, letaglózó összetettség. Férfias gasztrobor, jegyeztem fel, sok mindent tudnék hozzá főzni, de a páromnak inkább a Haramia cuvéet ajánlanám a termelőtől. Királyleányka és pinot blanc, gyümölcsös-virágos, harsogó illatú kevercs, szép ásványokkal kísért bor.
Továbbra is tartom hogy Somlót sikerült bepalackozniuk az apátsági pincéseknek, Hilla néven kóstolható a végtermék.
A Dobogó és Disznókő furmintokat más tőről metszették: előbbi ásványosságával, gazdag ízével hódit, utóbbi kellemetlen, zavaró ízvilágával taszít engem. Utóbbi pincészet hárslevelűje sem nyerte el tetszésemet, bár csúnyának nem mondanám, de valami hiányzik belőle, valami kedvesség.
A vörösök közt Bukolyi úr borai mindent vittek. Persze nem volt erős mezőny, Gere Attila borait itt és most nem volt nehéz legyűrni. A Gere pince a kékfrankos gerincre épülő, könnyed és szép Athus cuvéet hozta el, ami a hétköznapok bora kategória egyik prominens képviselője lehetne, ha 1500 körül lenne az ára (e felett van), a Phoenix cuvée viszont komolyabb anyagnak tűnt, de kevesebb harmóniát tartalmazott. A Cabernet sauvignon barrique 2005 leginkább a frissességét mutatta, nekem úgy tűnt, hogy ez a bor nem a telt, érett cab.sav. képet fogja mutatni pályája során, inkább a savas, disszonáns fajtabor mintaképe lesz. Aztán a fene tudja, persze.
Node a Buttler. Szinte a teljes paletta be lett mutatva, elsőként portugiesert kóstoltam, mert még mindíg nem hiszem el, hogy ilyen oportót is lehet csinálni. A gyümölcsös, lekváros jelleg, ami Villányban előretolakszik itt a végén, a lecsengésben mutatkozik meg, előtte egy ásványos, hűvös maszk van, izgalmas bor. A pinot 2005-ös igen szép, kifinomult, erdős, gombás jegyek, ásvánnyal körítve. A kadarka frissen bontva inkább bőrös mint fűszeres illatú, ízben lehengerlően összetett, a Syrah trilógiát egyre kevésbé értem, de egyre jobban szeretem, a bikavér meg amennyire friss annyira jó. Érdekes volt a borásszal beszélgetni, még ha kurtán-furcsán is fejeztük be ezt, ha túl sokat és túl sok hülyeséget kérdeztem, ezúton is elnézést, a kiváncsiság hajtott, esküszöm de tényleg.
Édes borból most csak a 99-es Disznókő hatputtonyos került a pohárba, kapros, aszalt gyümölcsös bor volt, kenyérhéjjal, hosszú lecsengéssel örvendeztetett meg.
Szép és jó kóstoló volt ez, köszönöm mindenkinek.

a kacsamell és merlot találkozása a konyhaasztalon

2007-12-03T19:46:00.000+01:00

Borgo la caccia, Merlot 2003; kacsamell vörösboros málnaszószban

Évente egyszer eljön a nap, amikor lapozni kell egyet. Megállapítani, hogy öregebb lettem, legyinteni és hátradőlni. Kicsit hagyni, hogy ünnepeljenek, örülni ennek, de közben azért meghitt vacsorára is vágyni.
El is lett döntve, hogy vasárnap este lesz ez a vacsora megejtve, ha lefekszik a gyerek gyorsan összeütünk valami ünnepélyest. Ki is lett találva, hogy kacsamell lesz, málnás-vörösboros szósszal. Hozzá merlot lett kigondolva, a málna okán.

(Tudták Önök, hogy egy (kettő) kacsamell szószostul való elkészítésének ideje kevesebb mint 25 perc? Beleértve, hogy a kacsa áll, miközben készül? A receptért köszönet Váncsa Istvánnak, a módosítási ötleteket a bűvös szakács inspirálta.)

Recept ismertetőt nem írnék, tessék elolvasni Váncsa remek 1001 receptet tartalmazó könyvének a 488-ik opuszát. Amire figyeljünk oda: a friss málna gurul, a fagyasztott málna szottyad a forró vörösborban. Legyen kéznél szűrő a tálaláskor, ha nem akarjuk magokkal teleszórni a kacsát.

Merlot ezúttal Olaszországból került. Pontosabban a nyáron vettük, egy fura helyen. Pozzolengoi szállásadónk ajánlotta a Borgo la Caccia nevű, hm, helyet. Egy elég nagy kiterjedésű birtok kapuján behajtottunk, majd eljutottunk egy épületegyütteshez. Este 7 lehetett, az étteremben egy focicsapat vacsorázott, ez nyilvánvaló volt. Az első kijövő emberrel nem volt szerencsénk, angolul nem tudott, de tudta kit küldjön ki. A fiatal lány aztán felvilágosított, hogy nem focicsapat eszik bent, hanem ők, a kommuna lakói, ex-drogosok. Már ha van ilyen kifejezés.
Kevés ilyen szép kóstolóhelyet láttam, mint ami itt volt. Kevés ennyire rendezett pincét láttam, mint itt. Kiderült, hogy mindent, az utolsó freskóig (szószerint!) a kommunatagok csináltak, beleértve a szőlőtelepítést, bor készítést. (A hordókat nem, azok klasszikus francia barrikok voltak. Kizárólag.) Minden munkához kaptak egy mesterembert, segítségül.
Nyáron négy boruk volt palackban, piacon: egy pinot nero, egy merlot, egy cabernet sauvignon és egy carmenoire, utóbbi nem más, mint a carmenere, egy nagy come-backet átélő szőlőfajta, itt bevalottan kísérleteznek vele, engem nem győztek meg hogy érdemes. Azóta telepítettek fehéret is, úgy mondták.

A merlotjuk csodaszép. Nem csak a butélia meg a cimke; a beltartalom is. Mély, vörös szín, amit málnás, ribizlis, bogyós illat kísér, kicsit alájátszik egy földes jegy is. A korty kerek, harmonikus, kilógó tanninnak nyoma sincs, az újfás jelleg egyáltalán nem érződik. Tanítómesterük terroirista lehetett, mert annó a kóstoló során a szó többször is elhangzott: soha rosszabb tanítót, mondom a terméket ízlelgetve. Nincs piaci kényszer, a bor, a honlap szerint 14 hónapot volt hordóban, félévet palackban, bár így nem jön nekem ki a 2006 májusi piacra kerülés, de sebaj, a lényeg: volt ideje összeérnie annak, aminek össze kell. Lecsengése közepesen hosszú. Emlékét megőrizzük.
A kacsának is ízlett, 7 pontot kioszthatunk neki.

csireg-csörög

2007-11-26T20:56:00.001+01:00

Szecskő Királyleányka és Németh Attila Olaszrizling

Úgy esett, hogy megint jöttek vendégeskedni, de most a lányok gondolták úgy hogy bort innának. Ehhez kellett valamit keríteni, gondoltam itt az alkalom hogy megismerjem Szecskő Tamást királyleánykáját, hamár a mátrai túrán elkerültük őt, vagy ő került el minket, mindegy is. De azért behűtöttem egy Németh Attila olaszt is, sose lehet tudni alapon, meg hát a bor fogyóeszköz.

Király, leányka!
Ócska szóvicc, bár helytálló. A pohárba töltve halovány színe tűnik fel először, de pillanatokon belül megcsap a friss, üde gyümölcsillat. Tuttifrutti. Ehhez a virgonc kezdethez képest a korty kifejezetten telt, harmonikus. Savak rendben, alkohol észre sem vehető, a korty közben-végén a minerális ízek is előtolakodnak. Alapvetően női ital, de férfiak sem fogják megbánni ha megismerkednek vele. Csak vigyázni kell, igen gyors tempóban fogy. 5 pont simán jár neki.

Mégis.
A Németh-kóstoló után 'nem az én stílusom'-mal sommáztam a pince 2005-ös olaszrizlingjét. De, ezt is szeretem, korrigálok most. Megint meglepődtem hogy ennyire eleven, friss, a maradékcukrával ügyesen operáló bort találok a pohárban, ami acéltartályt nem látott. A hordóhasználat teljesen háttérbe szorul, a kellemes édesérzetet finoman ellenpontozza az épp hogy jelen levő keserűmandulásság. Erős négy pont dukál.

(Ma megint lányos este van, ennek örvén elvitték az utolsó palack Nobilis sárgamuskotályt a házból. Kérem együttérzésüket.)

Rejtőzködők

2007-11-22T21:02:00.000+01:00

Turay cabernet franc 2004 és Orsolya Százrejtekű 2002

Két meglepetés ért a közelmúltban borfronton. Az egyik a Maligán kóstolón, ahol is egy általam ismeretlen pincészet (Hun Kft) cabernet francja lenyomta az egyébként igen erős mezőnyt. A másik a Csalogányban, ahol az Orsolya pince 2002-es cabernet franc (70) - kékfrankos (30) cuvéeje letaglózott.
Most egymásnak engedtem a két bort, hadd küzdjenek meg egymással.

Először a Turay nyílt ki. Nyitáskor egyből megüti az embert a tömény illat, ami meleg, málnás, vaníliás, kis fűszerrel, ami leginkább fahéj, meg talán garam masala? Mindenképen valami ázsiai édeskés keveréket idéz fel bennem ez. Az íze pariban van az illattal: összetett, feketegyümölcsös, a fűszer inkább az utóízben jelentkezik, megintcsak: fahéjas, kardamomos formában. A tannin nem húz túlzottan, még a harmónián innen van a bor. Enyhe édesség marad a végére, de nem (túl) zavaró. Alkoholja relatíve magas, 14%, de ez nem a kilógos fajta, akkor melegít amikor ezt elvárom egy téli estén. 6 pontot megér a bor.

Az Orsolya bor adott két nap előnyt a Turaynak, de hiába, így frissiben is beérte azt. (Önblog rész: a szerző fogyasztási sebessége, különösen vörösbor esetén: 3-4 este per üveg. Fordítva durva lenne, tudom.) Már nyitáskor sokkal intenzívebb és összetettebb az illata: meggy, ribizli, kis bőr, gomba. A fűszer itt is megjelenik, ő a borsosságot választotta magához illőnek. A korty sokrétű. Először is: a tannin kitölti az egész arcot. (Kicsit talán túl sűrűen is.) Megvan nekem az az orsolyás feelingem, amit nem tudok szavakba foglalni: íve van a bornak. Fűszeres, fineszes bor ez is, nehéz pontos ízjegyet találni, talán a ribilzlilekvár (nem cukros!) dominál leginkább. Nekem ez ünnepi bor, 8 ponttal jutalmazom. És elkezdem a több napos dekantálását a bornak, amit úgy érzem megérdemel, talán meg is kíván. Jópár órát mindenképp. (Használati útmutató: a tapsztalat azt mondatja velem, hogy minimum 1 nap dekantálás kell, illetve a fogyasztási hőmérsékletet csökkentsük 14-15 fokra le.)

Lecsengetés:
Érdekes kérdés, pláne az Orsolya (értsd: kis pince, piackényszerrel megverve) kapcsán, hogy honnan jön elő egy 5 éves bor. Nos: a Maligán tulaja, Szentesi József fogta és annó, 2004-ben megvette ezt a bort, aztán hagyta a pincében porosodni, érni. És az idei kóstolás azt mondatta vele: kész a bor. Több kérdést felvet ez bennem: hogy érzi vajon meg valaki, hoyg ez a bor egy nagy ígéret? Hány nagy bor nem mutatta meg magát a korai piacrakerülés miatt? (Idevágó újságcikk: óborok tesztje, Borigó, pont Orsolya borok kapcsán - jó, szégyellem, de olvasom, bár ha a TompaImrei ámokfutás folytatódik benne, akkor újabb újságnak mondok búcsút.)

testnövelés

2007-11-20T20:06:00.000+01:00

Hedonista esték: Csalogány 26 és Klassz

Úgy alakult hogy lett egy szabad esténk, nagymama a nagyszobában, gyerek a kicsiben, mi pedig elszöktünk. Mivel megígértem magamnak hogy ha lesz egy törzshelyem, ezért a Csalogányba tértünk be. Aztán úgy is alakult, hogy lett egy szabad estém, nagymama, pár, gyerek vidéken, így úgy tűnik lett egy másik törzshelyem is.
Mindkét helyben közös volt hogy alapvetően a borra fűztem fel az estét, valamint hogy jót falatoztam.

A Csalogány itallapja megváltozott. Erre a pincérünk is felhívta a figyelmemet, egyben azt sem mulasztotta el megjegyezni hogy bizony én voltam már itt. Nem von le a közlés értékéből, hogy ugyanezt az első alkalommal is megjegyezte, ugyanis most megmutatta hogy a múltkor hol is ültem. Ezzel engem meg is vett ő. Én meg őt azzal, hogy az előételt úgy kértem ajánlani, hogy Villa Tolnayt fogok inni hozzá. Egyrészt olaszrizling került elém, másrészt zsályás gnocchi, füstölt tőkehallal. A rizling kissé zárkózott volt, kellett neki egy kis melegedés hogy elkezdjen illatozni, szépen, visszafogottan. Ízben ásványosság, kis kesernye, közepes test. Harmonikusan szép bor. Még a másik tányérról lopott kacsamáj terrine sem rontott rajta.
A főételt már az Orsolya pince 2002-es Százrejtekűjére kértem hangolni: bárányborda, zöldségek, krumpli került a tányérra. Amíg várakoztunk kértem egy átvezető bort, amit én ajánlottam, magamnak: Ráspi Kékfrankos szelekció, 2005. Volt fejek vakarása, hümmögés a pincér részéről. A bor nagyon durva ugyanis. Van benne egy kis dohos pince, egy folyamatosan változó illat, és nagyon sok dög. Dögös bor. Nem vagyok benne biztos hogy megértettem a bort, de megsüvegeltem. A pincér sem érti, ő még a süvegeléstől is eltekint.
Aztán leborultunk az Orsolya előtt. Külön is megéneklem, mert megérdemli. Hihetetlen komplexitás, közepes test, nem nyom el benne semmi semmit, visszafogott tannintartalom, hosszú lecsengés, fineszes bor.
Szokás szerint nem hagytam abba a kóstolást a csúcson, így jött egy átlagos nagybor: Demeter Csaba XY, 2003. Szép, nagyon kerek, nem sokat mesél, itatja magát, kellemesen hosszú, de terroirnak, játéknak terepe nincs, szigorúan meg van tervezve ez a bor mint a cimkéje. Ajándékként kaptam a Villa Tolnay cabernet sauvignonából: az a bor pinot versenyen nem jönne zavarba. Cabernet teszten kizárnák. A 'ki tud többet Csobáncról' vetélkedőt megnyerné. Nem tudom hova tenni.
A desszerthez már tokaji dukált: Szepsy szamorodni, könnyed, gyümölcsös, harmonikus, mint a glace nugát volt. Aztán egy kis Demeter Zoli Főbor, csak hogy egyszer lássam a kettőt egymás mellett. Zoli komolyabb bort csinált, Szepsy szebbet, ez lett a konklúzióm.

A Klassz borlapja jóval egyszerűbb: Bortársaság által forgalmazott tételek sorakoznak rajta. Rengeteg nyitott palack, deci helyett féldecit is mérnek, szájhúzogatás nélkül. Tudom, tudom, természetesen, kéne írnom, de sajnos a magyar valóság nem feltétlenül ezt mondatja.
Előitalnak St. Andrea ~~meggylét~~ újbort ittam, jól esett. Aztán jött a kacsacomb, májával, rizottóval és almával körítve, hozzá Etyeki kúria pinot noir. A bor szép, gyümölcsös (málna, cseresznye), játékos (fürge, édeskés), szerettem. Az árát, azt viszont nem szerettem, ennyit azért nem ér meg.
Alapvetően az édességről, a melegről szólt Luka Enikő madárlátta merlotja is, ezt is el tudnám kortyolgatni hideg estéken, zenehallgatás, olvasás közben, nagyon erre sem kell odafigyelni, nincsnek hoppák és ühümök benne. Bolyki bikavér is került, a közepes testű, fűszeres bikvér vonalat erősítő, kicsit talán éretlen tétel volt ez. Érettségben nem volt hiány a feketecsokis torta mellé kért és kapott Heimann Syrahnál. De őszintén: copy/paste-elni tudnám a kadarkánál írtakat. Egysíkú bor, indul az aszaltszilvás, kicsit csokis illattól és eljut: ugyanoda.
Volt még egy kellemes francia bor emlékem, közepes testű, gyümölcsösö, nem édes (végre!), kellemes tanninokkal megáldott Cotes du Rhone volt.

Mind a két helynek üzenem inenn, az internet bugyrából: megyek még az utcájukba.

átmeneti borok

2007-11-18T15:37:00.000+01:00

Különböző majdnem-vörösök

Vannak a fehér- meg a vörösborok. Aztán vannak a kettő között elhelyezkedőek. Ilyenek a rozék, sillerek. Nehéz megmondani hol kezdődik a vérbeli vörösbor, a határmezsgyén mozog szerintem a kadarka, legalábbis a mostanában kóstolt, identitásukat kereső kadarkák minden bizonnyal. Mert a fogyasztó (melyik, ugye?) egy vörösbortól testet, töménységet vár el. Persze ugyanez a kérdés felmerül a kékfrankos, pinot kapcsán is.
Most hétvégén az első kalapba tartozó borok kerültek a pohárba, nevezetesen egy rozé, egy siller meg két kadarka.

Az első megállapítás: kóstolni elmélyülten is jó, de két másfél év körüli gyerekkel körülvéve is élmény. Áll az ember a konyhában, nézi a kölyköket, akik épp összevesznek a kisautón, és eleve jobban ízlik a bor.
Másrészt ezek a borok örömmel válaszolnak arra kérdésre, hogy mit együnk a borhoz. Bármit, mondják, és igazuk van. A pástétom, a sonka, a friss kenyér (na jó, ezt megkövetelik), a kecskesajt (érettebb verzióban birsalmasajttal), az olajbogyó mind jól kísérték végig a kóstolást.

Kezdetben Hernyák Laci 2006-os rozéja nézett farkasszemet velünk a pohárból, mi untuk meg hamarabb, így ő vesztett, hamar elfogyott szegény. Nem is volt ez a bor sosem többre szánva: őszi borozást bevezető tétel. Kezdetben kis szénsav, illatban friss, első szedésű málna, még a málnaszőrök is megjelennek az illatban, esküszöm. Nem az orrbavágós fajta, teszem hozzá. Kis maradékcukor, de a mellette jelen levő savak miatt nem zavaró. Alapanyaga pinot noir, hogy van-e még hazánkban 100% pinotból készített rozé, én nem tudom.
Mint ahogy azt sem, hogy siller ugyanebből az alapanyagból készül-e. Olvastam az alkoholista siller tesztjét, ott ilyent nem láttam. Kár, kiváncsi lettem volna mit írnak a műveltek erről a tételről. Mert bizony igencsak jóívású bor ez. Egyes vélemény szerint a délután legszebb bora. Az biztos, hogy mélyebb, nem csak színben, ízben is, hosszú, már amennyire egy siller hosszú tud lenni. Itt a málna már eltűnik, inkább egy virágosabb, lekvárosabb (cseresznye) illat tűnik fel, ízben a savak viszi előre a történetet.
Savakban nem szegény az Orsolya kadarka sem, már meg lett énekelve, ez a palack sem okozott csalódást. Volt némi elméleti összevetés Buttler hasonló fajtaborával, a nyersesség, frissesség szavak hangzottak el, nem kritikai éllel. Meg a lecsengésben levő enyhe kesernye (ez lenne a Csite által megorrontott almasav-maradék)?
A zárótétel hagyott némi keserű szájízt bennünk, holott a bor inkább édességével akart direkt hatást gyakorolni ránk. A Heimann harmados kadarka már a kissé túlérett málna illatát hordozta, alkoholja nekem kilóg az egész kompozícióból. Lehet hogy a túlzott fürtcsonkolás felesleges volt? Nem tudom. Biztos hogy szerethető bor, de nálam a kadarka fűszerek nélkül olyan mint House sántítás nélkül, hogy végre én is írjak bornírt hasonlatot.

savanya

2007-11-16T16:29:00.000+01:00

Kikelet pince, furmint, 2005

Az ominózus borteszt után elkezdtem a furmintjaimat vizslatni. Elsőként felkerült a Kikelet pince 2005-ös furmintja. Első megjegyzésem, bár ilyet nem szoktam, de most muszáj: a cimke. Pontosabban a hátcimke. Ez a kevercs nyelv számomra érthetetlen. Bizonytalan identitást sugároz. Jelen esetben ez nem is akkora baj, ugyanis sajnos a bor is ezt teszi.

Több napon át birkóztam vele, de nem jutottam dűlőre. Azt bizton állíthatom, hogy a bor nem öregedett meg, nem esett szét. Sőt, bodzás illata sincs.
Citromos. Eufemisztikusan azt is mondhatnám, hogy citrusillatú, de nem az, ez tömény citrom. Olyan limonádés az egész hatás.
Sajnos az íze sem mutat mást. Teljesen szárazra erjedt a bor, legalábbis maradékcukrot nem, fedeztem fel benne. A rengeteg savtól azonban mást nem láttam. Egy kis ásványosság még besegít, ez menti meg a bort, de annyira nagyon ez sem. Nem tudom mi lehet vele, mindenesetre a maradék üveg kap még némi haladékot, hátha valamerre elmozdul. Ha nem, akkor az is három pontos bor lesz. Ez most nem több annál.
És sajnálom, mert nagyobb ígéretnek gondoltam ezt annó.

13 franc

2007-11-13T21:45:00.000+01:00

Cabernet franc kóstoló, Maligán

A szokásos heti Maligán kóstoló témája ezúttal a cabernet franc volt. Mivel a fajtát régebben előszeretettel kóstoltam, izgalmasabbnak találván azt a sauvignonnál, de az utóbbi időben kiesett valahogy a látó- és ízlelő körömből, ezért nekivágtam a 13 tételből álló sornak.
Az elképzelés az volt, hogy bársonyos, fűszeres, izgalmas borokat fogok kóstolni, ami nagyjából valóra is vált.
A kóstolási sorrendtől eltérve, saját pontszámaim sorba téve megyek végig a tételeken, kezdve a végéről. Zárójelben a 20 kóstoló száj verdiktjét hordozó átlagolt helyezése a bornak.

13. Salánki pince, 2003, Tihany: Nagyon halvány kadarka szín. Azt hittem viccelnek és betettek a sorba egy kadarkát, netalántán sillert, de nem, ezt cabernet francként árulják, remélem minél kevesebb embernek, savanyú, rossz bor, lefolyó helyett kiöntőben végezte, gyakorlatilag mindenkinél, mert átlagban is (13).
12. Takler 2005: Kicsit meglepődtem a leleplezéskor, de azért nagyon nem. Igazán jó Takler bort én még nem ittam. Így mondjuk sok esély nincs rá hogy drágán mért borukkal próbálkozzak. Illatra rendben volt a bor, jöttek a fűszeres jegyek, ízben a zöldesség mindent elnyomott. (12, egyöntentű lehúzás)
11. Gál Tibor 2005: Abszolút egysíkú, szárító tanninokkal teletűzdelt, túl sok hordót látott bor, aminek gyanítom a hibákat kellett volna hogy elfednie, hát nem sikerült, ezt is egy emberként ítélte el a tömeg (11).
10. Gere Tamás 2003: Nálam az édes vörösbor egyik etalonja volt, üres korty, amolyan körzős-vonalzós tétel, nagyon nem a stílusom, a többieknek úgy tűnt bejön ez (3).
8-9. Chateau Teleki 2005: Sok égetett hordó az illatban, a vanília mindenen átüt. Mögötte meggy, bujaság, ízben szép, fűszeres, csak a kellemetlen szárító tannin, az nem kéne bele. Lehetne jó bor, de nem az. (6)
8-9. Mondivin 2002: Leginkább fahéj illatú bor, édes lecsengése van, nálam ezért büntetés jár. Semmi plusz nincs benne, elindul a korty aztán úgy marad a végéig. (7)
7. Bock 2003 Feketehegyi Selection: Boxi drága bora. (Évek óta kínzó kényszert érzek hogy egyszer én is Boxizzak már egyet. Kár hogy Wunderlich nem volt a sorban...) Villányban engem lehengerelt, most vakon kevésbé. Feketecseresznye, kis paprika benne, baromi hosszú lecsengés. Ez a rendben volt kategória, de visszakóstolva is elmaradt a hoppá érzés. (5)
6. Vylyan 2003: Animalitás, ami már-már zavaró. Ízben málna, aszalt szilva, ami meg szép. Nem tudtam hova tenni a bort, egyszerre vonzott, egyszerre taszított. Utólag lehet hogy őt elpontoztam és hátrébb lenne a helye, de volt olyan érzésem is, hogy ha időben lett volna nyitva a palack, akkor meg előbbre is kerülhetett volna. (mint ahogy átlagosan előbbre is került: 4)
5. Simon 2003: Egyik legizgalmasabb illatú bor. Egy kis éretlenséget mintha éreztem volna benne, de ázsiai fűszerek jöttek leginkább elő, némi aszalt szilvával keverve. Szilvásgombós? Fene tudja, izgalmas mindesetre. Nekem, legalábbis, akkor és ott. (8)
4. Günzer 2004: Itt leginkább a pontozási szakma nehézségeire hívnám fel a figyelmet: két rossz bor után jött ez. Keveset írtam róla, de valahogy előre került a maga fekete gyümölcsös jellegével, kerekségével. Valószínűleg tényleg szép bor lehetett, bár sokan nem így gondolták (10)
3. Turay 2004: Az est felfedezettje. Van benne némi vaníliás illat, de mellette nagyon sok érett gyümölcs, tanninjai kerekek, harmonikus, igen hosszú lecsengésű a bor. És kerül vagy 2100 forintba, abszolút best buy. Hogy a Maligánon kívül hol kapható ez, fene tudja, egy nem gondozott honlapról sokat nem tudtam meg róluk. (1)
2. Bock 2003: Nos igen. Amikor a kistestvér lealázza a nagyot. Bors, meggy, ahogy kell. Nagyon egyben van, nagyon körzős bor, de szerkesztettek bele izgalmat is. Hollywood, de jól esett. Neki valószínűleg mindegy hogy szellőzködik-e. (2)
1. Vincze Béla 2000,selection: Úgy látom megosztó bor volt ez. Nekem már szippantásra is igen hűvös bornak tűnt, érezhetően más volt mint a többi. Én ezt díjaztam, mások nem. Animalitás, de csak diszkréten, ásványosság (Tamás pincét vagy Egert tippeltem helyből), buja, fűszeres, élettel teli bor, meglepett sokminden vele kapcsolatban, a borász is, az évjárat is. (A tömeg 8-at helyre tartotta érdemesnek ezt a bort)

Utólag is meglepett a saját sorrendem, de aznap este ilyen hangulatban voltam, jót boroztam, találtam megint új termelő izgalmas borát, láttam elhullani nagy bort, nagy nevet.

Hogy gyakrabban kerül-e a poharamba eztán ez a fajta? Franc tudja.

Égetett szesz

2007-11-11T22:16:00.000+01:00

Hermány leányka, 2006, Orsolya pince

Van az úgy hogy valamire készül az ember, aztán csak nem úgy sül el, ahogy. Készültem hogy komplettírozom az Orsolya leányka trilógiát, ez végülis sikerült. Jó ötletnek bizonyult utólag az is, hogy a rizottó felöntéshez használtam ezt a bort, bár megremegett a kezembe a frissen bontott üveg.
De a bor most nem jött be.

Pedig. Először is, a legszebb cimke volt a boron, nekem legalábbis ez sugározta a legtöbb vidámságot. Talán a tappancs-betű miatt. És úgy is indult, hogy nagyon szép, mély szalmasárga szín, illatban pedig töppedt szőlő. Meg is néztem, 30 % volt a töppedési arány. Eddig rendben is lennénk, ez ilyen lett. 13%-os alkohol, tehát az eddgieknél kevésbé alkohol hangsúlyos leánykát vártam. Ízben viszont az alkohol dominált, mellette a savak semmilyen kiegyenlítő szerepet nem játszottak. Konkrétan égette a bor a torkunk. Nem találtam harmóniát a borban, se frissen, sem melegebb állapotában, semnem másnap.
A friss szüreti jelentés szerint az idei Hermány nagy ígéret a pince számára. Kiváncsi leszek. Ez így most három pontos csak.

Olcsó bornak leve

2007-11-11T22:15:00.000+01:00

Olasz hétvége

Nyári emlékeket felidézve került elő a spájzból egy vörös és egy fehér bor Olaszországból, mindkettő bőven a 10 euró alatti árfekvésből. A vörös Valpolicella völgyből származó Ripasso volt, valahogy nagyon megkapott engem ez a 'technológiai borfajta', a fehér pedig a tömegtermelés legmarkánsabb képviselője, egy Trebbiano fajtából szűrt tétel volt, Garda-tó környékéről. Nézzük mit tudnak az olcsó olasz borok!

Rémisztgetni, elsősorban. Hogy tudniillik olcsó bornak nem feltétlenül híg a leve. A vörösnek kifejezetten nem.

Ripasso 2004, Azienda Agricola BONAZZI DARIO E FABIO

Nagy, meleg illat, málnás vattacukor és gyümölcslé, pirosak, örömteliek. A korty lendületben van, marad is a fogyasztás alatti három napban, a lecsengés végig hosszú. Tanninnak szinte nyoma sincs, körbeöleli az ember száját, betölti, de nem szárítja ki. A nyelv lila lesz az esti poharazás után. A paradicsomos tészta jól megy hozzá, pláne ha húsos. A parmezánt kifejezetten kedveli a bor, én is. Hat pontos örömbor.

Lugana 2006, Azienda Agricola Bulgarini, Pozzolengo

Pozzolengo egy kis városka a Garda-tó környékén. Ideális kiindulópont ha a tóra kiváncsi az ember, de a nyüzsgést el akarja kerülni, mert mondjuk családi nyaralást szeretne, agroturizmust. A környéken hemzsegnek az ilyen szállások, meg a helyek, ahol a helyi ízeket lehet megkóstolni. Mi történetesen a bort gondoltuk ilyen íznek, így bekopogtunk Bulgariniékhez. Rosszkor, ugyanis épp nem voltak nyitva, így a helyi kóstolás elmaradt, de pár bort eltettünk jobb napokra. Ezt a trebbianot, amit itt történetesen Lugananak hívnak ha jól rémlik kevesebb mint 6 euróért mérték.
240-260 kiló szőlő jön le egy hektárról ebből a fajtából. Azt mondják legalábbis ők. A szüret kézi, a feldolgozás modern, az íz intenzív. Zöldes sárga szín, aszalt gyümölcs, sárgabarack illat, komoly, krémes korty, közepesen hosszú lecsengéssel. Mindennap innám, pláne ennyi pénzért. Kis izgalom persze kéne bele, node ennyi pénzért?! 5 pont határán a bor.

Tanulság? Tudja a fene.

Palackba zárt Somló

2007-11-04T21:58:00.000+01:00

Somlói Apátsági pince, Hilla cuvée, 2006

Az úgy volt, hogy egyszercsak azt olvastam: új termelő bukkant fel Somlón, első borukat Hilla néven forgalomba is hozták (és jól tették, mondom így egy palack után). Zwack forgalmazás, hogy ez hordoz-e bármilyen értékítéletet, nem tudom.

El is határoztuk hogy a pincét megnézzük, Somlót szeretjük úgyis, kirándulni meg jó. Aztán a gyerek nem így gondolta, kirándulás helyett orrszívózás lett. De a kíváncsiság nagy úr, így helyszíni szemle ide vagy oda, a palackbontás azért megtörtént.

Remek kezdés egy induló borászattól, ezt az elején le kell szögeznem.
Tudtommal 6 éve építgetik baráti alapon a pincét, Fazekas Tibor értő borászkodása mellett még hárman, tehát némi tapasztalat van már mögöttük. De örülök hogy újabb pince szeretné megmutatni nekem, mi is az a Somló (legkisebb magyar borvidék,Vágó úr).

Hát elsősorban ásványok, ezt mondja a Hilla, meg mézes mangó. Legalábbis az illata Somlónak ilyen, szerintük. Az íze meg sós, meg tropikális; egyszerre édes, egyszerre keserű (mandulás). Ha nem tudnám hogy nincs benne olaszrizling, belemondanám. De tudom hogy 60-30-10 százalékban van benne hárs, juhfark, furmint. De nem érdekel ez, egy cuvée ne arról szóljon, hogy mi van benne, hanem önmagáról. Meg a termőhelyről. Ezzel a borral sikerült bemutatnom Somlót a páromnak, ő ugyanis eddig azt hitte hogy a félszáraz bor kicsit édes, mostantól elhiszi hogy ha azt írom/mondom hogy a bor sós, ásványos. És értjük, mit jelent a vulkanikus talaj.
Hosszú, kellemesen hosszú a bor. Két dolog tesz neki igazán jót:a dekantálás és a melegítés, olyan vörösbor hőmérsékleten a legszebb, talán. 7 pont határán a bor, osszuk is ki neki ezt.

Azért a terv változatlan: a pincét meg fogjuk látogatni. Immár elvárások is vannak, azonban.

elzászi kitekintés

2007-11-03T14:02:00.000+01:00

Pierre (és Chantal) Frick kóstoló, Terroir klub

Keveset tudok a külföldi borokról, pláne a franciákról, hovatovább az elzásziakról. Amit, azt is olvasmányélményekből. Ezért is örülök annak hogy eljutottam egy ilyen kóstolóra.

Ahol a termelő házaspár (Kató András tolmácsolásában) elsőként a szemléletmódjukról mesélt. Biodinamizmus 1981 óta, előtte 11 év organikus művelés. Homeopátia a szőlőben, röviden ez a lényege a módszernek, no meg kvázi nulla beavatkozás a borospincében. Minimális kén, ennyi. Az eredmény: természethű borok.
Teszik ezt olyan környezetben, ahol 30 körüli a megengedett beavatkozások száma, kezdve a tannincserétől, a chaptalozáson át a a fajélesztőkig.

Szimpatikus volt az a szemlélet, hogy minden borhoz egyből ételpárosítást is javasoltak, hisz valóban: a jó bor egy jó vacsorát ki kell hogy egészítsen.
Ami meglepő volt: jó pár éve felhagytak a parafa használattal, részben a TCA problémák miatt, de leginkább azért, mert egy parafa dugó, szerintük, rányomja valamelyest a bélyegét a borra. És a valamelyest már ellene van a filozófiájuknak. Ezért ők koronazárral palackoznak. Igen: söröskupakkal.

Ilyen borokat, többek között (nem mindent, hisz volt itt még szemléltváltás előtti tétel is).

Pinot noir, 2002: Birtok pinot, azaz több dűlő termése. 2002 nehéz év volt, nehéz szürettel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az összesen 2 hektár pinot 20 ember 5 napig szedte, válogatta. Persze a válogatás már szüret előtt is intenzív volt, ez a 100 embernapnyi munka csak a szüretre vonatkozik. Az eredmény: téglapiros bor, kissé narancsos karimával. Illatában a gyümölcs uralkodik, kóstolva kellemes, szép pinot, de sok pluszt nem ad hozzá a pinot képemhez.
Pinot noir, 2002 Rot Murlé Terrasses: Külön dűlő is készült abban az évben, a szüretre a fentiek vonatkoznak, csak a feldolgozóban lett külön erjesztve a bor. Teljesen más anyagnak tűnik, egyrészt a sokkal szigorúbb hozamkorlátozás miatt, másrészt a dűlő egyénisége miatt is. Illatában háttérbe szorul a gyümölcs, a bőrős, húsos, animális anyag, nagyon meleg, alkoholosabb érzetű (és alkoholosabb) a bor, sokkal komplexebb, sokkal szebb.
Pinot noir, 2005, Ráspi: A kóstoló után, versenyen kívül került a poharamba ez, ezúton is köszönöm az Ismeretlen Úriembernek, aki beletöltötte. Valami eszméletlen gyümölcsáradat jött ki a pohárból: elsősorban ribizli, de málna, cseresznye, valahány nyári gyümölcs ott tobzódott. Íze ehhez mérve is komplex, kerek. Teljesen más anyag mint az eddig megismert egri pinot-k, valószínűleg Sopron ezt tudja: játékosan komoly bor, vagy inkább komoly játékos?
Sylvaner 2002: Miszerint zöldszilváni. Igen, az ami itt nálunk alsópolcos, literes bor. Ott is, teszik hozzá, node erre is képes a fajta ha megfelelően bánnak vele: mély szalmasárga szín, letaglózó illat. Nekem elsősorban birsalmasajt, akácmézzel. Kóstolva kicsit vaníliás, mazsolás érzetű, igen összetett, hosszú bor. Nem mondanám meg róla, hogy 5 éve an palackban. Egy nagy meglepetés volt.
Riesling Bihl, 2004: Citrusok az illatában, ahogy az egy rizlingnél kell, kis maradékcukor van benne, de szinte teljesen száraz már az érzete a bornak. Nekem kicsit üres volt, egysíkú.
Riesling Vorburg Grand Cru 2003: Terroir bor. Illatában, ízében nem tipikusan rizling, sokkal inkább a meszes talajt emeli ki, nagyon komplex bor, nagyon friss, nagyon aromás. Mint kiderült seprőn volt tartva, egyszer leállt az erjedése, de nem lett lekénezve, így lement az almasav bomlás, majd következő nyáron teljesen kierjedt a maradékcukor. Szerettem ezt inni.
Gewürztraminer, 2005: Parfümösségnek nyoma sincs, meglepően mandarinos az illata. Igen lendületes, együltőhelyes bor, kicsit a mazsola is bevillant nekem a lecsengsében.
Sylvaner Moellux Bergweingarten 2001: Édes bor, sőt, kései szüretelésű, amit a fajta miatt nem lehet ráírni. Akácméz, 30 g cukor van benne, de ennek jó ha a felét lehet érezni, abszolút könnyed, fiatal bor benyomását kelti.
Riesling Vendange Tardive 1997: Sokadszor volt az az érzésem, hogy ezt nem hiszem el. Nem hiszem hogy 10 éves bort kóstolok, annyira fiatalos az íz, az illat, a szín. Nyoma sincs fáradtságnak, lendületes, nagyon krémes érzetű bor, libamáj az ő társa, szól a verdikt, és hát lehet. 42 gramm a cukra, de ő is letagadhat jónéhányat ebből is, a korából is.
Pinot Gris Sélections des Grains Nobles 1992: azaz szemenként válogatott szürkebarát. Mélyarany szín, aszús illat, a poháron felmászik a bor. Igazi desszertbor, ehhez ne együnk semmit, ezzel fejezzük be a vacsorát.

Összességében: élmény volt. Élmény volt látni azokat a mély színeket a pohárban, amik a természetes módszernek köszönhetőek (állítólag; kicsi vagyok én ezt megítélni), de ha más nem, akkor a borok kora és ennek ellenére meglévő frissessége azt mondatja velem: a módszer működik.

dödölle, gesztenye

2007-10-29T08:44:00.000+01:00

Baráti borozás keretében a fenti étkek mellé kerítettünk bort. A dödölle kapott négy fehéret, nevezetesen négy olaszrizlinget, a gesztenyéknek vörösek jutottak, szám szerint három.
A móka kedvéért a fehérek vakon lettek kóstolva, hogy ne befolyásoljon a termelő kiléte senkit. Érdekes hogy nem jött ki azonos végeredmény senkinél, node ez végülis így van jól.

A legnagyobb egyetértés Szászi Endre "Kabócás" olaszrizlingjének megítélésekor volt. Nagyon szép tétel, a félszárazság csak kidomborítja a rizlingességet, a korty végi kesernyét balanszíroza. (Megnyugtatásul: senki nem beszél így a barátaim közül...) Kellemes, üde bor, én hatpontosra taksálom, legalább.
A legmegosztóbb díjat Fekete Béla 2005-ös rizlingje érdemelte ki: volt aki szerint akár még a második helyre is érdemes volt, nekem abszolút negyedik, de nagyon az. Most nyithatnék elméleti vitát hogy az oldszkúl iskola képviselője-e a bor, vagy csak szimplán nekem nem jött be a nem túl tiszta hordóíz, a korty végi túlzott savanya (nem is kesernye!), hiába a mineralitás, ez most nem lökte feljebb 3 pontnál a bort.
Kevésbé osztotta meg a nagyérdeműt a Tamás pince 2003-asa. Egyetértettünk hogy ez egy más kategória a többi borhoz képest: vajas, telt, harmonikus, ámde inkább chardonnay jegyeket muattó, szépen megöregedett bor, nálam 4 pont még mindig, erős négy, nyaldossa az öt határát. Most nem mászott fel odáig.
Korrekt tétel volt Laposáék badacsonyi rizlingje, fajtajelleges, kesernyés, ásványos, gömbölyű, 5 pontot zsebre tehet, többet azért nem, mert a 2005-ös somlai, az a referenciabor immár náluk, abban volt valami plussz.

A hősies gesztenyepucolónak köszönhetően volt mit eszegetni a vörösökhöz is. Elsőként az Orsolya pince kékfrankosa került a pohárba: gyönyörű bor, pinós beütésekkel, gyümölcsök, elsősorban málna, csereszenye, virágok, kis bőrösség. Meg van benne minden ami nálam 7 pontot ér, a játékosság, a több-mint-kékfrankosság.
Áldás, 2004. Szerintem kb. a csúcsán tart a bor. Meleg, gyümölcsös illatú, nagyon kerek, szép tannin, visszafogott fa használat, hosszú. Valami finesz még kéne bele, így most ez 6 pont legyen.
A Kiss Gábor féle Merum meg egy nagy meglepetés. 8 óra alatt képtelen volt magához térni, annyit állt ugyanis nyitva. Az illata szépen kibomlott, eltűnt belőle a kezdeti bizonytalan fásság, maradt a tömény feketeribizli illat. Színe igen mély. Íze viszont: szárító, kellemetlen tannin. 3 pont, mondtam, és ejnyéztem. Mivel ő volt az utolsó a sorban, maradt belőle rendesen. Másnap estére eltűnt a "rossz" tannin belőle, illetve visszahúzódott, és a bogyósgyümölcsök maradtak meg. Lehet ez? Jó ez? Így akár ötös alá is lehetne, összeségében maradjunk a 4 pontnál, de aki érti a tannin-evolúciót az adja át!

Végeredményben azért a kóstolót a dödölle nyerte.

mintha krétát nyalogatnál

2007-10-26T19:59:00.000+02:00

Gróf Buttler kóstoló, Decanter

Van egy ember. Szakálla is van, nem feltétlenül kender. Meg legendája, hatalmas. Először egy borászlegény mesélte nekem hogyan sikerült emberünket visszaköszönésre bírnia: váratlanul, egy dűlőút közepén megsüvegelte őt. Más helyen Kapitánynak nevezik őt. A kóstolón csak szimplán Bukolyi úrnak nevezte őt A Sommelier. Mert ez egy olyan kóstoló volt, ahol jelen volt A Sommelier, meg A Boríró (név és cím a szerkesztőségben).
Meg jelen voltak a Buttler borok, és elmeséltek azok mindent a készítőjéről (fent említett urak persze segítettek a botfülüeknek kicsinyt). Beszéltek a hatalmas befektetésről, ami révén a legjobb egri területeket (Nagy-Eged, Szarkás) faggatja Bukolyi László, elmondták hogy jelenleg albérletben laknak a borok a Kőporos pincében, és szóltak arró is hogy a divatirányzatokkal szembe menve hatalmas borok készülhetnek. Kikotyogták hogy ilyen brutális terméskorlátozás nemigen van még hazánkban, 3-4 tőke ad egy palack bort (aki büszke a terméskorlátozására, az 1 tőke 1 palack nagyságrendről beszél általában) .

Minden bor kapott 8 óra levegőt, ez kellett is nekik, így mondták.

Elsőként egy 2005-ös viognier került terítékre. A fajta a Rhone-völgyből érkezett Egerbe, és úgy tűnik jól tette hogy idetalált. A telepítés oka a syrahval való házasítás volt elsősorban, de eddig frigy még nem jött létre, önállóan mutatja meg a bor mit is tud a micsoda is?. Nem feltétlenül a fajta, ugyanis. Tud egy krémes, olajos testet produkálni, finom, visszafogott illattal, ásványos, gyümölcsös ízzel, hosszú lecsengéssel. Itt már érezni lehetett hogy kevésbé fog ez a kóstoló a fajtáról szólni, ugyanis ezt a mineralitást, ezt krémességet inkább az Eged-hegy tudja. A terroir szó ekkor már el is hangzott.
Aztán kaptunk egy sűrű, magas alkoholú (14,5) chardonnayt, 2006-ból. Fa, sok fa, hangzott az első verdikt. Acéltartály, válaszolt a sommelier. Minden ami a borban volt, a Szarkás-tetőt mutatja, meg az érett szőlőt dicséri. (Azért a végén a némethattilachardonnayt énekeltük el.) Szép bor volt, szó se róla, de.
A 2004-es Szarkás pinotnál szó sem lehetett de-ről. Ott pinot kaptunk, az egyik legszebbet amit eddig láttam. Ez a pinot, hangzott a borbemutatás, és valóban, ebben benne volt minden, amiért a pinot szeretem: erdő, gomba, cseresznye, málna, bőr, hús, megannyi illat és íz. A színe rubint piros volt, opálos. Mert se derítés, se szűrés nem érte a bort; kockázatos vállalkozás a Bukolyi-borászkodás, de ez engem meggyőzött a kockázat vállalásáról.
Érdekes volt a borok sorrendje, szakértőink késhegyre menő vitát folytattak le a témában, de győzött a tanninra alapozott sorrend, úgyhogy 2004-es egri bikavér jött. Hogyan? Bikavér, aminek a tanninja alacsony?! Bizony, ez a bikavér nem akar nagy testű bor lenni, könnyed, gyümölcsös (bogyósgyümölcsök), borsos, véget nem érő lecsengésű bor akar lenni.
Aztán angyal szállt el felettünk, mert a pohárba került a 2005-ös kadarka. Néztük, illatoltuk, megmászattuk a pohár falán, és én elhittem hogy a legjobb magyar vörösbor van a poharamban. Nem is tudtam mit írni róla, felesleges kiemelni a csipkeillatot, a rózsaillatot, a fűszeres, légies ízvilágot, a végtelen lecsengést.A Boríró szerint értelmetlen volt folytatnia kóstolót, de azért a show must go on elv diadalmaskodott, így jött a következő tétel.
Méghozzá megint pinot, de most már az évjárat és a termőhely megváltozott: 2005, Nagy-Eged. Nagy bor lesz. Most nekem a 2004-es leverte ezt. Még a végén kicsit szárít a tannin, még nem simult bele minden a borba, de itt már egyértelmű volt: a terroir borászat egyik csúcsa ez a bor is, azt a mineralitást ami ott lakik a hegyen teljes mértékben áthozza a pohárba. Mintha krétát nyalogatnál. (Utoljára ugyan általánosban, dolgozat-kerülés céljából, de igen, ez az. És ettől sem lázasodtam be.)
Megkaptuk ennek a bornak a 2006-os változatát is, az sokkal sötétebb, már majdnem vörösbor színű, édes érzetű, nagyon ásványos, kicsit a végén kilógó alkoholú ez. De ezt is szeretném az elkövetkező években nyomon kísérni.
Elkövetkezett a szentségtörés ideje, vélték kalauzaink, és előrukkoltak egy 2006-os oportóval, miszerint portugieser. Hát nem egy villányi bor, az szent. Nagyon érett szőlő adta az alapanyagot, ez a magas alkoholban meg is testesült, ami nem tette könnyeddé a bort, a málnás illat ellenére nekem a bor nem bizonyította be hogy oportóra szükségem van.
Végül előkerült a syrah trilógia. 3 termőhely, 3 különböző egyéniségű syrah. Megosztó borok ezek, mert nem a megszokott ausztrál, dél-afrikai 'meleg' syrah érzetet adják. Az első tétel, ami a Szarkás-tetőről került a palackba kifejezetten hűvös volt, még ha ez a kifejezés értelmezhetetlennek is tűnik. Volt egy -engem- zavaró büdösség a borban, kis édeskömény illat. A Nagy-Eged alsóbb részéről, 300-400 méterrről származó bor megint szinte kizárólag a hegyről szólt. Sós, minerális íz, kis animalitás, fűszerek, nagy bor, de szerintem nem nagy syrah.
Mint ahogy a 400-500 méter magasból származó bor, a három közül a kedvencem, sem mint syrah fogott meg. Hanem az a borsos aszalt szilva íz, az a rengeteg ásvány, már megint, az nagyon rendben volt.
Még kaptunk egy bónusz bikavért, 2005-ből, természetesen Eged-hegyről, lehengerelt. Koncentrált gyümölcsillat, hatalmas nagy test, végtelenül hosszú lecsengés, még nincs forgalomban, mert még kis idő kell neki a palackban, de megértem hogy A Sommelier miért ezt fogja karácsonykor az asztalra tenni. Magának, persze.

A végén egy talált sárgamuskotály (állítólag a syrah szállítmánnyal keveredett a hegyre fel) kívánt jó éjszakát nekünk, ő benne már túl sok volt mindenből, főleg az alkoholból, nem szerettük, de szerintem csak azért kaptuk, hogy lássuk: ilyen is van. Meg hogy a palackokban található maradékokra rávethessük magunkat.

mennyi szétment arc

2007-10-23T20:10:00.000+02:00

Furmint kóstoló, Maligán

Szeretem a borkóstolókat, mert mindig talál az ember egy új kedvencet, megerősíti magát hogy igen, amit szeret az tényleg megállja a helyét, vagy csudálkozik.

Hát most ez utóbbi volt (bár került új meglepetésbor is azért), egy idő után már csak néztem az arcokat a Maligánban, és nem is kellett kóstolnom, írtam automatikusan hogy "szétesett, eloxidált" bele a jegyzetfüzetbe.

Már korábban is terjengtek hírek a furmint palackállóságáról, nem túl jók, de erre nem számított azt hiszem ott senki sem. Nagy nevek borai (2004-esek!) voltak felismerhetetlenül elecetesedve, szétesve, eloxidálva. De nézzük sorba mi került a pohárba.

Egész jól indult pedig az este:

Béres furmint, 2006. Citrompótló íz, felismerhetetlen fajtajelleg, tipikus rajnai rizlingnek gondolnám, jól le is pontoztam, tudva hogy az első bor nehéz helyzetben van, de mégis. Nálam 61 pont, átlag 64. (Jó, annyira nem indult jó.l)
Gádor Betsek-dűlő, 2006: Töppedt szőlős illat, kissé túl hangsúlyos benne a fa, de komplex, szép bor, kis maradékcukorral. 81/77 pont.
Kikelet Lónyai-dűlő, 2006: Gyümölcsös illat (többek szerint: bodza, és tényleg, az is), kis kesernye a lecsengésben, rendben volt, de nem volt átütő. Utólag keveseltem a pontját, bevallom. 66/72 pont.
Gádor Mézes Mály 2006: Visszafogott, tiszta illat, nagyon komplex, kis maradékcukorral, kellemes bor. Nálam 76, amúgy 78 pont.
Kikelet Farkas-dűlő, 2006: Kicsit nekem savhangsúlyos, még nem állt teljesen össze, de már most is látszik hogy szép lesz.A végén összekóstoltam a másik Kikelettel, és nem, szerintem nem ugyanolyan a kettő illata. De jó volt vitatkozni hogy fajélesztős-e. 64/72 pont.
Degenfeld barrique, 2006: Illata teljesen semleges, íze nagyon fás, kis melegedés hatására szépen fejlődik a pohárban, lecsengése nagyon szép. Nálam 74, összességben 78 pont, ezzel közönségdíjas (namost 78 ponttal kóstolót lehetett nyerni, no comment).
Béres 2005: Olajos struktúra, mély szín, kb. most lehet a csúcson, de nem nagy bor. Hiányzik belőle a rafinéria. 70/74 pont.
Gádor, Király-dűlő, 2005: Almás-barackos illat, nagyon összetett ízvilág, hosszú és kellemes lecsengéssel. Nálam ő nyerte a vakkóstólást, 84 ponttal. A többiek szerint 77-nél nem több, és harmadik.

És innentől egy meredek lejtő:

Degenfeld, 2005, barrique: eloxidált vacak. Abszolút utolsó.
Királyudvar, 2004: Egyike a nagy ledöbbenésnek, menthetetlenül szétesett bor. 2004-ben kapta a Maligán hordómintaként, idáig tárolták, hát kár volt.
Pendits, 2004: oxidált íz, illatban még mutatott egy kis hársmézet.
Homonna Határi-dűlő, 2004: Ezt nem akarta senki elhinni, de egy nagyon öreg, nem hibás bort kaptunk az arcunkba. A színe még teljesen rendben volt, illatban már bizonytalan volt, íze telt, de kezdődő oxidáltság benne. Nálam még 66 pontra jó volt, átlagosan 64-re.
Béres, Lőcse-dűlő, 2004: meg van ez is zavarodva már, írtam fel róla, utolsók közt vitézkedett ez is.

Lehetett volna szép vége is:

Fekete Béla, 2004: Fény volt ez az alagútban, de csalóka fény. Minerális sósság van még benne, de már a fáradtság elnyomja azt is, pedig a pohárban szépen, olajosan mozgott. Kapott tőlem 70 pontot, de csak az előzőek utáni örömömben.
Györgykovács, 2004: Vessenek a mókusok elé, de nekem ez tetszett. Többek szerint ez is el van már oxidálva, ezt nem írtam alá, még visszakóstolva is kellemesnek mondtam, nem vennék belőle, de nem öntöttem el. Nálam ő 72 pontot kapott. Egy része a pontoknak annak szólt persze hogy újra én ittam, nem a kiöntő.
Csordás-Fodor, 2003: Tiszta illat, összetett íz, nekem kicsit birsre hajazott, 75 pontot szabtam ki rá, mások 72-őt.
Csordás-Fodor, 2001: ne is beszéljünk róla, summázata volt a kóstolónak.

Summázat:

A közönség ezt díjazta:
1. Degenfeld Barrique 2006
2. Gádor Mézes Mály 2006
3. Gádor, Király 2005
4. Gádor Betsek, 2006

Nálam:
1. Gádor, Király 2005
2. Gádor Betsek, 2006
3. Gádor Mézes Mály 2006
4. Csordás-Fodor, 2003

Bár visszakóstolásnál a Mézes Mály vitte a prímet.

Szóval csak lett találva új, szimpatikus pince (Gádor), de elkezdem felhordani a furmintjaimat a pincéből mielőtt baj történik.

himmel und hölle

2007-10-17T20:23:00.000+02:00

A hétvégén összeszedett enyhe lefolyású nátha kúrálása közben (lassan énblog leszek...) az az elvetemült ötletem támadt, hogy megbontok egy üveg 'került bort'. Találtam ugyanis egy üveg Gundel tokaji hárslevelűt, 2003-ból, a félédes fajtából. Mentségemre legyen mondva: nem fizettem érte.
Nem éreztem hibásnak a palackot, szögezem le az elején. Én vagyok a hibás hogy ilyen ötletek jutnak az eszembe.
Egy szétesett, a műcukor íztől a kesernyéig terjedő ízskálán mozgó, pedig illatban még bíztató löttyöt találtam a poharamban. Aztán a lefolyóban láttam már az italt. 2 pont, büntető 2 pont. És ígérem hogy amint színre lép egy új Gundel bor, immár a Mádi Kör tagjaként hozamkorlátozott formában, igyekszem megkóstolni azt is.

Addig azonban ijedtemben egy St. Andrea 2005-ös 'sima' pinot noirt bontottam. Könnyed, gyümölcsös, szép savakkal megáldott teremtés ez a bor, kicsit a végén biccent az alkohol, ettől azonban csak a lecsengése lesz végtelenül elnyújtott, igencsak kedvemre való, 6 pontot erre ki merek osztani. Szexi bor. (Érzékeny lelkű olvasóimtól elnézést kérek.)

Végeredményben jót boroztam, a náthám javult, hétköznapra mit kívánhat még az ember fia?

sírni, sírni, sírni

2007-10-16T19:41:00.000+02:00

avagy Figula Nyerges a legnagyobb király

Hétvége, gyerekes program. Felkapott vidéki gyerekbarát hotel. Minden rendben van vele, gyerek élvezi, szülők élvezik. Aztán vacsora.
Régóta kikivánkozik már belőlem: miért nem képes egy magára valamit is adó hely normális borlapot összeállítani? Kedvencem a felkapott éttermekben megjelenő, igen silány minőségben elém tett in vino veritas-os borlap, egy fokkal jobb amikor a bortársaság lapját tolják elém. (Ebből a legszebb kivitelő a Klasszban van, és legalább nem tucatborokkal teleírt.)
Konkrét esetben adva van egy szálloda, ami gyerekes családokra épít, meg német/osztrák nyugdíjasokra (gyógyászat okán). Az előbbi réteg tele van sznob apukákkal (jelen!), a másiknak meg szimplán van pénze. A hely egy köpésre van a Balaton-felvidéktől.

Mondom mit adtak decire: Németh-Bezerics pince 3 fehérbora. Chardonnayt ittam, értékelhetetlen volt, faforgács íz, fajtajelleg nulla. Gondoljunk bele: ebből a borból fog az osztrák következtetéseket levonni a magyar borokról.
Szintén sirám: miért nem lehet 5-6 fehér és ugyanennyi vörös bort nyitva tartani egy felkapott, sok ember megfordul benne helyen? Érthetetlen ez.

Másnap már a külön ajánlatként megjelenő Figula bort ittuk, szerencsére találtam partnert hozzá. Súlyos bor. Félliteres kiszerelés, nehéz üvegben. Pinot gris, miszerint szürkebarát, szelekció. Mély, aranyló szín. Kezdetben élesztős illat, ez valami Figula kézjegy lehet, lassan hamarabb fog ez eszembe jutni róla ez mint a loboncos haj. Aztán nyílik a bor. Mineralitás már illatban is , meg virágok, növények, rét. Ízben szikla, szőlő, komplexitás. Lecsengése hosszú. Nyarat idéző. Figuláttöbbésose visszavonva. 6 pont kiosztva.

De ez még nem menti fel a béna borlapos helyeket.

Hernyák és a többiek

2007-10-09T19:30:00.001+02:00

Valahogy nekem eddig Etyek kimaradt. Pedig mostanában lépten-nyomon azt hallom a borászoktól, hogy ha van kedvenc fesztiváljuk akkor az Etyek, akár a pincefesztivál akár a kezes-lábas. És nem csak mert ingyenes, bár nyilván az is jól jön, de meghívásos, baráti. No ezt a baráti hangulatot mentünk megnézni nem-fesztivál hétvégén ( amúgy ebből van több egy évben).

Megtaláltuk.

Először a Hernyák Lacinál. Aki persze Hernyák Vali is, meg ott van a fiú is, aki lassan papíron is szőlész-borász lesz. Szóval igazi családi pince a Hernyák pince. Ahol jó lenni. Rusztikus, mi több: eklektikus kóstolóhelyiség, gyertyafény, fotel, bor. Jó ott időzni, pláne ha kerül a pohárba is. Került, időztünk, köszönjük.

Ami került: sok pinot noir. Ez az a fajta, amiből fehér, rozé és siller versenyző is kikerült, no meg ott érik a hordóban a vörös is. Meg került más is:

Pinot noir, fehér : barackszínű, kicsit édes, kicsit kesernyés végű, könnyed nyári bor, a beszélgetős műfajból.
Birtokbor: 40% chardonnay, 40% sauvignon blanc, 20% pinot: krémesebb struktúrájú, mélyebb színű, könnyed, jól csúszik. Én szivesebben beszélgettem emellett.
Sauvignon blanc 2006: hordós érlelésű, még igen friss, a savak kiugranak még belőle, érezhetően komoly játékossá érhet, a tervek szerint jövő decemberig palackban érik, meglátjuk.
Szürkebarát: a kedvenc fehérem volt egy ideig a kóstolásnál. 7 g maradékcukor, mazsolás, puncsos íz, kissé visszafogott illat, a friss levegő jót tesz neki, ezt egy órával később örömmel állapítottam meg. Mondjuk akkor már könnyű volt megörvendeztetni engem.
Rozé: hordós érlelésű, zárkózott, málnás illat, tipikus "őszi rozé" (c) Németh Attila
Siller: nálam ő nyerte a rózsaszínbor versenyt, már határozottan pinós bor, akár annak is elmehetne, nagyon elegáns, fűszeres illatú, jól iható tétel.
Királyleányka, 2007: hát ezt a muslicákkal együtt ittuk a pincében, ahol a reduktív borok életét éli, még igen elején tart a borrá válásnak, érdekes volt megkóstolni. De hogy egy borász ebből hogy tudja megállapítani hogy kell-e valamit borászkodnia?! (Lehet hogy ért hozzá?)
Sauvignon blanc, 2004: egy reduktív bor, ami csodálatosan egyben van, friss, zamatos, ropogós, valószínűleg az etyeki savak komoly potenciált biztosíthatnak az itteni boroknak.
Zöldveltelini: a bor, amiért kutyaszemekkel kellett nézni, ugyanis már elfogyott. Megérte a nézés, ugyanis egy nagyon komplex, szép bort kóstolhattunk, kicsit marcipános, mások szerint brackos felhangokkal (lehet igazából ilyen esküvői marcipánbarack volt az illata), végül ő nyerte nálam a fehérbor-versenyt, plecsnit majd gyártok hozzá.

A szállásunk az etyeki vendégfogadóban volt, ahol kaptunk enni, jókat, adtak inni is, kinek mit, nekem ezt:

Kattra rozé : nagyon üde, gyümölcsös, enyhe kesernyével a végén, igazi nyári rozé, ami nyárutón is jó hangulatot teremt.
Rókusfalvy Sauvignon blanc azt hiszem ez a nemhordós volt, mindenesetre jól esett. Az első korty valahogy furcsa volt, aztán összeszoktunk
Rókusfalvy szürkebarát: más ligában focizik mint a Hernyák féle, ez a reduktív, könnyedebb műfajban játszik, ott jó, rakkolós játékos, nem mutat be nagy cseleket, de tisztességesen végigfutja a meccset.

Azért etyekinek lenni jó dolog.

magyar nemzeti hip-hopot!

2007-10-08T06:31:00.000+02:00

Orsolya pince, Ostorosi kadarka, 2006

Vannak evidenciák. Ilyen az is hogy a kadarka hungarikum. A hungarikumokat szeretjük, a magyar gasztronómia világhírűségétől a magyar tudósok nagyszerűségéig. A kadarkát viszont tényleg szeretjük, már amikor. Ha épp valami részeg üvölti mellettünk hogy 'rajta jó kadaaaarka', akkor még kevésbé, persze.

Viszont fogalmam sincs milyen a jó kadarka. Fűszeres, ezt szokták mondani. Kadarka ízű, ezt kínunkban mondjuk, feszengünk a művelt borissza előtt. Valahogy tív éve ez a bor a Nagy Magyar Válasz az újvilági, meg a francia vörösökre, de nem emlékszem egy cikkre sem ami arról szólt volna, hogy a magyar kadarka betört a csúcsgasztronómiába. Úgyhogy egyelőre kadarkázzunk itthon. Hagyjuk, hogy hadd tanulják a borászok ezt a fajtát, bízzunk Heimannék klónkísérletében, és keressük a jó kadarkát.

Tegye fel a kezét aki már megtalálta.

Most vegyék le a kezüket a Bukolyi és az Andrea hívők is. Nagyjából a ménesi rajongók maradtak, gondolom. (Akik persze kibékíthetetlen ellentétben vannak az előző két úriember kadarjával, folyamatos a vita hogy vajon lehet-e természetes az a sűrű anyag amit Balla Géza palackoz.)

Én még maradok felemelt kézzel, megadtam magam Orsolyáék szüzének (meg mondjuk a Buttler és St. Andrea kadarka kimaradt még - UPDATE: előbbi már nem).

Szóval Orsolya kadarka, 152 palack érhető el, illetve annyi már tuti nem, egy immár az immunrendszeremet erősíti. Szűztermés, ennek minden állítólagos előnyével. Szeptemberben került palackba, tehát még az út elején jár.
Nyitásként nagyon visszafogott szín, silleres, már-már narancsba hajlik. Első illatoláskor azt mondtam: hecsedli. Aztán megijedtem, hogy már ivás előtt berúgtam. Mi az hogy hecsedli-illat? Honnan veszek én ilyen hülyeséget, nem tudom idejét sem mikor utoljára csipkebogyó lekvárt ettem. Úgyhogy egy álmatlan éjszaka után a reggel már a piacon ért, ahol a fejkendős néni igazi hecsedlit adott el nekem. (Bár szerintem a fejkendős néni is hungarikum: vettem én már fejkendős nénitől 'utolsó zacskó gyalult tök fiatalember, vegye már meg, megy a buszom'ot, fél óra múlva még mindig nem ment az a busz, viszont került utolsó zacskó tök még.)
De a hecsedlivel felszerelkezett próba sem tántorított el az első megérzéstől: a csipkebogyónak kadarka illata van.
Aztán előjött a pohárból a teljes fűszerpolc, főleg a borsok, keleti fűszerek. Némi bőrösség, de csak igen visszafogottan. A korty, a korty meg frissítő, komplex, kadarka ízű. Tényleg leírhatatlan, kategorizálhatatlan. Meleg, fűszeres, lezser. Kóstoltam a bort olyan 13 foktól 20 fokos hőmérsékletig folyamatosan, mindenhol mást mutat. 16,7 fokon a legteljesebb az ízélmény.

És hosszú, nagyon hosszú a vége. Ami meglepett, olyannyira hogy 7 pontot adtam rá ijedtemben.

hullámzó balaton

2007-10-03T11:16:00.000+02:00

Szászi Endre, olaszrizling, 2005

Vannak emberek, akiknek mindig ugyanazt adom. Ez nem szándékos, hanem így sikerül. De ezt nem bánják.
Szászi Endre boraival idén kezdtem megismerkedni, volt ami tetszett, volt ami nem. Az biztos, hogy még nem találkoztam a Balaton-felvidéken olyan pincével ahol az olaszrizling ennyire a központba lenne állítva (inklúding Laposa). Van nála dűlőszelekció, különböző termőhelyek (Szent-György hegy, Szigliget) , egybeszüret, kései szüret, valahány név a naptárban. Emellett van még a pincében muskotály, sauvignon blanc, szürkebarát, vörösök is, süss wein, rot wein, ahogy ezt egy ilyen környéken csinálni muszáj. Persze látszik hogy nem a muszáj miatt van ekkora szortiment, hanem mert a lelkesedés.
Sajnos valahogy az ottani kóstolóim (kettő, szám szerint) mindig vis major miatt rövidebbek lettek, mint kellett volna, de majd legközelebb!, ígérem meg magamnak újfent. Viszont került a birtokomba legutóbb is 2005-ös olasz, ami tegnap ismét rekordgyorsasággal ürült ki. És cseppet sem lett rosszabb mint a múltkori tesztelésnél, finoman ásványos, nem csontszáraz, kis kesernye a végén, ahogy szeretem.
Továbbra is erős 5 pont.

(Update: legalább félhat, aszondja a zember aki megitta a borom.)

ne moss fogat!

2007-10-01T20:28:00.001+02:00

Takács Lajos hárslevelű, 2005

Többször is kifejtettem már, hogy a hárslevelű valahogy sosem fogott meg. Aztán jött egy csontszáraz szerelmi, Demeter Zolitól, ami meg igen.

De igazából régóta szemeztem a fenti somlaival is, sok jót hallottam róla, így vasárnap este úgy döntöttem: belecsapok.

Az első benyomás a mély, nagyon mély aranyszín volt. Meg a hozzá társuló hömpölygés: akácméz. Meg a körte. Aztán megkóstoltam. Utána megnéztem mégegyszer a címkét, mert nyilvánvaló sajtóhiba a félédes megjelölés. De nem az, van benne cukor rendesen. De van 15% alkohol is, savak, valami hihetetlen harmóniában tartva a bor, ami nem édes, hanem elegáns, majdhogynem száraz érzetű. Még napok múlva is nehéz megfogalmazni hogy milyen: harmonikus, azt hiszem ezt kell a szótárba a szó mellé beragasztani.
A lecsengése meg valami egészen fantasztikusan hosszú, komolyan elgondolkodtam a fogkefével a kezembe hogy vajon szabad-e mentolozni ilyenkor?

Másnap reggel a szárazteszt eredménye (igen, este már nem mosogattam el a poharat...): tömény illatok, ásványok.

Ez az a bor, aminél megremegett a kezem és majdnem beírtam a 9 pontot, de nem, maradjon nagyon erős 8-as.

Nagyon ásványos, nagyon somlai, mégis: más. Somló 2.0

hagyományos merlot

2007-09-26T18:51:00.000+02:00

Tóth István tradicionális pincészete, merlot, 2003

Animalitás, bőr,mondja a a hátcimke.
Aszaltszilva, mondom én.
Génhiba, mondják ők.

Kinek van igaza? Mindenkinek, gondolom. Nem tudom elképzelni hogy ne meséljek a borról, hogy ne próbáljam meg leírni az érzést, akkor meg túl fogok lépni a jó bor / rossz bor osztályozáson.

Mondjuk ez jó bor volt. Olyan hűvös időre való bor. A kezdeti aszaltszilva mellé jött még némi istálló is, illatban.
A korty meleg. Gyümölcsök játszanak benne. Kicsit egysíkú, nem túl hosszú, kicsit túl édeskés is, de jó inni.
Az nem volt a legjobb ötlet, hogy pörkölt került mellé, belátom. Valami gyümölcsös, édeskés köretű kacsát tudok elképzelni a következő palackhoz. Addig meg erről felskríboljuk hogy erőteljes négy pontos bor ez, egy látogatásra kiszemelt pincéből.

klassz este

2007-09-25T17:25:00.000+02:00

Klassz étterem, Budapest, Andrássy út 41.

Úgy esett, hogy ez a hely lett kitaláva a beszélgetős-borozós esthez. Jó találásnak bizonyult. Este hatkor még szinte teljesen üres volt, fél nyolctól folyamatosan teltház volt. Örülök ennek, megérdemli az étterem a vendégeit.
Azzal próbálták meg belopni magukat a szívünkbe, hogy hoztak házi kenyeret, meg vajat. Belopták. A vajas kenyérhez Nyári Ödön friss szürkebarátját kóstoltam. Szép, mély szín, zárkózott illat, ami a melegítés hatására sem lesz sokkal nyíltabb, kis szőlő, kevesebb virág. A bor jó aperitívnek bizonyult, 4 pontot kiosztok rá. Nem úgy a Sebestyén kadarkára, amit a félelmetesen jól eltalált rozé kacsamellhez hoztak (jó, a mézes paradicsomot nem találták el hozzá - nem éreztem azt hogy ez az ideális köret). Színtelen, szagtalan, illat- és ízjegyeket nem is tudok hozzá mondani. Kerestem benne a fűszert, a játékosságot, a szekszárdon születtemet, de nem leltem. Vékony 3 pont.
Köszörülni a csorbát Taposó-kút lett kérve, bátran, bevállalósan 1 üveggel. Aztán még 2 decivel. Eltemettem a Napbort, ez most az a nyárvégi küvé, amit érdemes várni. Minerális-sós, gördülékeny korty, a savak viszik előre az egészet, telt, harmonikus, minden kortyban új ízek nyíltak ki. 7 pont, simán. És a sok fásnak elkönyvelt Kreinbacher (illetve most ennél épp Szent Ilona) birtokot újra a figyelmem központjába állítom.

A hab a tortán a fizetéskor grátiszba kapott újabb 1 deci volt ebből. Klassz, igen klassz ez az egész.

öregúr

2007-09-23T20:45:00.000+02:00

Laposa szürkebarát 2002

Öregecske hangulatú borozásra adtam a fejem: kiültem a teraszra, néztem ahogy a vénasszonyok nyara zajlik, és ezt a bort találtam ki ehhez a hangulathoz.

Már a tavalyi helyszíni kóstolón meglepett ugyanis ez a bor. Ha jól emlékszem valahogy véletlenül maradt a pince nyakán egy német export visszamondása miatt ez a 2002-es szürkebarát, és a tételek kóstolgatásánál az átlagosnál több dugóhibás palack került elő, ezért a belföldi piacot is megkímélték ettől a bortól.
Lehet hogy nem kellett volna, de ha így alakult, hát legalább lesz némi tapasztalat a szürkebarát palackállóságával kapcsolatban. Ehhez hozzáteszem most a saját véleményemet.

A felbontás után egy érdekes, kicsit szamorodnis, mazsolás illattal nyit a bor. Mivel kóstoltam ezt tavaly novemberben és idén augusztusban is, ezért nem lepődtem meg ezen, hisz eddig is így kezdődött a találkozás. A színe a bornak: óbor szín, mély, aranysárga. Nem akar viháncolni a pohárban, komótosan, olajosan mozog. Ez a mazsolás illat kitart, ízben is visszaköszön a töppedt szőlő (maradékcukor is van benne, érzésre), még mintha némi botritiszes jegy is lenne benne. Találtam még valami virágos ízt is, kevés bazaltot. Érdekes volt a szárazpróba: határozott kenyérhéj illat maradt a pohárban.

Szépen öregedett meg ez, szerencsére a dugósság elkerült engem, 4 pontot simán hozott a Laposa konyhára ez a bor.

Közben a nap lement.

tokaji tizenhárom

2007-09-21T20:15:00.000+02:00

Nos, nézzük gyakorlatban mit is tudnak ezek a már besorolt termőhelyek, közben kitérek a klasszifikáció fokozataira is. Elöljáróban annyit erről, hogy a klasszfikáció egyik alapja a XVIII. századi, főként Bél Mátyás, de Szirmay Antal által is elvégzett dűlőbesorolás, a másik a jelenkori bor, ami egy adott dűlőből származik. Ha van bor és van bizonyítható adat hogy első vagy másodosztályú besorolást kapott a dűlő az 1700-as években, akkor most is lehet klasszfikált termőhelyet feltűntetni, ha nincs, akkor kezdődik az alulról építkezés: település szintű borként kezdheti el a forgalmazást a borász.

Kizárólag 2006-os borok szerepeltek az est folyamán.

1. Tokaj Nobilis Hárslevelű, Barakonyi minősített dűlő: Nagyon ásványos , kicsit krétás illatú bor, ízben az ásványok jelentek meg, tiszta, hosszú, nagyon szép bor.
2. Királyudvar Percze elsőosztályú dűlő furmint: A Sec furminttal lett együtt kóstolva: ez hordozta nálam az egyediséget, teljesen kierjesztett, csontszáraz furmint, nagyon minerális. Időt kér a bor, lasan, akár egy estét végigbeszélgetve kell meginni, érzésre.
3. Királyudvar Sec: 6 dűlő furmint házasítása, maradékcukra nekem túl sok, játékos bor, nem bonyolult, szép, jó kisérő bármilyen enyhén fűszeres keleti ételhez.
4. Bott Pince Csontos minősített dűlő furmint: Az egyik legszebb száraz (noha nem teljesen erjedt ki) furmint volt nekem ez a bor, komoly, komplex.
5. Bott Pince Teleki-kert furmint: Kert bora egy lehet a borászatnak, itt nincs megkötve a borász keze, nem kell hozamot korlátozni. Nagyon hosszú bor volt ez, kicsit több cukorral mint az előző, nagyon komplex, nagyon szép.
6. Demeter Zoltán Kakas első osztályú dűlő furmint: A Demeter-filozófia egyszerű: száraz, főbor, aszú. A száraz az száraz nála, maradékcukor jellemhiba lenne. Sós, tömény ásvány, nekem kicsit túl tömény is.
7. Demeter Hárslevelű Szerelmi : sikerült egy dugós bort is kifogni, így még feltűnőbb a tömény illata a bornak, ami a dugósságon is átütött, a második palackból meg pláne áradt, tisztán. Nagyon komplex, a végén egy kis kesernyével.
8. Demeter Lapis első osztályú dűlő furmint: A másik kedvenc furmintom, sok citrus benne, nagy illat, igen hosszú lecsengés.
9. Királyudvar Lapis-terasz furmint: félédes bor, nekem ez unalmas volt, semmi nem jutott róla az eszembe.
10. Bott pince Bott-rytis: a megbocsátható szóvicc, ellenben a többi bot-tal kezdődővel. Rakoncátlan, írtam fel, kissé zöld, de már ízben most is mutatja a komplex, lendületes vonásokat, igen hosszú lecsengéssel, barackokkal.
11. Demeter Főbor: azaz szamorodni. A bor amitől mosolyog az ember, amit télen elővesz és nyarat csinál magának. Az est egyik legjobbja, mézes, kis kesernyével a végén, a sok cukor fel sem tűnik, iszonyú könnyű bor, csodás, na.
12. Királyudvar Patrícia: Sárgamuskotály. Az est másik kedvence nálam. Illatban tiszta szőlő, mintha szüret lenne éppen. Körtésség ízben, végtelenül hosszú, mint amikor az ember egy kanál mézet lenyel, olyan. Szeretem a kanál mézet.
13. Királyudvar 6 puttonyos birtok aszú: igen, ez is 2006-os, meglepetésbor. Már most aszalt barackkal van tele, nem tudom megítélni, nincs mihez mérjem, ha ilyen egy fiatal aszú, akkor a fiatal aszú jó dolog.

Tokajit inni jó, vidám dolog.

mívelt alkoholisták

2007-09-21T16:25:00.000+02:00

Volt egy bemutatkozó beszélgetés, borkóstolás a Tokaji Bormívelők Társaságával. Nevesül az elnök, Bodó (Bott) Judit, a titkár, Alkonyi László, meg a Demeter Zoltán (elfelejtettem a titulusát, talán nem is baj, ő sem hiszem hogy tudja, ha van is neki hogy mi is az) jöttek és beszéltek sokmindenről.

Legtöbbet a klasszifikálásról, annak szükségességéről, az ő megközelítésükről, a tájról, a borról, ezek kapcsolatáról esett szó alázatosan, ahogy erre számítani is lehetett.

Ami előremutató a kezdeményezésükben, hogy ugyan részben történelmi hagyományokból indulnak ki, de hagyják hogy ezt a jelen kor borai felülírják, hagyják hogy egy most meglévő dűlőt (ami több száz éve, amikor utoljára besorolták a termőterületeket még nem is léteztek, vagy nem úgy léteztek) az a bor vigyen be az egyéniségvédelmi rendszerükbe amit az ott gazdálkodó borász készít. Ehhez pár dolgot kell csak betartania a borásznak, hozamkorlátozni, például. Szimpatikus hogy 6 év kell ahhoz hogy egy szintet előre léphessen egy terület, annyi idő alatt lehet azt mondani hogy na, ezt tudja ez a terület, kevesebb idő alatt az adott időjárást, a borászt lehetne megitélni leginkább.

Teljesen egyet értek a fő filozófiájukkal, azonban.

A meglévő és akut szkepszisem miatt nem hiszem hogy áttörő lesz a társaság. Nem hiszem, hisz jelenleg a gazdasági környezet fent fogja tartani az ezerpárszáz forintos aszút, fenn fogja tartani a 200 forintos, műanyag palackos furmintot. És fent fog, természetesen, maradni az a 24 borászat is (remélem) akik most alapító tagok, hisz eddig is a értő borkedvelő elsősorban őket kereste ha tokajit keresett. Most egy logoval meg egy klasszifikált dűlővel, aldűlővel, kerttel többet fog kapni tőlük.

Szkeptikus vagyok azért is, mert még az értő közönségből is a kérdések egy része arra vonatkozott, ami a legkönnyebben érthető: miért nincs Szepsy a társaságban? A hétfürtös márkanév alatt érthetünk e hét bazi nagy fürtöt is, és akkor már hol a hozamkorlátozás? Olyan magyaros kérdések voltak ezek, lévén nem a jelenlevőkről szóltak.

Viszont ha ennek a társaság szellemiségével egyre több fiatal borász kezd el elindulni azon az úton, hogy a meglévő 1-2 hektárjáról azért nem eladni, cukrozni fogja a bort, hanem meg akarja mutatni hogy az én területem és én ezt tudjuk és inkább beviszi a bort az illetékes grémium elé, már megérte. No meg legalább tényleg műveltek leszünk mi, alkoholisták, hisz megtanuljuk a tokaji dűlőneveket is..

A borok egytől egyig csodálatosak voltak, örömmel tanulom rajtuk meg a dűlő, kert fogalmát. (A borokról külön post készült.)

brutális chardonnay

2007-09-16T21:36:00.000+02:00

Németh Attila, Veresföldi chardonnay, 2005

Ha erre azt mondtam hogy az alkoholja brutális, akkor mit mondjak arra a chardonnayra, ahol 15,5 az alkohol? Elsősorban azt: időt kér. Először is még kell neki szerintem vagy fél év palackban. Aztán kell neki vagy egy nap dekantálás.
Most az előbbit nem tudtam biztosítani, a másikat meg igen, mivel a kóstolón megbontott tételt elvittük, így nyomon követhettem a fejlődését. Estére (pár óra szellőztetés) már elkezdett kinyílni, az alkohol mellől kikandikált a chardonnay is, másnapra tovább szépült. Hatalmas teste van, az most is látszik. A korty erőteljesen nyit, a közepe nagyon szép, a vége alkoholos. Ha egy fokkal kevesebb lenne már most nagy bor lehetne. Így még csak egy nagy bor ígérete.
Ma szerintem olyan 5 pontot ér.

hát ez ilyen lett

2007-09-16T20:20:00.000+02:00

Németh pince, Gyöngyöstarján - kóstoló

Az úgy volt, hogy a 7*7-en megfenyegedtem Attilát hogy egyszer még meglátogatjuk őt, megigértem hogy kevesen megyünk. Aztán elkezdtem szervezni ezt, végül négy teljes ember maradt, meg kettő fél (gyermekek, igen), és másfél órás időlimitet kért Attila, meg koradélutánt, így szeptember 15, 14:30-as kezdést egyeztettünk.

Persze úgy döntöttünk, hogy egy jó ebédért elmegyünk Galyatetőre, így sikerült egy órás késést összehozni már a legelején (mellékszál, de muszáj: semmi nem menti fel azt az éttermet ahol barackszezonban konzerv barackot szolgálnak fel, és a mélyhűtött röszti/mogyoróburgonya is igen rossz szájízt ad, így a két éve megszerzett bizalmat a táncoló kecskék elvesztették), amit tetézett a tény, hogy Attilának ötkor programja volt, no hát majd rohanunk, gondoltam, persze ideges voltam, így mikor nem jutott eszembe hogy milyen kocsit is vezetek éppen érezte Attila is hogy segítenie kell, különben elkerüljük egymást, így a 'találkozzunk a templom előtt'-et megtoldotta egy 'tudod, az épület amin nagy torony van'-nal.

Rohanásból nem lett semmi, hatkor még megnéztük a feldolgozót is hazafelé menet, ahol a nem cimkézett borok közül vásároltunk.

Amit két és fél óra alatt kaptunk az a borokon túl egy olyan borász portréja aki nem korszerű. Nem lehet ugyanis korszerűnek (szinoníma: divatos) nevezni, akinél a fő fehér, amiben a bizodalom van a chardonnay, meg a sárgamuskotály. Olyannyira chardonnay hívő, hogy hiszi: a nagy tokaji száraz bor chardonnayból lesz. (Persze zempléni, egyelőre, hisz chardonnay nem lehet tokaji néven piacon. Én javaslom egyébként a Borsodi Chardonnay márkanevet is levédetni.) Hiszi ezt azért, mert a Nagy Fehérnek palackállónak kell lennie, a furmint meg nem az, a nemzetközi piac meg nem fogadja el a furmintot olyannak, mint a szintén nem érlelhető rajnait - azonnal ivásúnak.
Nem korszerű az a szemlélet sem, hogy a nemzetközi boroknak meg kell jelenniük a hazai fogyasztók fogyasztásában is, különben mihez is mérjük magunkat? A bezárkózás, annak hangsúlyozása hogy a magyar bor világhírű (meg a gasztronómia): zsákutca - vallja. Mélyen elitéljük az ilyen gondolkodást, gárdista barátaim értesítve lesznek.
A terroir borászkodás korában az eddig dűlőszelektált borok egyre többször kapnak Concubina márkanevet, mivel az útkeresés azt mutatja, hogy talán a mátrai boroknál a dűlő nem is annyira fontos, mint Tokajban.
És a legfontosabb üzenete a boroknak a címadó idézet volt. A pincemunka itt minimális, a bornak magát kell megcsinálnia, olyan lesz, amilyennek sikerül állítja Attila. Én azt állítom hogy emögött rengeteg munka van, amíg a bor úgy dönt hogy ő valamilyen lesz. Nem hibátlan persze ez a munka, hol a szüret lesz egy héttel később mint talán kívánatos lenne, hol a palackozásra kell megfelelő palack hiányában (mert kőkemény elképzelés van hogy melyik bor miben élje palackéletét) három hónapot pluszban várni, ami akár túloxidáltsághoz vezethet. És akkor mi van, kérdezi a korszerű borász? Kis ez-az rosszabb esetben, jobb esetben majd a marketing megoldja. Attilánál egyik sincs. Attila ilyenkor haragszik a borra. Nem szereti őt. Elteszi a pincébe, néha megkóstolja, ha úgy alakul hogy hajlandó elfogadni őt, akkor lecimkézi. De még ez sem jelenti azt hogy irány a piac. (Van egy 16-os savval rendelkező muskotály a pincében, az olyan öt év múlva kap majd talán esélyt piacra jutni.)

Beszéltünk még ezer más dologról is, a tokaji eredetvédelemről (Alana pince, Attila másik projektje (sic!) tessék majd figyelni a híreket, szerintem az sem lesz erősen marketingelt piacralépés, de a hírek a borokról már most terjednek), canon objektívekről, nyomoralkoholizmusról, stb, stb.

Persze levontam a konklúziót is. Értem én, hogy nehéz így, ilyen elvek mentén jól eladható borásznak lenni, ezt a filozófiát egy borkereskedőnek szépen kommunikálni. Ennek ellenére igyekeztünk a -hiányolt- piaci visszajelzést megtenni, és igyekezni fogok a későbbiekben is. Addig is a mai intelmem: tessék látogatni a borászokat.

Kóstolt borok a végére, mert az is volt, borkóstolás.

Olaszrizling, 2005, Cserepes dűlő: hordót kapott, de mégis friss, üde, reduktív érzetű, leheletnyi maradékcukorral, jól iahtó, kellemes bor, nem az én olaszrizling stílusom.
Veresföldi chardonnay, 2005: brutális, de róla külön majd.
Cserepes cuvée, 2005: ő várt a palackra, kis túlzott fa használat az első pillanatban meghökkent, de a komplexitás és az egyensúly nálam mindent visz, ő volt a bor ami csak nekem ízlett. Ja, és ő még cimke nélküli volt.
Concubina vörös: nem tudtam meg róla újat. A nyomoralkoholizmus helyett ez kéne a kocsmákba, vagyis hát sok ilyen bor.
Rozé: félédes! Mert hát ő ilyen lett. Találó rá a szeptemberi rozé kifejezés, ezt most kell inni. Az más kérdés hogy Attila nyárra akarta, magának.
Chardonnay félédes: cimke az nincs rajta, ez meg így sikerült. Nekem tetszett, másnak nem tetszett, szerintem a fajtajelleg megmaradt és kiegészült valami plusszal. És már hordóban (vagy palackban? ez most elfelejtődött) a társa: édes, botritiszesedett szemekből készült Chardonnay botritisz selection!
Concubina sárgamuskotály: Az est győztese, tarotl, hengerelt, a cukrot a savak elviszik a hátukon. A bor, ami szőlő illatú, az édes amit nem desszerthez kel inni, hanem csak úgy, jókedvre derítés végett.
Diósi sárgamuskotály: a nagytestvér. Tényleg diós a vége bár nem ezért ez a neve, kicsit bizonytalan így a lecsengése , de idővel gondolom nem lesz az, vagy az marad és akkor nem érdemli ki a cimkét jó ideig ő sem.

a fa adja a másikat

2007-09-13T20:02:00.000+02:00

St. Andrea Ferenchegyi chardonnay, 2005

Ünepi bor került a kezembe, nem kifejezetten ünnepnapon, bár persze az események aztán csak úgy alakultak, hogy került ünnepelni való is a bor mellé, az élet már csak ilyen, figyeli hogy mi van a poharunkban és ha jó kedve van, akkor alkalmazkodik is.

Múltkor ennek a bornak a testvérét már kóstoltam, nézzük mit tud az első ferenchegyi chardonnay.
Először is tud egy nagyon szép palackban lenni, valahogy a St. Andrea címkék letisztultsága számomra mindig megnyugtató, eleve jó alapról indul a bor. Aztán az első kitöltésnél mindig érzem hogy törekvés a jóra szép dolog, de talán közelebb lehetne jutni hozzá, ha kevésbé dominálna a fa a borokban.

Ennél sem volt másképpen, illatban egyértelműen fásság volt, a chardonnaysság rovására. Színben olyan mélyarany volt viszont a bor, hogy csak. Belenéztem és láttam magam. Első korty: fa, fa, fa, chardonnay, fa. No, akkor szellőzködünk egy jó napot.

Másnap szép ez a bor. Nem: másnap csodálatos ez a bor. A fa már csak a korty végén köszön vissza, amúgy a sötétarany színből aszalt gyümölcsök, ásványok jönnek illatban, ízben hasonló az érzet, kis alma, kis diósság ott figyel még benne, kecskesajtos falatkák mellett kifejezetten ünnepi hangulatom kerekedett.

Nagy tanulság: hamar borozás nem mindig jó. (brr.) 5 pontról így lehet felkúszni egy nap alatt 7re.

toszkán felkészülés

2007-09-11T14:55:00.000+02:00

Garda-tó, Velence után az ember valahogy visszavágyik oda, ahol jókat lehet enni, inni, aludni, menni, nézni. Tervbe is vettük hogy vagy toszkán vagy piemonti tájakon fogunk jövőre egy kicsinyt időzni, ennek örömére gyorsan fel is bontottam egy ajándék lovat, nevezetesen egy chianti riservát, 2003-ból.

Kezdetben a 20 hónap hordó nyomott el minden mást, ezt felváltotta az érett pirosgyümölcsös illat, fél nap kellett neki hogy úgy érezzem: kész, kibontakozott a bor. Addigra a fa háttérbe szorult, onnan terelgette a meggyes, csokis illatokat előre fele, no meg némi kellemes animalitás. Szájban a húzós tannin megszelidült, kellemes, közepes lecsengésű, abszolút száraz érzetű korty kerekedett ki.

5 pont határán ez a bor, legyen is annyi. Kedvet nem vett el a nyaralástól.

tüzes bor

2007-09-10T21:18:00.000+02:00

Hosszú olasz borozás után az első magyar bor ami kinyílt a hűtőben talált lányka, a múltkor felmagasztalt sík-hegyi testvére.

Orsolyáéknál intenzív dűlőfaggatás folyik, úgy tűnik hogy a sík-hegy lesz a szép leányka, a tagi lesz az alkoholcentrikus, ha jól emlékszem vagy 13,5 benne az alkohol. Ez egy picit ki is lóg belőle, ettől kicsit túl tüzesnek hat a bor. Illatában egész szépen jön a körte, talán egres is, no meg a likőrös, alkoholos illat, ami szépen kiszellőzik belőle. Ami marad az egy férfias, kissé karcos, ámde így is karakteres vacsorabor, ami mindenképp kíván némi kenyeret, gyümölcsöt, sajtot maga mellé. Nem az a bor amit egy ültő helyben megiszik az ember, ül vele vagy hármat, de jólesik neki.

5 pont kijár neki.

olaszok - első rész

2007-09-01T21:03:00.000+02:00

Hosszabb olasz tartózkodás (hívhatjuk közel kéthetes nyaralásnak is, persze), sok borral, sok kajával, sok galambbal, Velencével, Garda-tóval.

Első körben akkor a valpolicellai borokról értekeznék. Valpolicella egy völgy, illetve több völgy, 15-20 km-re Veronától. Kb 250 négyzetkilóméterről van szó, emitt meg is tekinthető.
Fő szőlőfajtája a Corvina, egy könnyű, gyümölcsös bort adó szőlőfajta, amit házasítanak szintén helyi fajtákkal, nevesül Rondinellával, Molinaraval, de megjelenhet a borokban akár a Sangiovese, Cabernet is.

A kóstoló egy ilyen helyen (például itt) úgy zajlik, hogy az emberfia becsönget egy Vendita Diretto feliratot viselő borászatba, ahol is lekisérik a kóstoló helyiségbe. Ott grissinit, kenyeret, mikor mit kap a delikvens és ékes angolsággal (korunk linga francaja, féltem hogy ezzel még gond lesz a taljánoknál, de nem, egyáltalán nem) elmondja hogy ő mit is szeretne. Márhogy ő kóstolni szeretne. Szabódnak hogy csak 4 bor van jelenleg nyitva, de mutassak rá bármelyikre, kinyitják. Igazából kicsit kényelmetlenül érzi magát a borturista, mert árakról egy só sem esik, persze a végén kiderül hogy azért, mert a kóstolóért ott nem szokás pénzt kérni. Nem tudom mi történt volna ha nem vásárolok, de vásároltam, mert jó volt a bor, nagyon jó.

A valpolicellai borokat kasztokba osztják, mert az olasz olyan nép hogy szeret mindennap bort inni. Ha mindennap csak drága/jó (nincs ok-okozati összefüggés feltétlenül a két terminus között, de azért általában ott is igaz az a szabály hogy a drágább a jobb) bort inna abba lerongyolódna. Ezért a borászok készítenek az adott szőlőböl Classico megnevezésű, a primer jegyeket (gyümölcs) előtérbe helyező tételeket, jellemzően szedés-préselés-csömöszölés, acéltartályos érlelés, almasavbontás, palackozás, rövid palackérlelés technológiával. Ezeket úgy 2,5-5 EUR áron mérik. Ajánlják mindenféle tésztához, halakhoz, bármihez, amit az átlagember egy átlagnap megeszik.

Következő kaszt a vasárnapi boroké, vagy ha jön az após és kicsit villantani akarunk neki, hogy mi nem classicot iszunk. Ilyenkor Classico Superiort veszünk le a polcról, elköltünk rá vagy 5-10 EUR-t. Ehhez már válogatják a szőlőt, de még nem feltétlenül kap hordót, viszont a palackérlelés általában hosszabb. Illatban megjelennek a másodlagos jegyek, tartalmasabb a bor. Jellemzően a cserzett bőr jelent meg nálam ezeknél a boroknál. Még mindig tészta, hús ideális kísérője a bor.

A klasszikus valpolicellai dolog az Amarone (értsd: száraz, cukor nélküli bor, de ne értsd: keserű [amaro]). Az Amarone készítői leszedik a szőlőt, majd jól szellőző, tiszataszobában hagyják fél évig gondolkodni azt. Igen, a szőlőt. Nem engedik meggombásodni, maximum egy kicsi botritiszesedés ajánlott (olyan 20-30%-ig) viszont szépen töppednek a bogyók. Februárban, mikor jó hideg van, leszemezgetik a fürtöt, ppéselnek aztán erjesztenek, csömöszölnek jó 30-50 napot. Lemegy az almasav és megkezdődik a -jellemzően- tölgyfahordós érlelés, vagy francia barrikban (225l) vagy nagy, 50 hektós hordókban. (Bár nem kóstoltam, de van ennek az Amaronenak egy nagy elődje is, a Reciotonak nevezett bor, ahol nem erjesztik ki a bort, hanem hagyják hogy a maradékcukor domináns maradjon, akár 60-120g/l arányig is, régen az amarone a rosszul sikerült recioto szinonímája volt, ma amaronet iszik a művelt ember és ez a ritkaság, így múlik el a világ dicsősége.) Az Amarone legalább két évig ül a hordóban, aztán még egy évet palackban is, jellemzően, a jó Amarone 4 évesnél nem fiatalabb, tartja a helyi szólás.
A fentieknek megfelelően hatalmas testű, nagy extrakttartalmú, jó sok alkohollal bíró, sötétvörösmajdnemfekete lesz a bor, illatában a földön keresztül a sötét gyümölcsökig, úgymint meggy, feketeribizli minden megtalálható, nagyvadak ideális kisérője a bor. Én szerettem nagyon, node itt már az ár is 30 EUR körül kezdődik, határ a csillagos ég. Potenciálja 20-30 év, mondja a gazda, a borkereskedő és a szakirodalom, no meg a tapasztalat is. Nekik. Én 99-est kóstoltam, nagyon rendben volt.

És van még az, amikor a Superior bort nem hagyják nyugodtan fejlődni a hordóban, hanem kiveszik belőle és újraerjesztik: megkapja a februári Amarone héját (törkölyt, tulajdonképpen), ilyenkor kapjuk a kedvencemet: Ripassonak hívják. A könnyű gyümölcsösség ezáltal háttérbe szorul, teret ad a sűrűbb szövésű illatoknak, ízeknek, cserébe hosszabb hordó- és majdan palackérlelést tesz ez a módszer lehetővé. Egy veronai ebéd után találkoztam vele először, de nem utoljára. És őt is a 10-15 EUR-os kategóriában találjuk, nagy megelégedésemre.

Egészségünkre.

savtúltengés

2007-08-25T20:41:00.001+02:00

Az úgy volt, hogy amikor kijött a piacra, akkor gyorsan vettem belőle vagy nem is tudom mennyit, hármat legalább, ami azt jelenti nálam hogy bizodalmam van a borba, vakon. Meg azt is, hogy jól árazták be, értsd: olcsó volt, a hülyének is megéri.

Az elsőt hamarost ki is bontottam. Élesztő, savasság, kevés ásvány, szóval ezért vagy te ilyen olcsó, gondoltam. Gyorsan el is ajándékoztam egy palackot, a maradékot meg fektettem még kicsinyt.

Eddig. Most már bizonyíts, te, Bussay küvé, szóltam rá, és láss csodát. Sokkal szebb lett. Gömbölyödött. Eltűnt az élesztős illat. Tropikális illatok sorakoztak fel a savak mellé. De a sav, azért abból még mindig sok maradt, nekem legalábbis. Egy tisztán rizlingnél ez nem lenne gond, de ettől mást vártam.
Így nálam ez csak 4 pont. De Bussayhoz egyszer el kell menni, és ott is megkóstolni ezeket a dolgokat.

izzika

2007-08-25T20:11:00.000+02:00

Orsolya Nagygalagonyás kékfrankos, 2005.
Színe: paprika.
Illata: gyümölcsök, főleg meggy, kis édesnemes paprika.
Íze: meggy, cseresznye.
Lecsengése szép, csersav nem húz, kerek bor, itatja magát,ketten három óra latt simán végeztünk vele. Ha nem sajnálnám annyira, bontottam volna még egyet. De azt inkább majd később.
Valahogy így képzelem a vasárnapi bort. 7 pont megvan ez nálam, ebből egyet be lehet tudni az elfogultságnak.

Lapos a

2007-08-21T08:08:00.000+02:00

Hát ez most nem esett jól.
Elmentünk a badacsonyi körséta után (az sem esett jól, hátizsákban gyerekkel felfele menni folyamatosan mitől esne jól) a pincéhez. Kicsit örültek nekünk, hogy nem édesbort kérünk, aztán elkezdtük megkóstolni a friss borokat és a somlai rizlingnél (második tétel volt!) komolyan elgondolkodtam hogy ezt el kéne önteni. Mondtam a néninek, hogy hát ez meg micsoda. Ő mondta hogy ja, a somlai, az még nincs kész, csak már "muszáj volt" lepalackozni, kitenni. Nem.Szabad.Szerintem.
Aztán kicsit vitatkoztunk a badacsonyi rizlingen, miszerint az most kerek-e már (szerintem nem, szerintem még van egy zavaró kesernye a végén, ami túl sok kesernye, szerintük az a fajtajelleg), megdicsértük a szürkebarátot, nagyon tetszett a juhfark, oszt jónapot. Sárgamuskotály elfogyott, bazalt cuvée-t és szentgyörgy-hegyi rizlinget elvitte a cica (Cora+Interspar), szelektált tételek decemberig nincsenek (állítólag borfaluban volt hárslevelű, itt nem szabad megmutatni).
Így megy ez.

spanyol bika

2007-08-15T20:41:00.001+02:00

Kaptam én egy ilyen 2003-as Sangre de Toro-t, jól tettem, megérdemeltem. tegnap ki i nyílt, az is rendben volt. Kapott egy kis levegőt, aztán nosza. áradt némi bőr belőle, alatta szilva, borsos, fűszeres illat, tetszett. Szájban kellemes, kisebb test mint amit az illat alapján vártam, de teljesen rendben volt az is, ízben megmaradt a fűszeresség, tanninja lecsiszolt volt, olyan vörösbor, amihez jó sajtot, sonkát enni, friss kenyeret törni, olajba mártogatni azt. A melegedés, az nem tett jót neki, úgyhogy némi hűtés után folytattam a második pohárral. Akkor megint barátok voltunk.
Megnéztem, kétféle szőlőből kevert cuvée, egyiket sem kóstoltam eddig : Garnacha (a.k.a Grenache) és Mazuelo (a.k.a Cariñena), amiknek utánaolvastam, tehát kulturálisan is megérte ezt a bort bontanom (egyébként önállóan egyik fajta sem szokott megjelenni, tipikus cuvée fajták, együtt tényleg szépek voltak).
5 pont, jó esti hangulat.

barátságos vacsora

2007-08-14T20:39:00.000+02:00

Nagy meleg, gyümölcssaláta. Mellé Tokaj Nobilis Amicus 2006ból. KElemes,mondhatni könnyed bor, hiába a cukor, lendülete van neki, meg bársonyos illata, citrusokkal, barackkal. Tényleg 6 pontos, mint annó, a kóstoláskor.

limonádé

2007-08-14T10:33:00.000+02:00

Régóta tervezem hogy külföldi borokban is elmélyülök kicsinyt, ebben a fehérboros korszakban a rizling lett erre kiszemelve. Tanulóbornak egy Weingut Eymann Riesling Classic lett beszerezve. És elfogyasztva pár nap alatt.
Első próbálkozásra a citrus illat volt meghatározó, lime, sima sárga citrom illatozott a pohárban, szaliváltam is tőle rendesen. Ízben kis kesernye, hatalmas savgerinc, kicsit limonádés hatás, közvetlenül bontás után némi szénsavasság. Ez utóbbi pár óra alatt eltűnt belőle.
Tetszett, szeretem típusú bor ez a rizling, lesz folytatása a történetünknek.
5 pont.

utoljára

2007-08-10T20:42:00.000+02:00

Elfogyott, vége, szerettem, még mindig tartotta magát, még mindig kiosztok neki hat pontot.

Concubina, fehér

2007-08-08T10:33:00.000+02:00

Év bora.
Tömény illatorgia, mézes, barackos, nyarat idéző. Aztán az ember beleharap a borba, az pedig harsog a szájában. Roppant jól eltalált sav, cukor. A négy fajta legjobb tulajdonságait ötvözték benne (chardonnay gerinc, tramini finomkodás, hárslevelű és sárgamuskotály illat).

Még egy menet? Ennyit kérdez. És nem lehet neki ellenállni.
8 pont

barátságos borászat

2007-08-06T21:24:00.001+02:00

Hétvégi Miskolc, hétvégi borkóstolás, ezúttal Bárdos Saroltáéknál vendégeskedtünk. Sajnos csak 1 óránk volt, mert kicsit félresikerült a szervezésem, a gyerek elaludt egy órát a kóstolásból.
De azért sikerült kicsit borászkodni (élesztők, sav, cukor témakörben), kicsit csevegni csak úgy, és persze kóstolni. Meglepett hogy minden tétel kipörög a pincénél, nem gondoltam volna, így 2006 előtti borból csak az aszú jutott, a többi friss, ropogós 2006-os volt.

Kezdtünk egy sárgamuskotállyal, a száraz műfajból, bár ez is tartalmaz némi maradékcukrot, de ez kifejezetten jól állt neki. Kellemes, könnyen érthető, jól iható bor, könnyed ételek mellé még jól is passzol. 4 pontos bor, amondó vagyok.
Folytatásban furmint, kicsit hordós beütéssel nyitó, karakteres bor. Lassan jöttek elő a gyümölcsök belőle, szájat teljesen kitöltő, szép korty, sav-alkohol nem billent el. Biztos hogy megérte volna 1-2 órát szellőztetni még, erre most nem volt lehetőség, node majd otthon! De 4 pont így is jár neki
Kövérszőlő. Egyelőre ismerkedek a fajtával, nekem a late harvest hárs/furmint szebb, mint ez az édes érzetű bor, illatában állítólag naspolya, nekem kicsit a hársra emlékeztetett, ízben kellemes édesség, de nem volt annyira izgalmas, ez nekem csak 3 pont.
Ellenben az Amicus, a majdnem szamorodni. 90% furmint, 10% kövérszőlő. Édes, de mellette ott vannak a savak is, nagyon könnyen iható, összetett, buja bor, 6 pont, naná.
Sárgamuskotály, második menet. Gyönyörű, édes, muskotályos illat, édesebb érzet mint az Amicus, noha kevesebb cukor, és kevesebb sav is, naggyon hosszú lecsengés, 7 pontos bor.
Ötputtonyos aszú, 2003ból. A könnyen érthető aszúk sorába tartozik, gyógynövényes, mentás illat, szép, hosszú, 6 pontos bor ez.

boldog születésnapot

2007-08-01T15:07:00.000+02:00

Megint nyár lett, olyankor köszöntés van, mert vannak akik oroszlánok. Ennek keretében a Menta teraszon volt elköltve egy vacsora, jó volt, föggetlenül a boroktól. Amik nem voltak olyan jók, kicsit meglepő módon.
Például ott van ez a Konyári Cabernet sauvignon. Savas. Zárkózott. Túl hidegen hozzák. Melegítjük. Nem nyílik. Ízben a tannin uralkodik. Kicsit borsos, mondjuk az nem baj. 3 pontos, mondjuk az baj.
Úgyhogy a vacsorához dehogy kérünk belőle. Inkább Weninger Frettner cuvee-t, a 2004-est. Syrah, merlot, kékfrankos házasítás. Nagyon meleg, mármint az illata, a hőfoka pont megfelelő. Csupa gyümölcs, málna, cseresznye, ilyesmi. Gömbölyű, hosszú korty, csipetnyi édesség. Szelíd 6 pont.
És a Heimann merlot, a záróbor. Megint hidegen érkezik, amit kimérnek azt túlhűtik, érti a fene. De nem melegszik fel az íze sem, lehet hogy napok óta nyitva állt? Pár héttel korábban ugyanitt kóstolva tetszett, most nagyon nem. (Igaz, akkor nem volt előtte Frettner fogyasztva.) Kár érte.

Azért még mindig jó hely. Csak nem szabad bécsi csokitortát enni. Meg kimért bort inni. (Nem is olyan jó hely?)

Ágyas

2007-07-30T11:45:00.001+02:00

A villányi vörösek okozta sokkot próbáltam meg egy Németh Attila Concubina vörössel (cabernet sauvignon + kékfrankos) enyhíteni, nevezetesen még mindig szeretnék bízni benne hogy van 1500ért is jó vörösbor.
Megijedtem.
Bontás után lustán és kicsit fülledten illatozott (kókadozott) a bor a poharamban. Illatban kissé fás volt, mögötte cseresznye, de már kicsit lekvárosan. Ízben volt valami zavaró füstösség. Legalább fél óra kellett neki hogy virgoncabbá váljon, nem ez volt az eredeti elképzelés a fejemben egy ágyasról, de utána már hengerlőbb volt. No, ő a lassú előjátékot szereti. De hűséges fajta, két nap múlva is kész volt egy megismételt partyra. Ekkor már határozottan gyümölcsös jegyeket mutatva kúszott fel a skálámon 4 pontig, erős négy pontig.

kézművesek

2007-07-27T10:31:00.000+02:00

A héten két kézműves bor is került a poharamba, az egyik még Villányban, a másik meg látta Villányt, de nem jött ki a hűtőből ott. Mert azért készültünk, hátha a grillezéshez pult alól kell elővenni bort.

Elő is került Orsolyáék friss, 2006-os sík-hegyi leánykája. Jól tette. Kis maradékcukor érződik benne, szép aranysárga szín látszódik rajta, tartalmas. Azt is meg merem kockáztatni hogy ez az a bor, amiben érzem a terroirt. Nem, ilyet mégsem kockáztatok meg. De 6 pontot erre is kiosztok.

Egy ponttal kevesebbet mérek ki a Tamás pince 2003-as olaszrizlingjére. Kicsit nekem sok benne a fa, kicsit elbillen az alkohol felé, de azért rendben volt ez is, gyümölcsök kijöttek belőle, még ha nem is fürgén, node négy év után ezt várni kellene? Három napon át szépen tartotta magát, meg előtte négy évig, újabb fényes bizonyíték arra hogy az olasz jól érlelhető fajta lehet értő kezek mellett, képzavar, vége

Villanyoltás

2007-07-24T08:31:00.002+02:00

Hétvégi kirándulás Villányba és Villányban

Jackfall (a.k.a Kisjakabfalva) volt a bázis, ott a nagy kertű, nagyon korrekt felújított sváb parasztházban nagyon jól éreztük magunkat, beleértve a gyerekeket is (kettő darab). A borozások már nem voltak ennyire jók. Az okokat próbálom feltárni.
Először is :a villányi pincesor. Szép, de a Szépasszony völgye sem a látvány miatt hibás. Lélektelen. A kiszolgáló személyzet csak az 'alsókategóriás' borozók igényére készült fel, azaz ilyenekt tudnak egy borról mondani: 'küvé, azaz több bor házasítása', 'eltarthatósága 10-15 év', miközben arra a kérdésre, hogy és van-e a pincének 10-15 éves palackja, amit megkóstoltak, hát erre már nem tudnak válaszolni.
Másodszor: az oportó kérdés. 3 kóstolt oportó alapján nem ítélkeznék, de. Kiss Gábor, lelkes borász szíves elmondása alapján úgy gondolom hogy az ami most kínálatban megjelenik a borból az zsákutca. Ő is épp elcserélni az oportó ültetvényeit, mert hozamkorlátozott szép bort csinálni oportóból felesleges, tömegbort meg minek.Előbbiért nem adna a piac több pénzt mint amit az utóbbiért ad.

Vissza a borokhoz. Kóstolási jegyzet:

Szende pince

- hárslevelű: korrekt reduktív bor, kis hársamézes beütéssel, frissít, rendben van, 3 pont
- rozé: szénsavval túlnyomott, kicsit zárt illatú, fröccsnek jó bor, 2 pont
- oportó: üres korty, a végén határozottan édes, 2 pont
- cabernet sauvignon: rövid, ámde az is édes lecsengés, illatában sokat mutat (bogyók, szegfűszeg), ízben ennek a negyedét sem hozza, 3 pont
- Junior küvé: már kicsit kevesebb, de nekem még mindig sok édesség a végén, szintén elég üres korty, pedig illatban ez is sokat mutatott, 3 pont
- Villányi küvé: ha jól rémlik kékfrankos alapokon nyugszik, nem nagyon emlékszem rá, így nem is pontozom, ekkor már elég csalódottak voltunk
- szende küvé, 2002: klasszikus bordeaux-i házasítás: cabernetek és merlot, nem dobtunk ettől sem hanyatt magunkat, viszonylag kevés megfejteni való volt benne, kis extrakt édességgel nyitott, a vége hosszú lecsengésű, korrektnek mondanám, 4 pontot megér

Jackfall Bormanufaktúra, avagy hogy tegyük hiteltelenné a borászatot

Legelőször is jelentsük ki hogy én vagyok az egyik borász (vagy szőlész? amúgy nem, de most mindegy), aztán igyunk sört és közben fejtsük ki hogy a bort kifejezetten utálom. Félreértés ne essék, a házigazdánk nagyon jó fej volt, nagyon jó pörkölt került ki a keze alól, imádta a gyerekeket, beszélt a borokról, a borkészítésről, de közben kiderült hogy ő csak beházasodott ebbe a bizniszbe, hogy a sört preferálja, hogy a pincében kíméletesen igyekeznek dolgozni a borral, node nyilván van amikor csak durva anyagokkal lehet beavatkozni. Nyilván.
A kóstolt borok:

- Chardonnay: friss, illatos, reduktív, nem a stílusom, de vacsora előtt jól esett. 3 pont
- Rozé: kicsit nehéz fajta, kevés szénsavval, enyhén üdítő, 3 pont
- Oportó: nem, nem, nem az én borom. Ez nem volt édes, ez semmilyen sem volt. 2 pont
- Duett: kékfrankos alapú házasítás, közepes testtel, visszafogott illattal, nem túl hosszú, de nem is reménytelenül üres korttyal és lecsengéssel, korrekt 'hétköznapi bor', árban e fölé árazva. 4 pont
- Grand: a cabernet-ek házasítása, viszonylag nagy testű, ennél több nem maradt meg bennem.

és a kakukktojás: Olaszrizling, 2002, nem teljesen erjedt ki, kicsit sherry szerű, de azért nem egy fino minőségű izé, megosztó bor, nekem inkább a hibásság jut róla az eszembe, másnak ízlett.

Másnap, sokaknak nagyon másnap, de azért nekivágtunk egy könnyű ebédnek Bockéknál. Gyógysör (ha-ha-ha), ásványvíz, gyömbér, cigánypecsenye voltak a slágertermékek, node ha már egyszer ott vagyunk és a cabernet franc mostanság hayangolva lett nálam, viszont a Boxi meg állítólag ebben jó (ha szelektál), ezért került egy deci a
Feketehegyi Szelekcióból. Jól tette, hogy került, mert visszadta a hitemet, illatban ott volt benne az egész erdő, minden bogyójával, a szegfűszeg, a fahéj, a minden, és az íz ezt hozta is. Egy kellemes extrakteédesség vezeti be a kortyot, majd elindulnak a tanninok, csak hogy kitöltse a korty az egész szájat, a lecsengés meg eltart jó pár percig. 7 pont, 7000 forint, valahogy azért megvenni nem volt kedvem a bort.

KissPince

Jött, látott, láttuk, győzött. Gábor meggyőzött minket (engem), hogy lehet itt is lelkesen bort készíteni, kevés pincemunkával, rengeteg zöldmunkával, meghajolva az elemek előtt (természetes fürtválogatást használ Gábor, hagyja hogy a jég 40 dekás átlaghozamot hagyjon a tőkéken), persze vannak problémák a borvidéken, péládul az oportóval, ami hiába szép, hiába lett kevés, mégsem lehet többezerforintos bor, így viszont ráfizetéses az előállítása. Hiába gyengébb a friss Merum mint az elődei, nem lehet olcsóbban adni, sőt, muszáj lennei Merumnak, különben a kereskedő veszi a kalapját, és azért a megélhetéshez mégiscsak az kell, hogy el legyen adva minden palack. Jó volt hallani hogy a fiatal borászok országszerte összetartanak, jó volt inni a borokat a pincében.

Rizling: hordós rajnai, acélos olasz keverék. Üdítő, kellemes, tartalmas bor, 4 pont
Oportó: kis hozamból lett egy koncentrált, azért még gyümölcsös, kicsit savhangsúlyos bor, korrekt, de ez sem volt több 3 pontnál
Kissvörös: A hétvége legkorrektebb hétköznapi bora, grillezéshez ideális, 4 pont, de könyörgöm, 1800 huf!
Merlot: keveset szellőzködött, ezét igen zártnak éreztem, aztán ahogy melegedett a pohárban úgy kezdtek jönni a meleg illatok (málna, cseresznye?), 5 pontig javult
Merum2005: nem a legjobb évjárat, mégis a hétvége legjobb bora lett, szép test, szép lecsengsé, finom és diszkrét íz és illatvilág, nincs benne az a kicsit erőltetett túláradó édesség, ismét csak az árat tartom túlzónak (de azért csak vettem belőle, ami főleg a borász miatt volt), 5 pont, nem több.

Összeségében azért maradok vörösborban Egerben, Szekszárdon. És a soproni ismerkedés még hátravan!

ami nem akar kipukkanni

2007-07-19T10:27:00.000+02:00

Immár egy éve nyúzom őket, tárolom őket nem egységes hőfokú tárolóban, nyitok negyedévente egy palackot belőlük, de nem, az istennek sem esnek szét. Talán az eddigi legszebb palack volt. Finoman ásványos, kis kesernyével a végén, hogy férfiasnak hasson, de van eleje, közepe is, ami kicsit még behízelgő is, hogy az asszony is szeresse, simán 6 pont, kánikula ide vagy oda.

Ja, Laposa, somlai rizling, 2005.

csalogány26

2007-07-13T13:46:00.000+02:00

Remek étterem a szerencsejáték rt közvetlen szomszédságában. Odafigyelő pincérek, rövid étlap, napi ajánlatok, tartalmas, nem kockázatos borlap, minden ételnek meg lehet találni a maga kísérőjét.
Felvezetés Ebner Borzongásával (korrekt prosecco dél-Magyarországról). Az ördöghalas előételt szépen kísérte a nem túl testes, sőt önmagában nem is tetsző Konyári chardonnay, kicsit a mangófagyis köret el is nyomta az ízét, de azt hiszem az a tömény mangóíz mást is elnyomott volna.
A bárányhoz -mi mást- pinot ajánlottak, de amúgy is azt kértem volna, Gál Tibor nem-szelektált pinotja nagyon szép bor, el is fogyott két pohár belőle. Desszertborként végre volt szerencsém találkozni Szepsy 2003-as szamorodnijával, nagyon sok gyümölcs, nagyon sok lendület, mégsem játszotta túl a diós nudlit, meg a friss kecskesajtkrémet.

Ha törzshelyem lesz, itt lesz az. Most azt hiszem.

kikelet

2007-06-27T09:06:00.000+02:00

A hétvégi nagyszülőzést gondoltuk egy pincelátogatással összekötni, így Tarcalon kötöttünk ki, Berecz Stephanie és Zsolt pincéjében, a Kikeletben. Kicsit tartottam tőle, hogy egyedüli kóstolóként, folyamatos gyerekfigyelem mellett vajon milyen élmény lesz a pincelátogatás: hát nagyon jó volt. Stephanie végigkalauzolt minket a szőlőkben, megnéztük a tarcali arénát, láttunk bányatavat, no meg a hírhedt hatalmas műanyag tokaji üveget is.
Aztán belecsaptunk a pincehidegbe. 8 tételt kóstoltunk, ugyanennyi kis pogácsát fogyasztott el a kölyök, aki előszeretettel próbálta a kóracél tartály csapját kinyitni, csak az éberségünkön múlt hogy lesz 2006-os bor is palackozva.

No és akkor a borsor:

Furmint, 2005: Szép ásványos, hosszú bor, kis kesernyével.

Hárslevelű, 2005: Valahogy nem tetszett, pedig illatra jönnek a hársas illatok, de kissé öregecske bor benyomását keltette.

Furmint, 2006, hordóminta: nagyon gyümölcsös, nagyon laza bor, tetszett

Hárslevelű, 2006, hordóminta: sokkal kerekebb mint a 2005-ös társa, üde, jól iható.

Furmint/Hárs küvé, 2006, hordóminta: nagyon tetszett, a két házasított fajta összes jó tulajdonságát magába foglalja

Late harvest furmint, 2004: lendületes, hatvanegynehány gramm maradékcukorral. Szivesen főzök hozzá valami ázsiai ételt, ez jutott róla eszembe.

Aszú, 5 puttonyos, 2002: nekem a kóstolás kedvence. Meglepte a bor Stephaniet és Zsoltot is, morzsolt kapor, talán kenyérhéj, ilyenek hangzottak el, szép állapotban levő aszú, nem az émelygős, hanem a tényleg friss, üde fajtából.

Aszú, 6 puttonyos, 2003: párom kedvence. Aszalt és friss gyümölcsök, sűrű test, méltó vacsorabefejező bor.

Az egész 2 órás birtok-és borbemutatónak volt egy nagyon kellemes tempója, sokminden szóba került, szőlőmunkán keresztül távolabbi tervekig, gyereknevelésen át a tarcali borkészítőkig. Szép délután volt.

friss, ropogós

2007-06-22T14:19:00.000+02:00

Görögsaláta mellé bor. Nem, ez most nem jött jól össze. Az hittem Szászi Endre friss, 2006-os olaszrizlingje szépen ki fogja egészíteni a friss görög salátát. Hogy nem ezt tette, talán nem a saláta hibája. Inkább a sok szénsavot tartalmazó, nagyon reduktív, ezért nagyon gyümölcsillatú, fajtajellegtelen boré. Hejj, ha ezt tudom, több 2005-ös kerül a pincébe. Ez így gyenge hárompontos olasz. Majd este kiderül az idő szépít-e rajta.

citrusbomba

2007-06-21T22:23:00.000+02:00

Hétvégeünnep, kis ázsiai jellegű (házi jellegű kenyér, mi?) chicken tikka, hozzá furmint. Az édesebb fajtából, nevezetesen Demeter Zoltán Late Harvestje, 2004-ből, meg az Intersparból, alkalmi vétel volt. Mindig alkalmi vétel a bor.
Ez mellesleg jó vétel is volt. Finom citrusok, kis alma az egyébként eleinte zárkozott borban, aztán lendületes korty, savak szépen betöltik a szájat, citrusok maradnak az illatból, és lecseng és lecseng és.
7 pont, mert szerettük.

falra hányt (7*7 kóstoló)

2007-06-19T16:13:00.000+02:00

7*7 borász, 7*7*3 bor. Tudtam hogy menni kell, pláne hogy jön az Orsolya leánykám is, meg nagy kedvenc borászok, ismeretlen boremberek, gyaníthatóan élményborok. tudtam hogy vigyázni kell, óvatoasn kell kóstolni, különben elhajlás lesz a vége, meg másnap lesz. Dehát. Falra hányt borsó.

Szóval lett kóstolva:

fehér

Orsolya pince, Sík-hegy leányka: nagyon zamatos, nagyon ásványos, egyik kedvenc fehérborom lett
Orsolya Chardonnay: ez most nem tetszett annyira
Homonna furmint: hibásnak éreztem a bort, vagy csak túl meleg volt, nem tudom, de utánya gyorsan otthon felbontottam egyet, az rendben volt.
Nobilis furmint: magával ragadó, lendületes
Nobilis hárslevelű: azt hiszem a tokaji hárslevelűk nekem nem ízlenek, ez sem győzőtt meg ennek ellenkezőjéről
Hernyák zöldveltelini: korrekt bor, 'beszélgetős' fajtából
Fekete Béla furmint: ez most nagyon nem...
Kaló zöldveltelini: 120 napig héjon ázott, hihetetlen intenzív bor lett
Takács Lajos furmint 2006: nagyon szép volt
Takács Lajos hárslevelű: a somlai hárslevelűk meg tetszenek, fene érti ezt...
Takács Lajos sauvignon blanc: valami nagyon új sav. blanc, meg kell vele hosszasabban is ismerkedni, hihetetlenül tömény
Németh Attila Veresföldi chardonnay: nagyon rendben volt
Németh Attila "Cserepes" félszáraz küvé: szintén nagyon kellemes bor
Györgykovács Olaszrizling: az egyik kedvenc olaszrizlingemmé vált
Györgykovács furmint: korrekt, ásványok is rendben benne
Györgykovács hárslevelű: rá fogok állni egyszer majd a hárslevelű tesztelésre, ez jó volt, de miért Somló és miért nem tokaj? rejtély...
St. Andrea Napbor: igen, igen, végre új évjáratú napbor, rendben van, szerettem
St. Andrea Örökké: ez nagyon hűde volt, tovább kapott hordót a bor, mint a napbor, vagy kicsit más az összetétel, már nem emlékszem, de sokkal teltebb volt ez a küvé mint a napos.
Tamás olaszrizling: igen, ez is felkerült a kedvenc olaszrizling listára
Bussay szürkebarát: nagyon tömény bor
Ráspi leányka: érdekes, bár nem hengerelt le
Bott Exczellencziás: még nincs teljesen kész, kell neki a palackban is kis idő
Bott furmint 2006: na ez rendben volt már most is, más kategória mint az előző
Bott furmint 2005: dűlők már kiestek a fejemből, jegyzetemből, de ez tetszett akkor épp a legjobban
Demeter furmint: Talán Kakas dűlő, de ez már nem volt biztos akkor, viszont még ízlett, az biztos.

vörös

Ráspi Kékfrankos szelekció: nagyon jól iható, mély bor.
Ráspi Zweigelt: szuper bor, illatban, ízben. Többször is kértem belőle.
Kaló Cab.sauvignon: abszolút lenyűgöző, hihetetlneül összetett bor
Kaló Rozé: valami sok évig hordóban érlelt tétel, én nem tudtam hova tenni, rozénak, sillernek nem volt jó.
Orsolya kadarka: nekem most kicsit zöldnek tűnt, illatában viszont sokat ígért már most is.
Buttler Syrah: nagyon tömény, szép bor
Buttler kadarka, édes: hát ezt sem értettem, nem szeretem az édes kadarkát, úgy döntöttem.
Szecskő Rubintos: kékfrankos és a zweigelt keresztezés, nekem nem tetszett, bár érdekes volt, jegyeztem fel.
St. Andrea Tóbér Kékfrankos: nagyon szép kékfrankos, egyedi ízvilág, nem agyonbarikkolt, nem vékony, pont jól iható.

édes

Szepsy Aszú: nagyon tömény, kevés lendülettel
Királyudvar aszú: itt elfogyott már a jegyzetlési erő...
Scheller Zenit főbor: abszolút tömény, nagyon szép
Németh sárgamuskotály: illatbomba, ízorgia (hát igen, az édesek a végén voltak, kicsit fáradtam már)
Patrícius aszúk : nagyon szépek voltak, lendületesek
Samuel Tinon, gondolom aszú: mint a patríciusé, de lehet csak azért mert egynmás mellett álltak, meg mert macskakörmöt még tudtam rajzolni...

Hát így volt ez...

Nyári bor

2007-06-06T13:35:00.000+02:00

Jó, tudom. Nyilván kézenfekvő Nyári Ödön bor kóstolás után ez a cím, mindegy, azért vannak a kézenfekvő dolgok hogy használjuk őket.
Nyűgös, morcos nap volt tegnap, úgyhogy kénytelen voltam (kezdődő alkoholmizmusom lenne? kénytelen voltam! ha!) megbontani valami feldobós bort, Nyári Ödön 2005-ös olaszrizlingjét hozta fel a vakszerencse (párom) a pincéből. A 2006-os már kóstolva és dícsérve lett egyszer, hát ez túltesz rajta. Nem mondanám meg hogy acéltartályos, nagyon egyben van, lendületes savak, finom, diszkrét kesernye a lecsengésben, fajtajelleg, termőhely mind ott figyel egy kis korty borban. Laposa, Szászi, Nyár, Sheller: csak így tovább. Tessék faggatni a Balaton-felvidéket.
5 pont, felülről.

pinot fröccs

2007-06-05T10:50:00.000+02:00

Gondoltam megnézem mit csinál az utolsó üveg Orsolya pinóm, ha főzök neki spárgás-zöldborsós rizottót. Hát pezsgett. Pedig olyan jól indult az egész: kibontottam, és egyből megcsapott az a jellegzetes pinós illat, ami nekem leginkább az istállót idézi, aztán elkezdett kinyílni, megjelntek a gyümölcsök benne. A pohár falán viszont kis buborékok igyekeztek felfelé.
Megkóstoltam, ízben volt egy kis csípősség, de nem volt hibás, vagyis nem éreztem hibásnak a bort. Pár órát szellőzött ezek után a palack, ez alatt szépen elment belőle az összes szénsav. Közben a borászékkal abban maradtunk hogy almasav bomlott a palackban.
Másnap a tétel még szebb formáját mutatta, ekkor persze már csak sonkát meg rozskenyeret tudtam hozzá enni.
Végülis korrekt bor lett belőle, most 4 pontnál nem éreztem többnek. Ha nem szénsavas állapotban találjuk, akkor kellemes 'mindennapok bora'.

komoly beszélgetés

2007-05-31T09:08:00.000+02:00

Férfias beszélgetésre kiültünk az erkélyre. Sajt, ecetes hal, spárga, sonka, rozskenyér.
A világot is megváltottuk, meg kiürítettünk egy

Szászi Endre badacsonyi olaszrizlinget, 2005-ből. Nagyon Badacsony, értve ez alatt a mineralitást; és nagyon olaszrizling, értve ez alatt a savakat, a kesernyét. 5 pontos bor, igazi beszélgetős tétel.

no meg kiürült félig egy

Oremus Mandolás furmint, 2005-ös. A klasszikus mandolás furmint friss kiadása, az elején kissé tolakodó fával illatában, de aztán átadja a helyet a fa a mézes, barackos illatnak. Nagyon szép aranysárga szín, kis maradékcukor, lendületes savak, összetett ízvilág, hosszú, hosszú lecsengés.Másnapra még szebb lett. Klasszikus, 6 pontos.

félelem és reszketés

2007-05-31T01:22:00.000+02:00

Belebotlottam egy rémisztő kommentbe egyik nap: esik szét a Köpcös furmint, vége, kifújt, ennyit bírt. Rohantam hazáig, dobtam is be a hűtőbe az újabb palackot, toboroztam a párom, hogy gyere, bajban van a Köpcös, meg kell inni, izibe.

Már a színe se állt jól. Ugyanolyan mély, tükrös, arany volt mint pár hónapja. Gyanús. Illatolásra előbújtak a gyümölcsök, kis fa. Mintha semmi nem változott volna. Lehet hogy szétesett bort iszok hónapok óta? Nem, az íze sem támasztja alá a balsejtelmet. Ez még mindig ugyanaz a telt, kicsit tüzes, hosszan lecsengő bor.

Remegő kézzel töltögettem, míg el nem fogyott.
6 pontot nálam ez a bor megér. Remélem a maradék két palack is.

nektárcsepegtetés

2007-05-30T07:47:00.000+02:00

Megint egy hosszú hétvége, most éppen Miskolcon ért minket. Onnan meg csak egy ugrás Tokaj. Úgyhogy tokkal és vonóval felszerelkezve (babakocsi, gyerekhordó) elindultunk vasárnap megtekinteni a tokaji bornapokat. Egészen Tarcalig jutottunk a napsütéssel, ott a Sárga Borház megállított minket. Így aztán megnéztük hogy is néz ki a Disznókő feldolgozója (pazarul), mit lehet látni a filagóriájukról (szőlőket, sokat), és 650 forintért milyen három bort lehet kóstolni.
Lehetett 2005-ös furmintot. Hát azt kár volt. Se fajta- se termőhely jelleget nem tudtam kiolvasni a kissé színhiányos borból. Azt hiszem a reduktív furmint nem az én világom. Vagy nem a Disznókő világa.
Aztán jött egy édes szamorodni, nagyon sok kaporral, aszúillattal, hosszú lecsengéssel. Számomra a hármas sor legjobbja, legalább 7 pont lenne, ha pontoznám, de egy korty alapján ettől eltekintek. A vége egy 5 puttonyos aszú volt, kicsit üresnek éreztem, már ha lehet egy ötputtonyos aszút üresnek érezni, de miért ne lehetne.
Tokajba érve hatalmas jégeső, így a kóstolás aznap elmaradt, másnap azonban újra próbáltuk, és ragyogó napsütésben sikerült is megkóstolni pár tételt. A lebonyolítás a szokásos borfesztiválos volt: 1 pohár + 2 kóstolójegy járt a 600 HUF-os beugróért, jegyeket 100 HUF/db áron lehetett vételezni, 2-8 jegybe került egy kóstolónyi adag, amit ki ki a saját íze szerint értelmezett féltől egy decis kiszerelésig.

Kóstolt borok:
Dereszla Szamorodni, száraz, 2000: tömény, aszús illat, kis édesség, sok mandula, hosszú lecsengés.
Béres furmint 2005: A 2003-as nagy kedvencem volt, a 2004-est nagyon utáltam. Ez most félúton van a kettő között, kicsit sajnos a 2004-eshez közelebb. Kicsit üres, nincs lecsengése, pedig illatban bíztató volt.
Árvay Szamorodni, száraz: azt hiszem végképp megszerettem a szamorodnit, ez is tetszett, kicsit kevésbé mint a Dereszla.
Árvay Lajosok furmint: ez már kései szüret, tartalmas, jól iható furmint, szép tétel.
Dereszla háromputtonyos aszú: intenzív illat, csak úgy robbantak bele az aszalt gyümölcsök az orromba, ehhez képest visszafogott ízvilág, kissé rövid lecsengéssel.
Béres ötputtonyos aszú: nagyon szép záró tétel volt, sok akácméz, aszalt gyümölcs, illetában sokkal zártabb mint az előző háromputtonyos aszú, ízben azonban sokkal hömpölygőbb, végtelen lecsengéssel. Még mindig érzem...

De hogy ne legyen pozitív a kép teljesen: mi a faszt keres egy Promontobor a tokaji bornapokon?! És mit nem keres ott egy csomó jó tokaji pince?

Ja, és persze hétfőn mire végeztünk a sétával leszakadt az ég. De én azt már nem bántam...

lazulás

2007-05-23T13:23:00.000+02:00

Tonhalas saláta, erkély, kellemes meleg, naplemente (na jó, az nem, az már túl menne a giccshatáron). És 2005-ös fehér Loliense, a Konyáriéktól. Lendületes, nagyon lendületes. Citrusok, kis szénsav, finom, igazi nyári bor. Ár/értéke nekem nem tetszik és nem azért mert az értékkel gond van. Az hozza a négy pontot. Az ár inkább 5-6 pontos fehérnél lenne reális.

napfogyatkozás

2007-05-19T10:47:00.000+02:00

Pénteki lazulós borozgatás volt a két szerecsenben, akiknek a borlapja egy üde színvolt a vendéglátóipari egységek körében, ugyanis meglehetősen sokféle bor kapható decis kiszerelésbe is. Hát a 2005-ös Szent Andrea Napbor pont nem. Eyge ene alapon rendfeltünk egx üveggel. A borral már tavaly is találkoztam, akkor nem győzött meg hogy nekem ebből tartanom kéne készleten, aztán Egerszalókon kóstoltam egy olyan verzióját, ami nem öt, hanem tizenegy hónapig látott hordót, ott meg nem tudtam meggyőzni a termelőt hogy ez a nyerő napbor készítési stratégia.

Gondoltam megnézem mit vesztettem hogy nem fektettem le pár üveggel tavaly. Hát semmit. A bor nagyon fás illattal nyit, ez két óra múltán már elég jól visszavonult, de nem jött helyette tulajdonképpen semmi érdekes elő. Mind illatában, mind ízében üres bort találtam a poharamban. Ja, a színe, az szép volt. Hárompontos. Ami itt most inkább egy kimaradt ziccert ér.

Kóstoltam még zempléni chardonnayt, megint, na az jó volt. Viszont a megyeri furmint, na az meg üres volt.
Szóval kissé üresre sikeredett az este, a hummusz pitával azért jólesett.

sárgalé

2007-05-17T08:02:00.000+02:00

Ritkán iszok chardonnayt, részben a sikeres ABC kampány miatt (anything but chardonnay/cabernet), részben mert kissé unalmasnak találtam az eddigi kínálatot. Vagyis hát hogy annyira karakterest nem találtam belőle ami felizgatott volna (ellentétben a furmintokkal, olaszrizlingekkel). Mostanság két izgalmas tételbe is belefutottam, mindkettőbe egy esti borzás alkalmával. Először egy zempléni chardonnay fogott meg (Két Szerecsen borlapjáról választva), nagyon kerek volt, olajos, sűrű, egzotikus illatokkal. Chateau Megyer készítette, jól tette, megérdemel öt pontot.
A másikkal a teraszomon futottam össze, forgattam a poharamba, szagolgattam, és nem hittem el. Hihetetlen tiszta, nagyon tükrös, a fentebbinél is sűrűbb anyagot láttam, illatában határozott vaníliával, meg rengeteg, szétszálazni nem is érdemes illatjegyekkel. Ízében hasonlóan összetett, kissé fás, kissé rövid lecsengés. Nálam ez is öt pont. Ja, igen, Szent Andrea, Kovászó a tettes.

borkorcsolya

2007-05-14T14:23:00.000+02:00

Hétvégi borozás, barátokkal. Szeretem az ilyesmit, mert lehet rá készülni, lehet gondolkozni a mit igyunk mit együnkön, aztán lehet csak úgy ülni, forgatni a bort, a többit a bor megoldja. Az már majd felvet témákat, viszi a beszélgetés szekerét előre. Aztán ha elfogy, akkor taxit hív és hazaküldi a vendégeket.

Most szombaton került pita (ahhoz képest hogy előre gyártott elég jó volt), került hozzá padlizsánkrém, sima is (értsd: fokhagyma, olaj, citronlé), meg kicsit arabos is (merthogy római kömény, koriander), lett fokhagymakrém, ami igazából krémsajt meg sült fokhagyma kevercs, volt tzatziki, meg volt quiche, hogy a nem annyira vegetáriánusok is hozzájussanak a kockára vágott szalonnájukhoz (nota bene: senki nem vegetáriánus).

Meg kiderült, hogy a Laposa somlai rizling csak jobb lett tavaly óta, hogy a Köpcös furmint a legjobb ár/érték arányú furmintom, hogy a Vylyan pinotja 2004 óta nálam nem esett szét, azonban nekem nem hozza azt a szintet amiért én regionális legjobbnak merném nevezni,
hogy az Áldás, az igen, az nekem továbbra is kedvenc, azonban nem arat osztatlan sikert (ami nem baj, kell ízlésbeli különbség) és hogy Tóth István merlotja egy sor végén nem mutat rosszul, lecsengetésnek kellemes bor.

Jó volt, na.

Ásványvizek

2007-05-04T09:08:00.000+02:00

Ha hosszú hétvége, akkor irány a nempest. Ezen az elmúlton a Balatonfelvidék lett az úticél, egyik kedvenc magyar tájam, végtelenül barátságos emberekkel, bazalthegyekkel, és 10 kilométerre a Balatontól már igazi madárcsicsergős nyugalommal.
Gondoltam milyen jó is lesz első este a teraszon ülni és mivel helyi bort akkor még nem, hát majd valami kellemes áruházit iszogatni, ennek megfelelően a bevásásrláskor a kosárba került egy 2006-os Figula olaszrizling. SOHA TÖBBET FIGULÁT. Sok szénsav, még több kesernye, zavaró illatjegyek, nulla fajtajelleg. Így jár az aki az otthon pihentetett Laposa rizlingjét sajnálja megautóztatni. 2 pont.

Másnap volt egy kisebb borbevásárló út, Hegymagason. Mivel az autóvezetés és a kóstolás nem férnek össze így csak minimál kommunikációs élmény alapján kerültek borok a bevásárlótáskámba, nevezetesen Szászi Endrétől egy válogatott olaszrizling, meg vagy két üveg nem válogatott rizling is, Nyári Ödön pedig cserszegi fűszeressel, chardonnayval és szintén olaszrizlinggel járult hozzá a boroskészletemhez. Ez utóbbi termelő két tétele aztán terítéskre is került.

Cserszegi fűszeres (2006)
Acéltartályos érlelés, finoman ásványos, illatban nagyon karakteres. Szinte víztisztaságú, erősen szénsavas (kicsit túlzottan is), a végén egy kissé zavaró kesernyével. Nyár esték egyszerű bora ez, 3 pontra volt jó nálam.

Olaszrizling (2006)
Sajnos ez is acéltartályban érlelt, amiért kicsit kár. Viszont meglepően vastag bor, tükrös, némi maradékcukor mintha lenne benne. 14-15 fokon szépen kinyílt, 10-11 fok körül még igen zárkózottnak tűnt. Másnap, sőt harmadnap is élvezetes maradt.
4 pont, simán.

Került még némi Laposa bor is, muszáj a pincéjükbe elmenni ha az ember a környéken jár, barátságos fogadtatás, pazar kilátás. Már lepalackozták a Sárgamuskotályt (Csobánc hegyről), az első kóstoló alapján ez is a nyári beszélgetések bora lesz, kis kecseksajt, kis spárga mellé tökéletes párosítás. Az első benyomás az ásványosság volt, színben ez is igen visszafogott darab. Egy korty alapján a pontozás elmarad.

Alliteráció

2007-04-15T08:49:00.000+02:00

Légli Landord

Telt chardonnay, almával, valami egzotikus gyümölccsel (mangó?). Harapni való volt, szerettem.Amit nem szerettem az az ára volt, ár/értékben azért, hm. (Ezek után persze vettem 4100-ért St.Andrea chardonnayt, nem vagyok én következetes, az már biztos.)

Szóval drágán, egyszer érdemes Landordozni.

(régen kezdtem ezt a postot, látszik is hogy alapvetően elhalványult a bor emléke...)

Megint egri

2007-04-13T12:39:00.000+02:00

Valahogy úgy alakul mostanság a bornyitogatásom, hogy egyre többször kerül dugóhúzó egri palackba. Persze előtte a borvásárlás is hasonló tendenciát mutat.

Akció volt a nagyboltban, egri merlot mértek 2000-ért, Tóth István tradicionális pincészetéből. Tóth István régóta kedvenc vörösboros szerzőm, előkelő helyet foglal el a meglátogatandó borászok listáján, a merlot meg amúgy is szeretem. Ezt meg nagyon lehetett szeretni. Intenzív gyümölcs (ribizli? málna?), mellette némi földszag, kerek bor, mindehhez az a bíbor szín, amit bármeddig szivesen elnézek, mert megnyugtat. 4 napig nézegettük, negyedik nap is szép bor viselte a színt.

Öt pont, alaphangon.

Csajok a csúcson - 2. rész

2007-03-22T07:29:00.000+01:00

Röpke 4 órás kóstoló Ostoroson, Orsolyáéknál. Eddigi kóstolóim legjobbika, nem csak a borok minősége miatt (de!de!), hanem a körítés okán is. Adva van egy szimpatikus fiatal pár, akik eltökételték hogy nagy borokat fognak csinálni, és lőn. Csinálják, miközben végtelenül alázatosan állnak hozzá a szőlőhöz, borhoz. Büszkék arra amit csinálnak. Összefognak (St. Andrea, Demeter, Csutorás, Kaló, Bukolyi és másokkal) hogy Egerről, az egri borvidékről valami határozott képet közvetítsenek: ez pedig a változatosság, a sokszínűség. Nem az uniformizált egri ízt keresik, hanem az évjárat és termőhely sajátosságait megmutató bort. Úgy tűnik sikerül is nekik. Nem kapkodnak, megvárják hogy a piac keresse őket. Az pedig keresi, terjed szájról szájra hogy van Ostoroson egy fiatal család, akik.

Akik ilyen borokat prezentáltak.

Rizlingszilváni 2006 - a bemelegítés. Kapásból az ember lereduktívozza a bort, holott ugyanúgy fahordós, mint az összes többi bor. Rengeteg gyümölcs, friss, harapós savak. Az első vita a borásszal: kellenek-e beszélgetőborok. Ők a gasztroborban hisznek, kell étel a bor mellé, én úgy gondolom hogy egy kellemes délutáni fröccsözés (sic!) helyénvaló. Szóval szerintem ez beszélgetősbor.

Leányka 2006 sík hegy - csodálatos. Már most palackész, már most nagy bor. Nagy leányka, és ez nem paradoxon.
Leányka 2006 tagi dűlő - elfelejtetetm a pontos számokat, de ez a magasabb alkohololfokú leányka, picit ki is lóg az alkohol, de annyira picit, hogy ez el fog múlni. Nálam nem ő a kedvenc leányka.
Chardonnay 2006 - az ellentmondás. Hisz a cél: helyi fajták bemutatása, ennek ellenére úgy vélik hogy érdemes egy világfajtát is megmutatni -helyi hangolásban. És tényleg, érdemes. Nem egetrengető, máshol jobb a chardonnay, itt ilyen: gyümölcs, könnyedség.
Viognier 2006 - az ismeretlen. Hogy kell vajjon viogniert kóstolni? Mik a jellemző illat- és ízjegyek? Felkészületlenül ért a bort, nem szerettük meg egymást, így elsőre. Ebben a 15,5 (?) -es alkohol is közrejátszott, meg a mézes-mázos mangalica, roston zöldségekkel is, ami elnyomta a viognier-élményt.
Kadarka 2006 - a meglepetés. Klasszikus kadarka, halvány szín, eszméletlen fűszeres illat, tüzes. Tényleg gasztobor, bármit elbír, bámilyen ételt ki bír emelni. Nagyon kellemes bor.
Abrakadabra - a cuvée. Maradékbor. Aki nem jelenhet meg önmagában, az se szégyenkezzen, egy nagyon kiegyensúlyozott, harmonikus, gömbölyű küvéhez hozzáteheti magát. Olaszrizling, leányka (Hermány dűlő), hárslevelű. Mindenki hozta a formáját, hát ez nekem megint egy igen jó beszélgetősbornak tűnt.
Rozé - szamóca, málnával. Semmi szénsav, de egyértelműen rozé, nem is akar majdnem vörösnek lászani.
Pinot 2006 - még nem. Még inkább kadarka, kis pinósággal a háttérben. Hadd érjen.
Pinot 2005 - már igen. Sok pinóság, kevés kékfrankosság. Nyitva maradt a palack, így pár óra múlva egy másik bor került a pohárba, nagyon pinós, sok állat, föld, istálló, annak aki szereti. Szeretem.
Merlot 2006 - Nagyon erős szeder illattal nyit, majd előbukkan egy csipkelekvár illat. Ízben már most teljesen kitölti a szájat a gyümölcs, tudom, nem annak van szánva, de most kiülnék egy tavaszi napon egy literrel a kertbe nézni a fű növését.
Merlot 2005 - Gondolom meggyőző volt, mert vettem belőle pár palackkal, kicsit itt már a mennyiség bezavart az értékelésben.
Kékfrankos nagy galagonyás 2006 - disznóknak gyöngyöt. Arra emlékszem hogy záróbornak ezt ajánlotta Zoltán, és arra is emlékszem hogy ezzel a borral osztatlan sikere is volt.

Jövőre, remélem, újra.

Csajok a csúcson - 1. rész

2007-03-19T15:08:00.000+01:00

A hosszú hétvége termése: St Andrea és Orsolya pincelátogatás.
Andreánál kezdtünk csütörtök délután - Lőrincz Gyuri a bevezető után magunkra, illetve Papp Gáborra hagyott minket. Az a kóstoló előtt is egyértelmű volt hogy alázatos, nem magamutogató pince fog bemutatkozni, ez így is lett, noha eredményes borászatról van szó. Ami kicsit keserű szájízt hagyott bennünk az a vásárlási lehetőség hiánya (kivéve: Kétágú dűlős pinot) volt, valamint a hordóminták teljes mellőzése. Pozitívum azonban a már lepalackozott, de még nem forgalmazott tételek megmutatása.

A borsor ez volt:

Napbor, 2005 - nem a bolti, hanem egy hosszabb, 11 hónapos érlelésen átesett tétel. Érdekes volt hogy a társaság 'sima' napbort ivott része egyöntetűen ezt tartotta jobbnak - a borász az 5 hónapos érlelésűt.
Chardonnay - Kovászó - világfajta, tisztességesen bemutatva. Állítólag Kovászó nyer a szirákival szemben - sajnos ez utóbbit nem lehetett összekóstolni.
Rosé, 2006 - pár hét múlva a polcokon. Fahordós érlelés, rengeteg szamóca, szénsavtalan, jól iható beszélgetőbor.
Cabernet Franc 2005 - a bor amit a lengyelek fognak meginni. Korrekt, de semmi különleges. Nem hömpölyög, elég rövid lecsengésű, fajtajelleget szépen mutató bor.
Áldás 2005 - Szeptembert tervez a borászat a piacra jutással, de elképzelhető egy korábbi megjelenés is. Egyértelműen a borászat egyik zászlóshajója, a bikavér készítés Andreás értelmezése a bor. Még nagyon fiatal, kissé éretlen hatást keltett. Moast még inkább beszélgető bor, nem ehhez főzne az ember ünnepi ebédet. Érdekes volt megkóstolni, lesz mihez viszonyítani fél év múlva.
Pinot 2005, Kétágú dűlő - Nagyon szép bor, még kissé szertelen, de már nagyon pinos, istállószag, gomba. Könnyed, jól iatatja magát, a levegőzést nagyon meghálálja (volt egy 5-6 órája nyitott palack referenciának, sokkal többet mutatott magából mint frissen dugózott társa).
Cabernet Franc 2002 - a meglepetésbor. Lenyűgöző, lekváros, telt, meleg, hömpölygő. A kedvenc. Beszerezhetetlen. De sokat mesél ez a bor a potenciáról.
Kedves, 2006 - a véletlenbor. A biodinamikus művelés hatására tán, vagy csak ilyen kedve volt a bornak, de nem erjedtek ki teljesen bizonyos tételek, ha jól emlékszem hárslevelű, leányka és még valami (chardonnay?) van benne, meg vagy 50 g maradékcukor. Kedves bor, de nem az én világom.

A kóstolóhoz járt pogácsa, világmegváltó beszélgetés, lelkesedés. Azt hiszem ide is vissza kellene jönni még.

táncolni az ördöggel

2007-03-02T11:13:00.000+01:00

Csutorás Tangó

Nagyon Eger, már ha Eger a gyümölcsös, kerek vörösborok hazája. (Nem az, vagy nem csak az, szerencsére és sajnos. Sajnos Eger része a szépasszonyvölgyi rettenet is, de szerencsére fehérben is lehet ott maradandót alkotni.)
Ez nagyon gyümölcsös, nagyon kerek, ünnepi bor, nem ünnepi bor áron.
Minimum 4 pont, de inkább 5.

kortyingatók

2007-02-19T13:08:00.000+01:00

Múlt héten, hétvégén kortyingattam. Napokig álltak a borok nyitva, ha úgy tartotta kedvem belekóstoltam. Jó volt. Szerettem őket:

Don Simon Egri bikavér, 2002
A legkevésbé jó, kicsit vékony az ízlésemnek. Nem tipikus egri: hiányzik belőle a sok gyümölcs. Ő indult a legnagyobb hátrányból, lévén a Vesztergombi volt őelőtte. Azért gyenge 4 pont.

Vida Cabernet Franc, 2004
Kis csalódás: nincs átható illat. A színe rendben van. Korty rövid. Aztábn levegőztetve egyre hosszabb. Nincsenek bántó jegyek, rendben van, megnyugszom. 5 pont.

Ménesi Kadarka, 2002
Bonbonmeggy, ribizlilekvár. Ettől a bortól kicsit tartottam, mert külön életet élő tanninról olvastam, de a palackomban szerencsére nem engedte el a bor a tannint, szépen összesimultak. És harmadnapra feltámadott. És megörvendeztett egy még kerekebb struktúrával. Szerettem, no. De miért kadarka? Mint bor azért 5 pont, miért is ne.

elszállni

2007-02-13T07:47:00.000+01:00

Vesztergombi Csaba cuvée, 2003.
8 pont, erőteljesen. Tömény, izgalmas, hosszú, kerek, hű. Nem olcsó, ünnepi asztal bora. Ha felkerül az asztalra akkor az onnantól ünnepi lesz. Kár hogy egy példányom volt csak. Hátha összefutunk még.

várd a májust

2007-02-13T07:36:00.000+01:00

Mivel a télnek épp nyoma sincs, ennek örömére a rózsaszínre sütött kacsamell mellé vylyan 2006-os rozé lett rendelve. És jókedvvel megivva. Immár hagyományosnak mondható málnaszörp íz és illatvilág,finom szénsavasság, az ember azt kapta amit egy rozétól csak kaphat. Érdemes várni a májust, kerti partikra, teraszon ücsörgésekhez ajánott ez az önmagát jól itató könnyed rozé. Lassan jobban fogom ezt szeretni mint az utóbbi pár évben csalódást okozó Dúzsi féle rozét?!

akár 4 pont is

olcsó bornak leve

2007-02-06T08:26:00.000+01:00

Mészáros Pál Cabernet Sauvignon 2005

Ezeröt alatti vörös. Ráadásul CabSav. Vagy: cabernet, ráadásul kevesebb mint ezerötér'.
Mihez képest? A kóstolás egyik alapkérdése - nálam. Mihez képest lesz egy bor megítélve? Ez most egy olcsó vörös, és akkor nagyon jó, vagy egy gyenge cab. sav. Valójában ez egy olcsó és jó cab.sav. (Milyen a jó cab.sav? Francsetudja. Az ABC divat miatt az utóbbi években nem nagyon bomlott nálam cabernet. Divatsznob.)
Szeretném ha ilyen borok kerülnének pohárba kocsmákban, lennének a bográcspartik állandó szereplői. Nem akar nagyot markolni, kellemes gyümölcsösség, kevés tannin, másnap, harmadnap is tartja magát, nem esik szét.

Simán 4 pont.

hétvége, hétvége

2007-02-05T10:12:00.000+01:00

VillaTolnay, Bandérium
A bor amiről az égadta egyvilágon semmit nem lehet a palack alapján megmondani. Ennyi van ugyanis ráírva, meg hogy 2005 és Csobánc. A Balatonfelvidék nagy kedvenc, inkluzíve Somló is, gondoltam ez jó lesz. Nem volt jó. Nem volt rossz sem, olyan hiányérzetes bor. Karaktere bizonytalan, savai túlzottak. Ehhez mérten meg drága is. (Itt például 2694 forint, és itt sincs fajtamegjelölés.)
Szerintem 4 fajtás küvénél elvárható lenne ez.

Összeségében 4/10 pontot adtam rá.

az pontokrul

2007-02-03T08:54:00.000+01:00

Lesz akkor pontozás.
Szubjektív lesz.
Nem lesz konzekvens.
Hangulattól fog függeni minden.
Néha utólag át lesz értékelve egy pontszám.

10 pontos lesz a skála.

1 pontot nem fog kapni senki, arról a borról nem fogok írni
2 pontot az a bor kap, amit meg akarok szidni és amiről le akarom beszélni a t. fogyasztót
3 pontot az érdemel, amivel már nem égő megkínálni a szomszédot
4 pontot fog kapni az a bor, amivel az ember szivesen kiül az erkélyre
5 pontos bort már ajánljuk fűnek, fának, dicsekszünk vele, reklámozzuk
6 pontosat ajándékba viszünk borértőnek
7 pontosat vasárnap bontunk
8 pontosra rákészülünk, várjuk az alkalmat amikor kibonthatjuk
9 pontossal egyszer össze akarunk futni, őt keressük
10 pontost mi akarunk termelni, de ha meg is találjuk, nem hisszük el és le fogjuk minősíteni

beköszön

2007-02-02T09:57:00.000+01:00

hát akkor majd borokról, borászokról, borkóstolókról, miegymás.