Tamáskodás

Két bor a Tamás pincéből

A Tamás pincével először a Maligánban találkoztam. Az egyik szommelier ajánlgatta boldog-boldogtalannak azon az estén a pince olaszrizlingjét. Azóta a kínáló srác (Füles, ahogy magát aposztrofálta kedvesen) immár máshol ajánl, a pincét azonban felírtam magamnak a "gyakrabban kéne kóstolni, el kéne hozzájuk látogatni" agyzugomban. Utóbbi terv még megvalósításra vár, előbbit két bor összekóstolásával részben abszolváltam.

Mindkét kóstolt bornak volt előzménye is. Az olaszrizling korábbi változatát egy félvak kóstolón már méltattuk, azonban ott is kilógott a "hagyományosabb" rizlingek közül. A cabernet franc pedig mind a 7*7-en elkerült, fáradtság okán, majd pedig a Maligános vakkóstolón hiányoltam. Úgyhogy vártam a vele való találkozást.

Rendhagyó módon kezdjük is ezzel a bírálatot.



Tamás Cabernet Franc 2004

Az első illatjegy, amivel még a palack nyitásakor találkozok: marcipán. Édesszájú lévén már örülök. A kitöltés nem ront kezdeti lelkesedésemen: szép, egészséges, pirospozsgás bor köszön ki a pohárból. A marcipán boldogan integet, aztán elköszön. Helyette ázsiai fűszerbolt tolakszik elő: ez bizony garam masala illat, ismerem föl. Szétszálazni a kardamomt a fahéjtól, ánizst a szerecsendiótól felesleges. Mellette a magyar cukrászipar is képviselteti magát: meggyes-kakaós süteménnyel. A kóstolás sem kisebb élmény, mint az illatokkal való ismerkedés: gömbölyű, kerek a történet. Hosszan megmarad a csípős masala íz, borsosság a szájban. 3 nap múlva is csak csöppnyi fáradtság látszik a boron, akkor a lecsengésben az alkohol picit éget. De a hat pont akkor sem kérdéses.

Más fából faragták a 2006-s fehéret.

Tamás Olaszrizling 2006

Pontosabban: sok fából faragták, mégsem lett királyfi nálam. Pedig Palack odáig volt érte. Nekem pont az volt sok benne, ami másnak a teljesség felé mutató utat jelöli ki: a komplexitás. Mintha a teljes csopaki tájt bele akarták volna egy borba szuszakolni, Lehet hogy sikerült, lehet hogy alma, körte, ásványok, fák és barackok jellemzik a tájat, de hol marad az olaszrizling? Hol a kellemes, mandulás kesernye? Nekem meleg alkohol jutott, savak kevésbé. Amit a 2003-as bor kapcsán fáradtságnak éreztem, azt itt tartsam nyersességnek? És kóstoljam meg a 2005-öst, hátha a csúcson érdemes kezdeni velük az ismerkedést? Nem tudom, dilemma ez nekem. De úgy gondolom hogy most a 4 pont mellett esélyt is adok még egy rizlingnek.

A következő kóstolásig pedig javaslom, hogy olvassuk együtt a Tőkétől a borig c. tartalmas (bár sokat fogni akaró), szép Tamás könyvet.